Visszatér a régi vármegye hangulata

Különleges, freskószerű festmény díszíti a megyeháza dísztermének plafonját, könnyen belefeledkezik az ember, ha lehetősége van megnézni. Megtudtuk, mit ábrázol: középen egy főkép látható, amely a vármegyei törvényhozás és igazgatás allegóriája. A díszes emelvényen álló, kezében törvénykönyvet és meztelen kardot tartó jelképes alak előtt a megyei közgyűlés (nemesség), két oldalán a megye közönsége, jobbra a földművesek, balra az iparosok alakjai vehetők ki. Fölöttük az ország Nagy Lajos korabeli Anjou-liliomos címere, valamint az 1848–49-es szabadságharc jelképei, azaz zászlók, fegyverek. A sarkokon lévő képmezőkben négy borsodi várat ábrázol a festmény, Dédes, Szendrő, Borsod és Ónod várát. A két szélső mezőben egy-egy történelmi jelenet, a veressip­kás honvédek zsolcai csatája, illetve Nagy Lajos király vadászata, háttérben a Diósgyőri várral. Raksányi Dezső (1879–1950) festőművész műve, amely 1913-ban készült el.

– Valójában nem freskóról van szó, a képeket vászonra festette alkotójuk, utána rögzítették a mennyezetre – mondta lapunknak Bánné dr. Gál Boglárka, a megyei közgyűlés elnöke, aki úgy tudja, talán ez Magyarország legnagyobb festménye. A dísztermet éppen felújítják. Az elnöktől megtudtuk, tervezik a festmény restaurálását is, de sokba kerül, így a munka még várat magára.

Fehér falak, festmények

A mű azonban így is impozáns, izgalmas, és még jobban ráirányul majd a figyelem, ha elkészül a díszterem.

– 2018-ban kaptunk támogatást a felújításra, első ütemben a karzatot tudtuk megerősíteni, és a lámpabúrákat állíttattuk helyre – folytatta az elnök.

– 2019-ben Kásler Miklós miniszter támogatásával jutottunk forráshoz a folytatásra. A zöld kárpitok, amik korábban a dísztermet borították, lekerültek, a falak fehérek lesznek, és azokat a festményeket szeretnénk rá visszahelyezni, amelyek korábban díszítették. A festményeket jelenleg a Herman Ottó Múzeum őrzi. A díszteremben jártunkkor a munkálatok még javában folytak, Bánné dr. Gál Boglárka abban bízik, hogy a megyei közgyűlés legközelebbi ülésére már birtokba is vehetik.

A díszterem felújítását komoly történeti kutatás előzte meg – Bánné dr. Gál Boglárka

A megyeháza dísztermében egyébként 1836 óta tartanak megyegyűléseket. A tanácsterem hosszú ideig a város legimpozánsabb termének számított, a megyegyűlések mellett nagy rendezvényeknek, ünnepségeknek, köztük a megyebáloknak volt a helyszíne. Az 1843-as tűzvész utáni helyreállítás során készült el a karzat, 1913-ban az említett mennyezeti festmény, illetve két új Zsolnay porcelánból készült kályhát is a terembe helyeztek oromzatukon a vármegye oroszlános címerével.

Beépített koloniál bútor

Trianon után Miskolc lett a „csonka” vármegyék központja, majd 1950-ben új közigazgatási egységként jött létre Borsod-Abaúj-Zemplén megye, székháza a miskolci megyeháza lett. Ekkor kapott állandó bútort, egy koloniál stílusú beépített berendezést, amely a tanácsüléseken túli egyéb rendezvények tartását megnehezítette. A rendszerváltás után ezt a bútort lebontották, így ma újra a történeti vármegyei terem megjelenését idézi a helyiség. A mostani felújításokkal pedig még inkább a régi hangulata tér majd vissza.

– A felújítást komoly történeti kutatás előzte meg – mondja Bánné dr. Gál Boglárka. – Rengeteg szakági tervező bevonása vált szükségessé: villamosmérnök, műemléki épületdiagnosztikai szakértő, faanyagvédelmi műszaki szakértő, festő-restaurátor művész és fémrestaurátor dolgozott a terveken.

Az említett lámpabúracsere Mankovits Tamás iparművész közreműködésével valósulhatott meg, és bár eredeti formájukban ontják a fényt, a kor követelményeinek megfelelő ipari LED-paneles berendezéssel egészült ki. A falakra visszakerülő festményekhez UV- és klímavédelmi berendezéseket kell majd beszerezniük.

1800 körül festették

A festményekről Pirint Andrea, a Herman Ottó Múzeum művészettörténésze, főmuzeológusa írt tanulmányt Borsod vármegye panteonja címmel. Az emberöltőkön át formálódó arcképcsarnok a II. világháborút követően a múzeum raktárában kötött ki. A portrégaléria első darabjai a tanulmány szerint 1800 körülre keltezhetők. A legelső olyan festmény, amely nem uralkodóportré, a vármegye főispáni tisztét 1828-tól húsz éven át betöltő Reviczky Ádám egész alakos képmása, ami sajnos, nem maradt fenn. A főispánok portréi később sorozattá álltak össze, elkészültük után ünnepélyesen felavatták őket. Pirint Andrea tanulmánya feltárja az arcképcsarnok történetét – izgalmas olvasmány –, és ismerteti a festményeket, köztük jó nevű festők műveit, amelyek többek között Palóczy László, Szemere Bertalan, Deák Ferenc, három Vay főispán, Lévay József egész alakos képmását ábrázolják. Hogy melyek díszítik majd újra a megyeháza dísztermét, még nem tudni.

(A borítóképen: Bánné dr. Gál Boglárka: A megyeháza dísztermének fehér falaira korabeli festmények kerülnek)