Nem szabad hagyni, hogy a Lufthansa végleg elszálljon Miskolcról

A gazdaságtörténelem azt mutatja, hogy hosszú távon mindig az nyer, aki tőkét, és aki a szürkeállományt be tudja gyűjteni. Éppen ezért Miskolcra továbbra is olyan termelő és szolgáltató vállalkozásokat kell telepíteni, amelyeknél magas a hozzáadott érték, és ebből meg tudják tartani a kvalifikált miskolci munkaerőt, a meglévő vállalkozásokat pedig támogatni kell a piacszerzésben – mondta lapunknak Szélyes Domokos, a Miskolc Holding korábbi vezérigazgatója. Kiemelte: a megyeszékhelyet fel kell helyezni a szolgáltatóközpontok térképére, azzal, hogy nagy és korszerű, „A” kategóriás irodaházak létesülnek. Miskolc nem Debrecen farvizén tud sikeres lenni, hanem, ha a saját útját járja. Ha Debrecen felé foglalt a tér, akkor északi, északnyugati irányba kell fordulni, és azt a térséget kell behálózni, de ehhez szövetségeseket kell gyűjteni.

Ön a Miskolc Holding vezérigazgatója volt az előző ciklusban. Mit gondol az elvégzett munkáról?

Az első időkben a munkanélküliséggel kellett megküzdeni. Ma már kevesen emlékeznek rá, de 2010-ben 12 százalék fölött volt a munkanélküliségi ráta Miskolcon, így a tömeges munkahelyteremtés lehetett csak az első cél. Az évtized középre az álláskeresők aranya 4 százalékra csökkent, ez tehát mérhető siker. Innentől kezdődött egy új fejlesztési ciklus, megjelentek a minőségi munkahelyeket biztosító, magasabb technológiával dolgozó, magasabb hozzáadott értéket adó, több mérnöki munkát és szürkeállományt igénylő termelő cégek, amiknek segítségével a miskolci iparűzésiadó-bevételek duplájukra nőttek, ez is mérhető siker volt.

Mi kellett ahhoz, hogy globális, tőkeerős multikat a megyeszékhelyre tudtak csábítani?

Két olyan település volt akkor az országban, amelynek a befektetőakvirálásban nagyon versenyképes, profi csapata volt, Debrecen és Miskolc. A külföldi befektetőkért folytatott versenyben e két város szakemberei folytattak leginkább sikeres küzdelmet, gyakran egymással. Minket választott többek között a Joyson, a Ten-Pao, a Spinto, a GS Yuasa és a Lufthansa. A legnagyobb verseny a BMW-gyárért folyt, egy nagy globális versenybe szálltunk be, és a legjobb kettő közé jutottunk, vagyis a döntőbe. Végül Debrecen győzött, de olyan szoros volt a verseny, hogy tényleg egy hajszálon múlt minden. Voltak pillanatok, amikor mi álltunk nyerésre, voltak, amikor Debrecen. A BMW-ért folyó harc azonban megmutatta Miskolc versenyképességét, ha a német autógyár befektetéséért versenyben tudtunk lenni, akkor profi menedzsment mellett Miskolcnak nincs lehetetlen.

Mi kell ahhoz, hogy meglovagolja Miskolc a következő gazdasági hullámot is?

Az egymással versenyző városok és gazdasági zónák jövője a tőkén és a szürkeállományon múlik. A gazdaságtörténelem pedig azt mutatja, hogy hosszú távon mindig az nyer, aki tőkét, és aki a szürkeállományt be tudja gyűjteni. Éppen ezért Miskolcra továbbra is olyan termelő és szolgáltató vállalkozásokat kell telepíteni, amelyeknél magas a hozzáadott érték, és ebből meg tudják tartani a kvalifikált miskolci munkaerőt, a meglévő vállalkozásokat pedig támogatni kell a piacszerzésben, ezért kell Miskolc üzleti értelemben vett akciórádiuszát kiterjeszteni. Közben pedig nagyon meg kell becsülni a munkaerőt, mert ha nincs munkaerő, akkor nincs siker, ebből pedig a városirányításnak is ki kell vennie a részét.

Például?

