Miskolcnak mindig van oka ünnepelni

Aki Miskolcon született, az a polgár – én így érzem – már az anyatejjel szívja magába ennek a városnak a szeretetét, amelyet csak erősít a felnőtté válásban és a felnőttkorban az az összetartozás-érzés, amely Miskolcot, a miskolciakat mindig is jellemezte. Hiszem, hogy ebben az egész országot tekintve is különlegesek vagyunk – vallja Pfliegler Péter, Miskolc volt alpolgármestere, aki tavaly megkapta az önkormányzattól a Pro Urbe kitüntető címet. – Aki pedig ide érkezett és itt otthonra talált, annak a város lüktetése, befogadóképessége, -készsége és persze, hogy természeti szépségei, épített kincsei – az Avas, Miskolctapolca, a Bükk közelsége Lillafüred egyedülálló értékeivel, a Diósgyőri vár, a belváros és sorolhatnám tovább – teremtik meg a városunk iránt érzett szeretetet.”

Emlékek, sikerek, célok

„Én ide születtem, ide tértem vissza, itt érzem jól magam, ide kötnek emlékek, munka, sikerek és célok, feladatok. Ezekkel, rokonaimmal, barátaimmal, a közös célok elérésében együtt tevékenykedő embertársaimmal azonosítom ezt a várost. Szeretem Miskolcot!”

Össze kell fogni

„Ennek a városnak igazából mindig van örömre, ünnepre indoka. Elég, ha csak történelmi sokszínűségét nézzük. Kezdve azzal, hogy közvetlen környezete Európa egyik legrégebb óta lakott területe, folytatva azzal, hogy olyan, a már említett csodálatos természeti környezetben fekszik és ilyennel bír a város testén belül is, amelyről más települések lakói, vezetői – talán – csak álmodni mernek. Hozzátéve azt, hogy ez a város, Miskolc bizonyította, hogy mindig fel tud állni a nehéz helyzetekből is, lakói és az ideérkezők, és az itt valóban otthont keresők, majd találók magukénak érezték és érzik a település jólétét, megerősítését, azaz szeretetét.”

„Most, a pandémia után is sikerülni fog! Erre már jó példákat tapasztalhatunk. A kormány hatalmas és sikeres munkája révén mindenki számára elérhetővé váltak a különféle oltóanyagok, amelyekkel egész országunkat megszabadíthatjuk a járványtól és újra normális életünk lehet. Van mit magunk mögött hagyni, elhagyni – ezért is nem használom a »korábbi életünkhöz visszatérni« szófordulatot –, de hiszem azt is, hogy a mostani kétkedők, a mindig a rosszat feltételezők, netán önös érdekből az ellenkezőt állítók is megérzik azt, hogy országunk, hazánk érdekében mindenképpen össze kell fognunk.”

„És persze vannak kivételes polgárai ennek a városnak, akik tudásukkal, kivételes értéket létrehozó tevékenységükkel Miskolc, sőt Magyarország határain túl is képviselik, jó hírét messze viszik és erősítik. Ugyanígy azon értékeinket sem felejthetem, amelyek az oktatás, a kultúra, a művészet és a turizmus messze földön is jól ismert és elismert jellemzői Miskolcnak.”

Büszke, hogy itt él

„Nos, 1909. május 11-ére a város címeres kiváltságlevélének adományozására való emlékezés mellett, én a fentiek okán is ünneplem Miskolcot. Ünneplem és mérhetetlenül büszke vagyok arra, hogy itt élek. Kívánom, hogy ennek a városnak minden polgára egészségben és boldogságban, a biztos jövőbe vetett hittel, örömmel élhessen Miskolcon” – jelentette ki Pfliegler Péter.

(A borítóképen: Pfliegler Péter örömmel él Miskolcon)