Világszínvonalon kísérleteznek és oktatnak

Kevesen tudják, hogy a játszóház a Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Karának „utazó cirkusza”. Prof. dr. Palotás Árpád Bence dékánnal a kémia megszerettetéséről, a kar múltjáról és a bionikáról beszélgettünk.

Ami először a szemembe ötlött a Műszaki Anyagtudományi Kar honlapján, az az, hogy emelt szintű kémiai érettségire való felkészítőt hirdettek középiskolás diákoknak. Erre azért van szükség, mert nem elég jók a diákok kémiából?

Általában sem egy közkedvelt tárgy a kémia, és részben az anyagmérnökképzés és részben a vegyészmérnökképzés keretében is vannak olyan tárgyaink, ahol a kémia kifejezetten fontos, ezért hirdettük meg a felkészítőnket. Úgy látjuk egyébként, hogy a kémia a középiskolában a nem kedvelt tárgyak közé tartozik, ezért szükség van rá, hogy népszerűsítsük a tárgyat. Ha sok kísérletet látnának a diákok, akkor jobban szeretnék a kémiát.

Az anyagtudományi játszóház nagyban hozzájárul a vonzalom felkeltéséhez. A Kutatók Éjszakája és a School-Túra bemutatók egyik programeleme a lángorgona például mindig nagyon látványos.

A lángorgona egy százéves találmány, de sokáig nem volt divatban, és alig néhány van belőle az országban. Miskolcon ezt egyáltalán nem mutatták be. A Tüzeléstechnikai Tanszéken többek között én fejlesztettem ki, most pedig dr. Mende Tamás, aki a beiskolázásért felelős dékánhelyettes mutatja be ezeket a népszerű kísérleteket a játszóházakban. Egyébként a lángorgona a hangtan oktatására szolgáló vizualizáló berendezés. Inkább a szórakoztatás célja, és az, hogy szemléltessünk egy tudományos jelenséget. Az első lángorgonát egyébként én készítettem otthon 8-10 évvel ezelőtt, és utána itt készült a következő, amit most is használunk a játszóházainkban, a karon a műhelyeinkben.

Az anyagtudományi játszóházakban óriási az érdeklődés, és lelkesen vesznek részt a gyerekek a foglalkozásokon. Hová tűnik a diákok vonzalma?

Úgy érzem, hogy kevés a lehetőség az általános és a középiskolákban a kísérletezésre. De éppen a közelmúltban keresett meg a miskolci Avasi Gimnázium tanára, hogy ők is szeretnének egy lángorgonát, mert úgy látják, látványos kísérletekkel meg lehet nyerni a fiatalokat a természettudományoknak.

Honnan indult a kar népszerű programja az anyagtudományi játszóház?

A School-Túra programnak ugyan nem része a játszóház, de a Kutatók Éjszakája programnak eleme. Azt vettük észre, hogy a Kutatók Éjszakáján a kémia-előadóban mindig telt házas bemutatóink, foglalkozásaink voltak. Nemcsak a tüzes kísérletek voltak népszerűek, hanem más szemléletes kísérletek is. Ezekből a kísérletekből raktuk össze az „utazó” programot, amellyel nemcsak a környék városaiban, hanem az országban több helyen is jártunk. A beiskolázási dékánhelyettesünk realizálta, hogy a programnak van vonzereje. Egyébként nem biztos, hogy látszik, de hosszadalmas rákészülés van mögötte. De örömünkre szolgál, hogy egyébként nemcsak óvodások és iskolások, hanem felnőttek és az idősek is részt vesznek rajta. Nem csoda egyébként, hogy éppen dr. Mende Tamás a felelőse ennek. Ő is úgy került ugyanis a karunkra, hogy a Diósgyőri Gimnáziumban is jártunk a lángorgonával, és ott hallott először arról, hogy létezik a Miskolci Egyetemen anyagtudományi képzés. Annyira jól sikerült az egykori bemutatónk, hogy most ő viszi tovább a stafétát. Sokat köszönhetünk Roneczné Ambrus-Tóth Juditnak is, aki a játszóház ötletgazdája és mindenese.

A karon az alapszakon az anyagmérnökképzésen kívül a közelmúltban indult el a vegyészmérnökképzés. Az iparból jött a megkeresés?