Minőségi tömegközlekedéssel. Fel kellene ismerni, hogy gyenge tömegközlekedéssel kivonjuk a munkaerőt a gazdaságból. Ez később nagyon visszaüthet, a befektetők ugyanis mindent vizsgálnak a letelepülés előtt, például a munkába járás minőségét is.

Azt mondta, hogy szürkeállomány is kell. Rálát a miskolci oktatás minőségére? Mit szól az egyetem alapítványi működtetéséhez?

Három gyermekem van, mindnyájan még iskolások, tehát szülőként is érintett vagyok. Akár szülőként, akár mint a Jezsuita Gimnázium alapítványának kurátora, azt látom, hogy a középiskolai képzés erős Miskolcon, sok a jó tanár, a középiskolások jól beszélnek angolul, és van egy régi nagy egyetemünk. Utóbbi nagyobb szabadságot kapott az új alapítványi modellben, szabadon egyeztetheti a képzéseit, és mellette szabadon hangolhatja össze a fejlesztéseit a miskolci gazdaság érdekében a mindenkori városvezetéssel. A modellváltás eredménye pedig az lehet, hogy piacképesebb diplomával távoznak a hallgatók az egyetemről.

Mi a véleménye Veres Pál szerepvállalásáról az egyetemi kuratóriumban?

Hasznos és jó lépésnek tartom, hogy Veres Pált kérte fel a kuratóriumi tagságra Varga Judit, a grémium elnöke.

A baloldalról azonban támadják ezért Veres Pált, volt olyan miskolci baloldali önkormányzati képviselő, aki kifejezetten bűnösnek titulálta a közösségi médiában.

Nézze, én gazdasági szakember vagyok, nem pedig politikus: az én szemszö­gemből nézve jó döntés volt, hogy elfogadta a kuratóriumi tagságot, nem tudok mást mondani. Kellenek ugyanis olyan meghatározó városi testületek, ahol nem az az első kérdés, hogy valaki jobboldali vagy baloldali. Miskolc ugyanis gazdasági értelemben nézve mégiscsak egy olyan egység, amiben a gazdasági élet szereplői elsősorban üzletileg akarnak boldogulni, és minden további nélkül üzletel egymással az egyébként jobboldalra vagy a baloldalra szavazó vállalkozó. Az esetek többségében nem is tudják egymásról, és nem is kérdezik, hogy ki hova szavaz. Éppen ezért el kellene hinni mindenkinek, hogy nem minden a politika.

Milyen kitörési pontjai vannak, lehetnek a városnak?

Először is fel kell helyezni Miskolcot a szolgáltatóközpontok térképére, azzal, hogy nagy és korszerű, úgynevezett „A” kategóriás irodaházak létesülnek. Ezeket építheti a magánszféra, de akár az önkormányzat is. A mi tervünk az volt, hogy egyet az önkormányzat épít, ez lett volna a leánykollégium átalakítása, egy másikat pedig a magánszféra, ez lett volt az Avalon Business Center a főtéren. Ez a kettő együtt felélénkítette volna a főutca felső szakaszát. Az új önkormányzat másként döntött, a leánykollégiumot nem építette át, az Avalon pedig kiszorult a főtérről. Igaz, hogy a Zsigmondy utcán végül megvalósul egy Avalon-irodaház, de személy szerint sajnálom, hogy egy milliárdos ingatlanfejlesztés átcsúszott egy rozsdaövezetbe, a belvárosban sokkal jobbak lettek volna az üzleti szinergiák, hiszen a Zsigmondy utcából kevesebben fognak bejárni ebédelni vagy vásárolni a belvárosba, és nehezebb lesz ellátni tömegközlekedéssel is. A lényeg azonban, hogy részben a térképen leszünk.

Ha Debrecen felé foglalt a tér, akkor északi, északnyugati irányba kell fordulni, és azt a térséget kell behálózni – Szélyes Domokos

Az előbb említette a Lufthansa Techniket, ám a német vállalat mégsem landol végérvényesen a megyeszékhelyen.

Ez nagyon nagy veszteség, pedig rengeteget dolgoztunk azon, hogy ide csábítsuk. A Lufthansa minden idők legnagyobb egyidejű fejlesztését hozta volna Miskolcra, és egyben meghatározó márkanév és hivatkozási alap lett volna a miskolci gazdaságpolitikában. Sajnálom, hogy elveszítettük, de mindent meg kell tenni, hogy visszaszerezzük. A helyzet nem reménytelen, a légiipar is hamarosan maga mögött hagyja Covid miatti válságot, a Lufthansa részvényei kezdenek magukhoz térni a Frankfurti Tőzsdén.

