Még mindig rengeteg gyerekmunkást dolgoztatnak a világ több országában

A nemzetközi munkaügyi szervezet az elmúlt pár évtizedben az ­UNICEF-fel karöltve kutatásokat végzett, hogy felmérjék, milyen mértékű a gyermekmunka világszerte, és nem lett ­éppen pozitív az eredmény, sőt!

Veszélyben vannak

Ugyanis még a mai napig is erősen jelen van ez a fajta kizsákmányolási forma, ami egy világszerte megfigyelhető jelenség. Nagyjából 152 millióra becsülik az egy átlagnapon dolgozó gyerekek számát a világon, minden második pedig veszélynek van kitéve közben.

A legnagyobb probléma, hogy a veszélyes munkákat leginkább a fiatalabbak végzik, így sokan nem élik meg a pubertáskort sem.

Az UNICEF minden olyan gyerekek által végett munkát ebbe a kategóriába sorol, ami kihasználja gazdaságilag őket, veszélyezteti az iskoláztatásukat, testi és lelki egészségüket, valamint veszélybe sodorhatja fejlődésüket – legyen az bármilyen formájú. Maga a gyerekmunka Európában már a 19. század végétől illegálisnak számított, és világszerte több helyen azzá vált azóta. Azonban sok helyen vagy soha nem szereztek érvényt ennek a törvénynek, vagy annyira gyökeres része a jelenség a társadalomnak, hogy nem lehetett eltüntetni.

A gyermekmunkásokról az átlagember fejében egy ázsiai gyárban márkás cipőket gyártó gyerek képe él, aki kevés fizetésért dolgozik egész nap. A valóság viszont az, hogy a gyerekmunkások több mint fele a mezőgazdaságban dolgozik afrikai országokban. Ez abból a szempontból nem meglepő, hogy a kontinensen a legjelentősebb az agrárszektor. Emellett Afrikában, azon belül is a közép-afrikai államokban, mint Kongó vagy Uganda jelentősek a belharcok és az instabilitás. Ez az állapot hosszú távú fennállása pedig a munkaerő hiányosságához és a nemzetközi törvények figyelmen kívül hagyásához vezet.

Eltiport jogok

Az UNICEF még azt is fontosnak tartja megemlíteni, hogy polgárháborúk és elnyomás miatt sokszor az itt élő őslakosok vagy a kisebbségek nem ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a vezető szerepet betöltő etnikum. Ez pedig könnyen vezethet népirtáshoz és elnyomáshoz. Így pedig szinte elkerülhetetlen, hogy ilyen és ehhez hasonló atrocitások ezekben a régiókban jelen legyenek.

A gyerekmunka másik típusa viszont nem a belső konfliktusok miatt alakul ki, hanem abból fakad, hogy sokszor a saját szüleik sem kezelik a gyermekeiket életkoruknak megfelelően. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) álláspontja szerint a szülők jelentős része használja ki világszerte a gyerekeit ingyenmunkával, akadályozva iskolázásukat és általános fejlődésüket is. Sokszor pedig a gyerekeknek nagyon fiatalon, akár 5–10 évesen muszáj dolgozniuk, hogy segíthessék családjukat, rengeteg helyen pedig ezt kihasználják a munkaadók. Azonban talán a legszörnyűbb formája a pénzszerzésnek, amikor a szülők eladják gyermeküket. Sokan utolsó utáni mentsvárként teszik ezt, ha már nem tudják eltartani a gyereküket, és magukat is alig.

Az ázsiai helyzet az afrikai mellett külön kiemelendő, ugyanis Délkelet-Ázsia a második legérintettebb régió a témában, és a legismertebb esetek is innen származnak. Régióra vagy négyzetméterre lebontva itt több gyermekmunkás található, mint Afrika akármelyik részén, és sokkal szerteágazóbb, hogy milyen munkát végeznek.

Ez több mindentől is függ, de a legmeghatározóbb a nemük. A fiúk nagyobb eséllyel kezdenek nagyon fiatalon dolgozni, nehezebb fizikai és veszélyes munkát végeznek főképp. A lányok esetében a házi cseléd és – amikor már elérik a tizenéves kort – a prostitúció a jellemző. A régióban egyes tanulmányok becslései szerint a számok eléggé meghökkentőek, ugyanis Indiában 400 ezer fölé becsülik az ebben az ágazatban kihasznált gyermekkorúakat, míg Thaiföldön – ami erről is hírhedt – már 1 millióhoz közeli a számuk.

Lassú eredmények

Ezek mellé jönnek a valamivel jobb helyzetben lévő gyerekmunkások, akik gyárakban betanított munkát végeznek. Itt viszont már idősebb, 15 év felettieket találunk legfőképpen. Ez lehet a legbiztonságosabb az összes gyerekmunka közül, viszont a legtöbb helyen a létminimum eléréséhez közel sem elég a fizetés, amit kapnak, annak ellenére, hogy gyakran multinacionális cégeknek lehetnek a termelői.

Az UNICEF, ILO és több más szervezet is próbál segíteni – elsősorban a családokon –, hogy ne legyen nagy nyomás a gyerekeken, ami arra sarkallja őket és a családjukat, hogy otthagyják az iskolát, és dolgozni menjenek. A feladat óriási és nagyon nehéz. De a tapasztalatok szerint, még ha lassan is, de folyamatosan csökken a gyermekmunkások száma világszerte.

(A borítókép illusztráció)