2019 őszén kezdődött el a vegyészmérnökképzés, az idei tanévben indult a második évfolyam, de már akkreditáltattuk a vegyészmérnök mesterképzésünket, tehát aki szeretné, az majd tudja folytatni nálunk. Nem kérdés, hogy a magyarországi vegyipar fellegvára Borsod-Abaúj-Zemplén megye. A Tiszaújváros, Kazincbarcika, Sajóbábony háromszögben három nagy cég is itt van, és rengeteg kisebb szatellit cég települt itt meg. Ráéreztünk a képzés szükségességére, mert az ipar „ráéreztetett” bennünket. Egyébként évfolyamonként 20-20 hallgató vesz részt a vegyészmérnökképzésben, akik szinte biztos, hogy végzett vegyészmérnökként a megyében el tudnak helyezkedni.

Hogyan látja, mi a legnagyobb kihívás a kar számára?

Egyértelműen a beiskolázás. A három műszaki kar közül, mi vagyunk a legkisebbek.

És mire a legbüszkébbek?

A legtöbb kutatás-fejlesztés bevételt mi hozzuk a Miskolci Egyetemen. A laboratóriumi hátterünk világszínvonalú, és úgy alakítottuk ki, hogy ha megkereséseket kapunk az iparból, akkor azt igyekszünk kiszolgálni. Az oktatói kiválósági ranglistán nyolcadik éve a nyolcadik helyen vagyunk, ha a felsőoktatásról szóló külön kiadványát megnézzük a HVG magazinnak. Sikerül megőriznünk a helyünket, és ha belegondolunk, hogy Magyarországon legalább 150 karral lehet számolni a különböző egyetemeken, akkor ez igen előkelő helyezésnek mondható.

Dékán úr is éveket töltött az Amerikai Egyesült Államokban kutatóként. A mostani hallgatóknak és oktatóknak is rengeteg lehetőségük van, hogy külföldi hallgató és kutatói ösztöndíjakkal utazzanak, tanuljanak. Hogyan látja, élnek a lehetőséggel?

Nem annyira, mint amennyire lehetne, ha a hallgatókra gondolok. És nem feltétlenül azért, mert hiányzik a nyelvtudás. A díjakról szólva azonban elmondhatjuk, hogy a mi karunkon van 11-12 Pro Scientia díjas is. Ez a legnagyobb kitüntetés, amelyet hallgató tudományos munkáért kaphat. Kétévente adják át, minden szakterületen 2-3 fő kapja meg, és a Magyar Tudományos Akadémia székházában adja át az oktatásért felelős miniszter és az akadémia elnöke.

Büszkén vallják önmagukról a kar honlapján olvasható bemutatkozóban, hogy a Műszaki Anyagtudományi Kar az anyagmérnöki képzés kezdeményezője, a képzés hazai központja. Hogyan alakult ez így?

A Miskolci Egyetemen kohómérnököket képeztek hosszú ideig. Ahogy a világ változott, az egy világtrend volt, hogy ott, ahol kohómérnökképzés folyt, ott az anyagok, a fémek, a kerámiák és a polimerek felé nyitották. Ez a lépés dr. Bárczy Pál nevéhez fűződik, aki egyébként az űrkutatásban részt vevő miskolci Admatis Kft. alapítója és vezetője. Akkor, 27 évvel ezelőtt még egyetemi szakként jött létre az anyagmérnöki szak. És a kar több lépcsőben nyerte el a Műszaki Anyagmérnöki Kar elnevezést. Profilbővítést hajtottunk végre, a Kerámia Tanszéket például a nulláról építettük fel. Évente körülbelül 20-20 anyagmérnök kap diplomát a karunkon. Ha pedig a statisztikákat nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a Miskolci Egyetemen képezzük a legtöbb anyagmérnököt az egész országban. Veszprémben, Szegeden és Dunaújvárosban van még ilyen szak. Dunaújvárosban évek óta nem indul, Veszprémben és Szegeden pedig összesen kevesebb mint feleannyi hallgatóval indul a képzés, mint itt nálunk.

Merre tart a jövő, ha a kar profilbővítési lehetőségeit és a meglévő laboratóriumi, oktatói kapacitások kihasználását nézzük?

Ahhoz képest, hogy a vegyészmérnökképzésnek nincs múltja Miskolcon, most a második évfolyamon 20-20 hallgatóval elértük azt a szintet, mint az anyagmérnökök képzésével, ahol évente 20-20 hallgató kap diplomát. És nagy a valószínűsége, hogy egyre több vegyészmérnök hallgatót tudunk majd felvenni, mert azok, akik érdeklődnek a kémia iránt, inkább választják majd a jobban ismert vegyészmérnök szakot, mint a még mindig nem elég ismert anyagmérnök szakot. A jövő pedig a bionika lesz, véleményem szerint. A bionika az elektronika, a mechanika és a biológia közös területe, például orvosi implantátumok esetében kiválóan hasznosítható terület.

(A borítóképen: Prof. dr. Palotás Árpád Bence: az anyagtudományi kar jövője a bionika)