Mit tehetett volna másként az új városvezetés azért, hogy még több befektető érkezzen Miskolcra?

Például, hogy vigyáz a szakemberekre.

Mire, kikre gondol?

Tudom, hogy a politikai rendszerek velejárója, hogy egy váltás után az előző ciklus politikusai és az önkormányzati vállalatok vezetői helyett újak jönnek. De az alsóbb szinteken nem kellene mindig cserélni. A gazdaságfejlesztés körül kialakult egy nagyon jó, a városát rajongásig szerető szakmai csapat. Óriási hibának tartom, hogy a váltás után ezt a teamet szélnek eresztették, mert az itt dolgozóknak nem politikai, hanem szakmai motivációi voltak.

Lehet, hogy a helyükre lépett új csapat is rendelkezik kiváló kvalitásokkal, és szereti a városát.

Persze. Nem is szeretném minősíteni őket, mert nem dolgozom velük, de azt tudom, hogy egy ilyen profi csapat felépítése hosszú évekbe telik. Az időveszteségnek pedig ezen a területen mérhető veszteség az ára.

Néhány hónapja Veres Pál polgármester úr valahogy úgy fogalmazott egy interjúban: elfogadták, Debrecen az első, de nem teszik fel a kezüket. Be lehet hozni ezt a hendikepet?

Nem Debrecen farvizén tud sikeres lenni Miskolc, hanem akkor, ha a saját útját járja. Ha Debrecen felé foglalt a tér, akkor északi, északnyugati irányba kell fordulni, és azt a térséget kell behálózni. De ehhez szövetségeseket kell gyűjteni abban a régióban, olyanokat, akik majd Miskolcot támogatják, amikor a nagy gazdasági döntések születnek. Együttműködést kell ajánlani a térségben egészen Kassáig, amit az M30-as autópálya meghosszabbítása kézenfekvővé tesz.

Sokan támadták önt, mondván határon túli, erdélyi származású, mint Miskolc előző polgármestere, Kriza Ákos. Azt rótták fel, hogy ezen az alapon lett vezérigazgató a Miskolc Holdingnál. Hogy tudott ezen túllépni?

Büszke vagyok az erdélyi gyökereimre, ezzel együtt már tizennégy éves koromban Miskolcra kerültem, az Avasi Gimnáziumban érettségiztem, közgazdász diplomámat a Miskolci Egyetemen szereztem. A Miskolc Holdinghoz kerülésemet pedig egy tisztességes szakmai – nemzetközi – életút előzte meg. Az önkormányzathoz csatlakozásom nem azon múlt, hogy hol születtem.

A városházi sajtó hírei szerint a Miskolc Holding Zrt. vezérigazgatójaként bruttó ötvenmillióval jutalmazta volna meg saját magát többéves munkájáért.

Magamat jutalmazni sem szándékomban, sem módomban nem állt. Akkor mondtam fel, amikor az új városvezetés már átvette a hatalmat, Veres Pál polgármester pedig már elfoglalta a hivatalát. A kasszakulcs már náluk volt.

Végül is mennyi pénzt kapott?

Egy fillért sem. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki nem kapta meg a járandóságát a cégcsoportban. Helyette folyamatosan jelennek meg valótlan, lejárató cikkek, de én türelmes vagyok, majd a jogszabályok kárpótolnak a végén.

(A borítóképen: Szélyes Domokos)

Tanulmányok és szakmai út

Az Avasi Gimnáziumban érettségizett, közgazdász diplomáját a Miskolci Egyetemen szerezte, majd jogi szakokleveles képzésben vett részt Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Angolul felsőfokon beszél.

A TVK Ingatlankezelő Kft. ügyvezetője volt 5 évig, vezető menedzserként dolgozott a legnagyobb horvát olajipari cégnél, az INA zágrábi központjában (az INA a Mol-Csoport tagja). Később egy izraeli tulajdonú, németországi ingatlanfejlesztő és üzemeltető cégben volt ingatlanhasznosítási és üzemeltetési igazgató közel 5 évig. Innen került a Miskolc Holdinghoz.