A bombák földjén élünk

Február végén keltett riadalmat a hír, hogy egy 100 kilogrammos, szovjet gyártmányú légibomba került elő a miskolci Y-híd építési területén, ahol földmunkák végzése közben munkások találtak rá. Ezt a robbanószerkezetet baj nélkül hatástalanították, de ki tudja, mennyi rejtőzködő gyilkos eszköz lehet még földjeinkben?

Néhány erre specializálódott szakértő azt tudja, hogyan kell őket megkeresni. Az egyik ilyen magyar szaktekintély dr. Szikszai Csaba, a hadtudomány kandidátusa.

Kis részük robbanékony

„A szakterületem, amiről elő is adok szakkonferenciákon, a digitális képfeldolgozás, képértelmezés. Ezt széleskörűen használják a világban. Többek között akár bombák feltételezett helyének beazonosítására is” – tájékoztatott.

Megtudtuk tőle, hogy a második világháborúban 1024 településünket ért bombatámadás, a Magyarországra ledobott bombatömeg a 40 ezer tonnát is elérheti. A ledobott bombák 10–15 százaléka „hivatalból” nem robban fel, viszont explozív (robbanékony) marad. Ezekből kerül elő minden évben néhány a föld alól. Hogy hol lehetnek, annak meghatározásához többféle, pontosságban és anyagi ráfordításban erősen eltérő módszer létezik. Az egyik bevett módszer a becsapódások keresése légi felvételeken. Korabeli légi felvételek értékelésével meg kell keresni az igen kicsi becsapódási nyomokat. Egy fel nem robbant bomba az átmérőjénél mintegy másfélszer nagyobb lyukat üt, befúródik 7–9 méter mélyre és vár évtizedeket, amíg egy munkagép, ahogy Miskolcon is, ki nem fordítja a földből. Mivel egyre mélyebben bolygatjuk meg a földet, lesz is egyre több „bombatalálat”.

Egy felrobbant légibomba tölcsére átlagosan tíz méter, ehhez képest egy fel nem robbanté csak 1–1,5 méter, amit lényegesen nehezebb még egy jó minőségű légi felvételről is beazonosítani. Az emberi szem itt már nem elég, a becsapódási nyomokat célszoftverrel kell megkeresni, azonban az ördög mindig a részletekben lakozik – avatott be a szakmai nehézségekbe a kandidátus.

Egy eredeti légi felvétel megközelítőleg 2 gigabájt, ami nagy adatmennyiség. Az eredeti légi felvételen közel „kör” alakú pixelelrendezést kell keresni, ami igen sok számítással jár. Bár az eredeti felvételek a kor csúcstechnikájával készültek, de van rajtuk felhő, árnyék, exponálási és előhívási hiba egyaránt; ezek óvatos korrigálása ismét célszoftvereket és komoly szakmai ismereteket kíván.

A becsapódások helyének koordinátákkal való azonosításához a légi felvétel térbeli meghatározása elengedhetetlen, és nem olyan egyszerű, mivel a bombanyom mérete közel van a térbeli meghatározás pontosságához, hibahatárához. A becsapódások nyoma eltűnhet már a bombázáskor is, ahogy a későbbi évek átépítései, útépítései, mezőgazdasági munkái is elfedhetik. Ugyanakkor vannak, amelyek évtizedekkel később is láthatóak maradnak. Akár még mai légi felvételeken is beazonosíthatók. De ha nem, és rendelkezésre állnak a korabeli felvételek és azokból megállapíthatóak a koordináták, akkor szerencsés esetben a robbanószerkezetek felderíthetők még ma is ezzel a képelemző módszerrel.

(A borítóképen: Tűzszerészek a miskolci bombával)