Kalandos volt az út a gyűjteményig

A talajtár három földrész tíz országa talajainak kiállítása a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karán – mondta dr. Dobos Endre egyetemi docens, a Földrajz–Geoinformatika Intézet tanszékvezetője. A talajtár elsősorban a diákoknak, kutatóknak, pedagógusoknak és gazdálkodóknak szól, de másoknak is, akiket vonz ez a világ.

Nehéz kezdetek

December 5. hivatalosan is a talaj világnapja lett 2014-ben, amelyre a Miskolci Egyetem azóta minden évben hagyományos talajszelvény-koszorúzással és középiskolásoknak szóló kihívásokkal készül. Idén kicsit másképpen, de azért megemlékeztek erről a napról. December 4-én az online tárlatvezetésen jelen voltak a Miskolci Egyetem vezetői, oktatói, társegyetemek tanárai, hallgatói, középiskolás diákok és pedagógusok, talajtannal foglalkozó szakemberek. A megnyitót a virtuális térben közel százan kísérték figyelemmel, ami azért nagy öröm, mert ennyien valójában nem fértek volna el a teremben – hangoztatta az egyetemi docens. A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy számos pozitív vélemény, gratuláció, biztatás érkezett azóta.

Régre nyúlik vissza a mostanra kiteljesedett gyűjtemény története, egészen 1993-ra. Dobos Endre akkor találkozott először a monolitokkal, vagyis ezzel a szemléltető oktatási módszerrel, külföldön. A talajtan oktatása azért nehéz, mert ezeket a talajokat, amik itt egyben látszanak egy méter tíz centis mélységben, nem lehet kis darabokban kézzelfoghatóan bemutatni – hangsúlyozta a tanszékvezető. Ezt leginkább csak a valóságban, terepen lehet. A terepmunka és a tantermi oktatás egyfajta áthidalása, érdekes leképezése a monolit. Már ránézésre is gyönyörű, ahogyan a talaj rétegei, a földszínek ezer színárnyalata megmutatkozik ezekben a tálcákban, de az igazi értéke az, hogy könnyű mozgatni.

Ha kellően vigyázunk rá, akkor nem sérül meg, így kiválóan alkalmas tanítási célokra – fogalmazott a tanszékvezető. Amikor elkezdett tanítani az egyetemen, akkor a nulláról kellett felépítenie a segédleteket, hiszen korábban nem volt helyi oktató, csak vendégtanár, aki leadta az órákat. Eleinte még sokat vitte a hallgatókat terepre, elérhető közelségbe, ahol tudtak ásni, például a Sajó árterére vagy a Majális parkba. Nehéz időszak volt.

Egy megvalósítandó ötlet

Michéli Erika, a Gödöllői Egyetem oktatója kezdte el a módszert meghonosítani, külföldi tapasztalatait itthon kamatoztatni. Mivel Dobos Endre doktoranduszként mellette dolgozott, így megtanulta ezt az úgynevezett „tálcás” megoldást. Egy-két bemutatódarabbal indult a gyűjtemény. Aztán az évek során szisztematikusan elkezdte gyűjteni a tálcás monolitokat, és egyszer csak azt vette észre, hogy már nagyon sok van, és egyre nehezebb tárolni. Számos tudományos-ismeretterjesztő rendezvényen bemutatták ezeket, s bár stabilak a monolitok, mégis sérülékenyek, ezért a többszöri mozgatás miatt tönkrement néhány, ami csak nehezen pótolható. Ezért olyan megoldást kerestek, hogy lehetőleg a teljes készletet be tudják mutatni és az érdeklődők elé tárni. Idén kaptak egy termet az egyetemen erre a célra, és elkezdődött a tervezés.

Közeli előzmények

Öt évvel ezelőtt volt egy kiállításuk a Pannon-tenger Múzeumban, ami sikeres volt, és biztosan lesz még hasonló – mondta a docens. Viszont az ötletnek az akkori jó fogadtatás is alapja volt, biztossá vált, hogy létrehoznak egy talajtani előadót és látványraktárat az egyetemen. A gyűjtemény jelen pillanatban több mint 200 monolitból áll, amelyből 160 válogatott tálca van kiállítva a teremben. Vannak egészen különleges talajok köztük, ilyen az Afrikából, Tanzániából vagy az Amerikai Egyesült Államokból származó, amelyeknek még az útja is kalandos volt idáig. De a 95 százaléka a Kárpát-medencéből került a gyűjteménybe. És persze Magyarország sokszínű vidékeiről – tette hozzá a docens. A gyűjtemény videóanyagokkal támogatott, és hamarosan bárki megtekintheti az interneten vagy személyesen.

(A borítóképen: Dobos Endre az általa létrehozott talajtárban a Miskolci Egyetemen)