A legkisebbek élőhelye a fa, vigyázzunk rájuk!

Közel 11 évig 72 fafaj kétezer egyedét vizsgálta országszerte Takács Márton, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kutatója. A fiatal tudós 45 ezer kilométert tett meg és 531 települést vagy településrészt járt be, annak érekében, hogy feltérképezze hazánk faóriásait – írja közleményében a MATE.

– Ezek a nagy becsben tartott famatuzsálemek elképesztő ökológiai értékkel bírnak, mert változatos mikroélőhelyeket tartanak fenn. Az idős és nagyméretű fák az ország természeti örökségének olyan pótolhatatlan és ezért felbecsülhetetlen elemei, amelyek számbavétele és aktív védelme alapvető feladatunk – hangsúlyozta a szakértő.

A nagy törzskerületű fák odva, korhadt törzse, ágai, pusztuló koronája és hámló kérge sok speciális fajnak ad otthont. Ilyenek például a gombák, zuzmók, madarak, apró emlősök és veszélyeztetett rovarfajok. Ezért is tekinthetők az öreg fák életközösségei a biodiverzitás forrópontjainak. Egyes fák a koruk vagy a méretük miatt érdemelnek védelmet. Azonban vannak olyan idegenhonos fajok is Magyarországon, amelyek legnagyobb példányaira ritkaságuk miatt kell kitüntetett figyelmet fordítanunk. Másokat különösen szép növésük, alakjuk, esetleg a normálistól eltérő fejlődésük vagy történelmi, népi vonatkozásuk emel a természeti ritkaságok sorába.

A kutatásba bevont kétezer fának körülbelül a fele jó állapotban volt, ezzel szemben 6 százalékuk elpusztult a vizsgált időszak alatt.

Különösen a nyárfákat és a bükköket fenyegeti veszély. Ráadásul a közönséges bükkök a vizsgált fák ötödét tették ki.

– Az elmúlt egy-két évtizedben olyan óriásokat vesztettünk el, mint a szentgyörgyvári szelídgesztenye, a zsennyei kocsányos tölgy, a rák-tanyai hegyi szil vagy éppen a balatonhenyei bükk, ezért a fák állapotának dokumentálása döntő jelentőségű – mondta Takács Márton.

(A borítóképen: Fekete nyár Köröstarcsán)