Feltölt a betegek megbecsülése

Február 19-e a magyar ápolók napja.

Mezei Vivien még csak tanulja a szakmát, de abban már biztos, hogy jól döntött, és szeretne sok-sok évet eltölteni a betegek ágya mellett.

Azt mesélte az Északnak, hogy 8. osztályos volt a Kistokaji Általános Iskolában, amikor úgy döntött, a Miskolci Egyetem Ferenczi Sándor Egészségügyi Technikumában szeretne továbbtanulni.

Szeret segíteni

Akkor persze még nem tudta, hogy milyen áldozatos munkát kíván az ápolói szakma, de több ismerőse is ebbe az iskolába járt, és csupa jót hallott róla. Amikor pedig elment az intézmény nyílt napjára, akkor már egészen biztos volt benne, hogy oda szeretne járni, és ápoló lesz.

– Szeretek az embereken segíteni, és úgy érzem, hogy megvan bennem minden, ami jó ápolóvá tesz majd. Mert ehhez a szakmához nagy empátia kell, hiszen a betegeknek együttérzésre van szükségük. Sokszor egy-egy jó szó is sokat számít, a kedvesség, az odafigyelés segíti őket a gyógyulásban. Igaz, hogy fárasztó az ápolói munka, de a nap végén is ugyanolyan türelemmel tudok a betegekhez fordulni, mint a műszak elején. Rendkívül jó érzés a számomra, amikor hálásak, látni rajtuk, hogy nem tudják elégszer megköszönni a gondoskodást. Ez tölt fel nap végén, ezért érdemes csinálni – fogalmazott Vivien.

Elmesélte azt is, hogy amikor bekerült a Ferenczibe, már az első hónapokban tudta, hogy jól választott. Rendkívül érdekesnek találta az egészségüggyel kapcsolatos tantárgyakat. Az egészségfejlesztési alapokat, az elsősegélynyújtási ismereteket, és az is nagyon tetszett neki, hogy sok mindent a gyakorlatban kellett elsajátítani.

Nem ijedt meg

– Nem ijedtem meg, hogy esetleg túl nehéz lesz, soha nem féltem odamenni valakihez, aki esetleg rosszul lett az utcán. Épp a napokban történt, hogy Sajópetriben, ahol lakunk, egy idős néni megszédült és elesett. Rögtön odamentünk hozzá az édesanyámmal és a testvéremmel, én hívtam a mentőt – sorolta Vivien.

Ő egyébként már ötödéves a Ferencziben, érettségi utáni szakképzésen van, gyakorló ápoló képesítést szerez majd a tanév végén. A hét első három napjában szakmai gyakorlatot végez a megyei kórházban, csütörtökön és pénteken pedig online oktatás formájában a vizsgatételeket veszik sorra.

– A szakmai gyakorlat is nagyon érdekes. Voltam már a szülészeten, a terhespatológián, de a nőgyógyászati részlegen is dolgoztam már. Ezenkívül az urológián, szemészeten, a belgyógyászaton. Minden osztály munkájába bepillantást nyerünk, nekem a belgyógyászat tetszett eddig a legjobban. Bár sokan mondják, hogy az az egyik legnehezebb osztály, de nekem tetszett, mert pörgős volt az egész napom, és a kollégák is nagyon rendesek. Szeretem a kihívásokat. Még mindig úgy gondolom, hogy jól választottam, örülök, hogy ápoló leszek, életem végéig tudnám ezt csinálni. Vannak, akik le akarnak beszélni róla, azt mondják, hogy nagy felelősséggel jár, éjszaka, ünnepnap és hétvégén is dolgozni kell, de mindezt feledteti, amikor látom, hogy valaki gyógyultan távozik a kórházból. Nemrég a stroke osztályon dolgoztam, és egy néni nagyon hálás volt nekem. Azt mondta, hogy ilyen ápolók kellenének a kórházakba, mint amilyen én vagyok. Mielőtt hazament, odajött hozzám, és külön köszönetet mondott. Ez nagyon jólesett – fogalmazott Vivien.

Csakis türelmesen

Elmondta azt is, hogy ha levizsgázik, akkor szeretne elhelyezkedni Miskolcon, és esti tagozaton elvégezni az ápolói szakot, ami magasabb fokozatú képesítést jelent, mint a gyakorló ápoló.

Azt tanácsolta a pályaválasztás előtt állóknak, hogy csak az döntsön az ápolói szakma mellett, aki rendkívül türelmes, és át tudja érezni a betegek szenvedését, fájdalmát.

(A borítóképen: Mezei Vivien)