Hagyományos operett, mobiltelefon nélkül

„A rendező keresi, milyen módon lehet úgy előadni egy operettet, hogy ne sértse a műfaj rajongóit és a tradíciót, ugyanakkor 20–30 éves fiatalok is meg tudják nézni.”

A mondatot Horváth Pétertől idézte az Észak-Magyarország, 2001. március 9-én. Azért készült interjú az íróként is ismert színházi szakemberrel, mert ő vitte színre Lehár Ferenc nagyoperettjét, A víg özvegyet a Miskolci Nemzetiben.

Forradalmi műfaj

Mikita Gábor interjújának központi kérdése volt, hogy a különféle korú nézők mást és mást várnak el a műfajtól. A felvetésre Horváth Péter azt mondta: „ez a műfaj mai problémája. Már többen is reménykedve kérdezték tőlem, hogy ez ugye hagyományos operett lesz mobiltelefon nélkül?! Az operett mindig forradalmi műfaj volt, ma viszont hagyományőrző szerepet kellene betöltenie. Ez mulatságos, de tény, hogy valahogy úgy kellene szemtelennek, frivolnak lennünk, hogy közben az a réteg is örüljön, aki csupán azért jön be, hogy végre egy kosztümös operettet lásson. Ez az előadás hagyományos lesz...”

Harmadvirágzásból való

Némileg meglepő volt a mű alkotói értékelése. Eszerint ez a darab a műfaj harmadvirágzásának idején született: ekkor már a darabok nagy részének nem volt politikai aktualitása, érdekessége, ereje. „Ez nem a francia operett, ahol a pikánsan érdekes történet mindig megosztotta a társadalmat vagy a nézőket, és komoly visszhangot vetett” – emelte ki Horváth Péter.

(A borítóképen: Eperjesi Erika és Kriston Milán a Miskolci Nemzeti Színház művészei)