A Matematika Világnapja

2021.03.14. 16:00

Izgalmas tudomány a világűr matematikája

A matematika az alapja a csillagászati megfigyeléseknek, amelyekkel univerzumunk működését vizsgálják.

Detzky Anna

Forrás: Stock

Fotó: Shutterstock

A matematika számos tudományág, többek között a csillagászat fejlődéséhez is hozzájárult, amivel kezdetben egy tudományterület volt, akárcsak a fizikával és a kémiával.

– Nagyon jelentős felfedezés volt az 1600-as évek elején, amikor Galileo Galilei természettudós, aki az első távcsöves megfigyeléseket végezte, kimondta, hogy számításai alapján a Föld kering a Nap körül, és nem fordítva – kezdte beszámolóját Romenda Roland csillagász, a miskolci Dr. Szabó Gyula Bemutató Csillagvizsgáló szakkörvezetője. – Az egyházi inkvizíció ezért élethosszig tartó házi őrizetre ítélte. Ő volt az, aki először próbálta kísérleti úton meghatározni a fény sebességét is. Később ebből alakult ki a csillagászat alapmértékegysége, a fényév, ami 9,4607 billió kilométer. Ez alapján a Föld 8,3 fénypercre van a Naptól.

A Nap-központú világképet nemcsak Galilei, hanem Kepler kutatásai alapozták meg.

– Johannes Kepler matematikus nem sokkal Galilei bejelentése után számolta ki, hogy a bolygók nem kör, hanem ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül. Nyolcvan évvel később Isaac Newton fizikus és Gott­fried W. Leibniz matematikus megalkotta a kalkulust és a differenciál- és integrálszámítást, amelyek segítségével kiszámíthatjuk, hogy a két test közötti tömegvonzás milyen viszonyban van egymással. Később a bolygómozgások bizonyították Newton gravitációs elméletét – számolt be a csillagász.

Kitekintés más galaxisokba

Egészen az 1900-as évekig csak a mi galaxisunkban, a tejútban gondolkodtunk.

– Edwin Hubble csillagász, akiről űrtávcsövet is elneveztek, volt az első, aki az 1920-as években kimondta, hogy a távoli galaxisok a miénkhez hasonló csillagvárosok. A más galaxisokban születő naprendszerek megfigyeléséhez már szükséges volt az általa felfedezett vöröseltolódás jelensége, amely az elektromágneses hullámok frekvencia- és hullámhosszváltozását jelenti a megfigyelő helyzetétől számítva. Ez az úgynevezett Doppler-effektus – ismertette a szakember.

Hubble-lel közel egy időben, a századfordulón élt Albert Einstein elméleti fizikus.

– Einstein relativitáselmélete segítségével lehetett kiszámítani a fekete lyukak létét. Ezek a világegyetem olyan sötét pontjai, amelyek még a fényt is elnyelik. Az első ténylegesen megfigyelt ilyen a Hattyú-csillagképben található. A jelenkori csillagászati kutatásoknak pedig az egyik érdekes témája a sötét anyag és sötét energia meghatározása, amire egyelőre csak a matematikai számítások alapján következtetünk. Az univerzumunk folyamatos és egyre gyorsuló tágulására is még keressük a magyarázatot – zárta Romenda Roland.

(A borítóképen: Csillagvizsgálók)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában