„A közlekedés maga a katasztrófa”

Van, ahol kapaszkodni sem kell, olyan zsúfoltság van csúcsidőben, vannak, akik inkább fel sem szállnak a tömött buszra munkába menet. A városlakók szinte kivétel nélkül azt mondják, ilyen emberemlékezet óta nem volt Miskolcon, hogy több ideig állnak a megállóban, mint amennyit utazással töltenek.

Várni, csak várni...

Még csípős a reggel, amikor hajnalban elindulok az Avasra. A Szentgyörgy út és a Miskolctapolcai út kereszteződésében három buszmegálló is van. „Nem a legjobb ez az új menetrend” – mondja Győri Norbert. „Munkába megyek, 7-re járok” – kiáltja, és már rohan is a buszhoz, ami épp most áll be a megállóba. Átballagok a következő megállóhoz. Az Avas gerincén felfelé menet, nagy léptekkel szinte elsuhan mellettem egy harminc év körüli úr. Gondolom, ő is munkába siet, igyekszem utolérni. – Buszhoz megy? – kérdezem. – Még csak az kéne! Azzal jártunk régebben, az egész család, de most agyonzsúfolt járművön kell, ráadásul ritkán jár. – Kiss Sándor és családja – közben megtudom a nevét – a pandémia alatt, nemrégiben döntött úgy, hogy inkább autójukba tankolják a bérletek, jegyek árát. Rámutat: így a gyerekek is biztonságosabban eljutnak a suliig, amióta újra van tanítás. – Közel van a munkahelyem, így ez még kibírható költség, és százszor inkább parkolóhelyet keresgélek, minthogy buszra szálljak. Örülök, hogy legalább a parkolás ingyenes ilyenkor, hogy aki teheti, most inkább így utazzon. A fenének sem kell az a vírus! – nyomatékosítja döntésük hátterét.

– A közlekedés egy katasztrófa – kezdi Margóczi Józsefné. – Nagyon ritkán, minden fél órában egy busz megy innen az Avasról, ahol rengetegen lakunk. Vagy lemegyek a 32- sel, és szintén sokat kell várni a 24-esre, mert ott is már csak kettő megy reggelente, vagy pedig megvárok egy 14-est a tapolcai elágazásnál, de arra is várni kell, mert egy órában az is csak kétszer közlekedik ilyenkor. Bonyodalmas. És nincs rendes csatlakozás egyikhez sem! – húzza alá.

Már az avasi városközpontban vagyok. Ilyentájt indulnak a gyerekek iskolába, főként azok, akiknek nem itt az Avason, hanem például a belvárosban kezdődik a tanítás, vagyis korán reggel buszra kell szállniuk. – Többet kell várni, sűrűbben mentek korábban a buszok. A 32-essel járunk, mert a Vörösmartyn van az iskolája, úgyhogy itt állunk sokat. 10-15-20 percet, mikor mennyit – mondja Barczi Zoltán, aki Zoárd nevű kisfiát – aki idén kezdte el koptatni a padot az elsőben – viszi éppen iskolába.

Kapaszkodni se kell…

Egy buszmegállóval arrébb, a 35-ös megállójához indulok, ahonnan azok szállnak fel, akik a belváros felé igyekeznek. Sokan közülük természetesen munkába mennek. Soltész Judit is éppen erre a buszra vár. – Most azt láttam, hogy reggel kicsit sűrítették már, mert ez is 20 percenként járt, de így is rengetegen vagyunk, gyakorlatilag kapaszkodni se kell, ha felszállok. Ha visszafelé jövök, akkor is ugyanez a helyzet.

„Hát, ritkán járnak” – feleli Petrik Veronika a tapasztalatait firtató kérdésemre. Most állt be egy 35-ös a megállóba. „Csak a következővel fogok menni, mert látja, rengetegen vannak rajta. Felesleges minden védekezés, ha tömegnyomor van a buszon. Amikor hazafelé tartok délután munkából jövet, akkor már csak 3 járat indul óránként, és azon is tömeg van” – mutat rá a problémára.

Mit tud tenni, hogyan lehet ezt kivédeni? – kérdezem, amire azt feleli: – Én még nem jöttem rá!

„A legdurvább ott, ahol egy órában egy busz van. – Erről már Nagy Tamás Zoltán beszél. – Az egyik barátom például inkább gyalog jár munkába, mert az 1-es menetrendje is katasztrofális. És mi van azzal, aki a Berekaljáról jár? Tanuljon meg biciklizni?”

Marad a „lábbusz”

Idrányi Ágnes veszi át a szót: borzasztó ez a tömegközlekedés, nagyon ritkák a járatok, és ha nagy nehezen megérkezik a busz, akkor túlontúl sokan vannak rajta. Ő is munkába jár, de időnként egyszerűen csak a belvárosba szeretne eljutni. A legtöbbször a 34-essel, ritkábban a 20-assal és villamossal utazik. „Van, hogy inkább gyalog megyek, mert negyedóra alatt ott vagyok a munkahelyemen, de nem mindig van erre időm. Fél órát is kell várnom időnként, közben a bérlet ára meg a csillagos eget veri, 7700 forint ” – hangsúlyozza.

Nem mindenki jár egy műszakban Miskolcon sem. Ezért napközben a Repülőtéri út felé veszem az irányt. Nagy cégek, kisvállalkozások, ipari üzemek vannak a környéken, és persze egy bevásárlóközpont, egy temető és egy buszpályaudvar is. Itt is várakoznak emberek. „Óránként járnak a buszok, ez gyalázatos” – mondja Béresi Lászlóné, aki családjával éppen temetésen volt. „Perecesről 10 órakor indultunk, 1 órakor volt a temetés, mire hazaérünk, lesz 3 óra is. Ilyen még soha nem volt, hogy enynyit kelljen buszra várni. Ha a Bulgárföldre megyek bevásárolni, akkor is számítanom kell az időt, hogy úgy végezzek, ne kelljen majd még egy órát várnom a buszra is. Hajnalban és délután meg akkora tömeg van, hogy fel se lehet férni a járművekre.” – Hejőcsabáról jöttünk temetésre mi is, 35 percet vártunk a buszra, el is késtünk – fakad ki Bozsó Károlyné, majd egy másik példát is felhoz: – Reggel 6 óra 10 perckor indultam el otthonról az oltásra, ide a Szentpéteri kapuba, az oltóközpontba, és 7 óra 20-kor értem ide.

Munkanélkülivé válhatnak

– Hajnal 5-re kell beérnem a munkába, az 54-essel járok, de az új menetrend miatt most csak fél 6-kor esek be az ajtón. Nem tudok mit csinálni. Dolgozom egy büfében is, oda a 4-essel járok, egy-egy óra pluszban csak a várakozás. Számolja ki, hetente mennyi időt töltök ezzel. Kifizetjük a majdnem 8 ezer forintos bérletet, elveszik a buszjáratokat, az ember nem ér be rendesen dolgozni. Ha erre nincs tekintettel a munkáltató, akkor kirúghatják, és még munkája se lesz. Most én is lecsúsztatom ezt az időt – mondja Rabovszki Judit, aki éppen az 54-es buszra vár itt.

Három asszony ül egy padon, még mindig a Repülőtéri út buszpályaudvarán vagyok. Odalépek hozzájuk, kiderül, munkából jönnek éppen, két műszakban dolgoznak. – Mi a 8-assal jövünk, és eddig volt nekünk a 24-es pár perces csatlakozással, most meg itt ülünk 18 percet, mire megjön a 20-as, a 24- esre meg még tovább várunk – mondja Kerekes Istvánné. – Máskor hamar lent voltunk a Búzán. Nem jó a közlekedés – teszi hozzá, a többiek egyetértően bólogatnak. – Este se jó, mikor délutánosok vagyunk. Akkor ha a 8-assal idáig eljövünk, akkor a Búza térre nem tudunk lejutni, csak az „APEH-ig” megyünk a 35-össel, és onnan gyalog, mert nincs arrafelé más busz, ami lenne, az már későn jön a vidéki buszokhoz. Naponta 40 perccel többet várunk, mint eddig.

Havi 40 óra a megállóban

– Most számoltam ki, naponta két órát töltök buszra várva, ez hetente 10 óra, vagyis egy hónap alatt összejön a 40 óra – von mérleget a várakozással töltött időről Bartha Iván, majd ironikusan azt mondja: – Közben arra gondolok, hogy másoknak ez a 40 óra egy munkahét, amiért fizetést kapnak. Míg a várakozás csak kidobott idő, az idő pedig...

(A borítóképen: A hosszas várakozás, a tömegjelenetek mindennaposak a miskolci közösségi közlekedésben)

https://boon.hu/kozelet/helyi-kozelet/az-mvk-vezetoire-van-penz-a-dolgozokra-jaratokra-nincs-5408242/

https://boon.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-jaratcsokkentes-mogott-politikai-dontesek-allnak-5389525/

https://boon.hu/kozelet/helyi-kozelet/az-utasok-idegeit-borzolja-az-uj-menetrend-5378575/