2021.03.14. 16:00
Izgalmas tudomány a világűr matematikája
A matematika az alapja a csillagászati megfigyeléseknek, amelyekkel univerzumunk működését vizsgálják.
Forrás: Stock
Fotó: Shutterstock
A matematika számos tudományág, többek között a csillagászat fejlődéséhez is hozzájárult, amivel kezdetben egy tudományterület volt, akárcsak a fizikával és a kémiával.
– Nagyon jelentős felfedezés volt az 1600-as évek elején, amikor Galileo Galilei természettudós, aki az első távcsöves megfigyeléseket végezte, kimondta, hogy számításai alapján a Föld kering a Nap körül, és nem fordítva – kezdte beszámolóját Romenda Roland csillagász, a miskolci Dr. Szabó Gyula Bemutató Csillagvizsgáló szakkörvezetője. – Az egyházi inkvizíció ezért élethosszig tartó házi őrizetre ítélte. Ő volt az, aki először próbálta kísérleti úton meghatározni a fény sebességét is. Később ebből alakult ki a csillagászat alapmértékegysége, a fényév, ami 9,4607 billió kilométer. Ez alapján a Föld 8,3 fénypercre van a Naptól.
A Nap-központú világképet nemcsak Galilei, hanem Kepler kutatásai alapozták meg.
– Johannes Kepler matematikus nem sokkal Galilei bejelentése után számolta ki, hogy a bolygók nem kör, hanem ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül. Nyolcvan évvel később Isaac Newton fizikus és Gottfried W. Leibniz matematikus megalkotta a kalkulust és a differenciál- és integrálszámítást, amelyek segítségével kiszámíthatjuk, hogy a két test közötti tömegvonzás milyen viszonyban van egymással. Később a bolygómozgások bizonyították Newton gravitációs elméletét – számolt be a csillagász.
Kitekintés más galaxisokba
Egészen az 1900-as évekig csak a mi galaxisunkban, a tejútban gondolkodtunk.
– Edwin Hubble csillagász, akiről űrtávcsövet is elneveztek, volt az első, aki az 1920-as években kimondta, hogy a távoli galaxisok a miénkhez hasonló csillagvárosok. A más galaxisokban születő naprendszerek megfigyeléséhez már szükséges volt az általa felfedezett vöröseltolódás jelensége, amely az elektromágneses hullámok frekvencia- és hullámhosszváltozását jelenti a megfigyelő helyzetétől számítva. Ez az úgynevezett Doppler-effektus – ismertette a szakember.
Hubble-lel közel egy időben, a századfordulón élt Albert Einstein elméleti fizikus.
– Einstein relativitáselmélete segítségével lehetett kiszámítani a fekete lyukak létét. Ezek a világegyetem olyan sötét pontjai, amelyek még a fényt is elnyelik. Az első ténylegesen megfigyelt ilyen a Hattyú-csillagképben található. A jelenkori csillagászati kutatásoknak pedig az egyik érdekes témája a sötét anyag és sötét energia meghatározása, amire egyelőre csak a matematikai számítások alapján következtetünk. Az univerzumunk folyamatos és egyre gyorsuló tágulására is még keressük a magyarázatot – zárta Romenda Roland.
(A borítóképen: Csillagvizsgálók)