Halottak napja

2020.11.02. 19:00

Tabutéma a halál és a gyászolás

Helytelen a gyászolókkal való türelmetlenség és a halálról szóló közbeszéd hiánya – figyelmeztet a tanatológus.

Kiss Dániel

A young Indian Catholic girl decorates the grave of a deceased family member at a cemetery during All Souls Day in Hyderabad on November 2, 2018. - All Souls Day is observed in remembrance of family and friends who have passed away -- the living pray on behalf of Christians who are in purgatory, the state in the after life where souls are purified before proceeding to heaven. (Photo by NOAH SEELAM / AFP)

Forrás: AFP

Fotó: AFP

A tanatológia, „haláltan”, a pszichológia azon ága, mely a haldoklás, halál és gyász lelki hatásait vizsgálja. Mi és hogyan köti az élőt a halottakhoz? – az emlékezés és a gyászolás témájában kérdeztük dr. Hegedűs Katalin egyetemi docenst, a Semmelweis Egyetem Tanatológia kutatócsoportjának vezetőjét.

A rítus

Leszögezendő alapfogalom a rítus. A rítus: szokásrendszer, amelynek a szerepe – többek között – az emlékezés szabályozása, a halál feldolgozása is. Ennek része a halottak napja is – meséli a tanatológus. Meghatározott rítusaink vannak, melyeket mindenki ismer, így ezek a kultúránk részei.

A rítusok jók, de nem lehet azokat csak egy naphoz kötni. A halál feldolgozása, azaz a gyász belül zajlik, és különböző formái vannak. Legismertebb megnyilvánulása, mely a gyász mellett az emlékezéshez is kötött, a halottak napja.

Az ekkor megszokott temetőjárás, emellett a halottakra emlékezés egy általános emberi félelemben gyökerezik Hegedűs Katalin szerint. Felmenőink attól féltek, hogy az elhunyt visszatér, és bosszút áll, ha megsértik az emlékét – magyarázza. Ebből ered a halottak tisztelete, melyet különbözőképpen mutatnak ki a világ kultúrái.

A saját kultúránk rítusától élesen eltérőek, sőt egyenesen ellentétesnek tűnő szokások vannak szerte a világban. Egy példa a mexikói halottak napja, amely vidám ünnep, de ismert még, hogy Indiában a halottak hamvait a Gangeszbe szórják, Iránban és Tibetben pedig keselyűkkel etetik meg a holtak testének darabjait. Egyik helyen feketét hordanak a gyász jelzésére, másutt fehéret, de egy dolog mindezekben közös: a halottakat tisztelet övezi.

– Nem tudnék olyan kultúrát említeni, ahol ne lenne meg az elhunytak tisztelete – meséli Hegedűs Katalin.

Fontos a gyászolás

A gyász fontosabb, mint gondolnánk. Sokan krónikus betegen, Alzheimer-kórral, rákkal küzdve, hosszú szenvedés után halnak meg, így már életükben is elkezdődik az előzetes gyász a hozzátartozók részéről. A halál pillanatában a családtagokat ekkor is sokk­érzés éri – döbbenet, bénultság uralkodik el a gyászolón. Ezt követően – magyarázza a gyász folyamatát a tanatológus – az összeszedettség következik, a gyászoló kezébe veszi például a temetéssel kapcsolatos teendőket, feladatokat. A temetés után pedig mindenki azt hiszi, hogy a gyásznak vége is van, egy idő után türelmetlenné válik a környezet. A gyászoló ismerősei sürgetik a továbblépést, kilökik az illetőt az életbe, ez pedig helytelen. A mély gyász csak ekkor kezdődik.

Az átlagos gyászfolyamat egy évig tart, ezalatt a gyászolónak segítségre van szüksége, de nem szabad betegségként sem kezelni a gyászt. Hegedűs Katalin páciensei között volt olyan, akinek háziorvosa szorongásoldót írt fel éveken át, teljesen fölöslegesen. Léteznek komplikált esetek, amikor például öngyilkosságot vagy egy gyermek halálát kell feldolgozni, ilyenkor elkelhet a szakértő segítség, a pszichoterápia.

Általában fél évig tart Hegedűs Katalin elmondása szerint a mély gyász, ami viszont nem azt jelenti, hogy végig otthon ül magába roskadva

a gyászoló. Sokkal inkább jellemző a hullámzó lelkiállapot, egyik pillanatban jókedvűnek tűnik, a másikban megtöri a szomorúság. Jellemző, hogy a gyászoló magába fordul, ezt a viselkedést pedig a környezete nem érti. Fél év elteltével kezd el pozitívabban gondolkodni a jövőről, de egy teljes éven át érik a hozzátartozó halálának lelki hatásai. Ez alatt az egy év alatt lezajlik minden rutin a hozzátartozó nélkül: az első karácsony,

az első szülinap, ahonnan hiányzik az elhunyt. Saját magával is türelmetlenné válhat a gyászoló, azt gondolhatja, hogy nem természetes az, hogy több hónap múltán sem sikerült túltennie magát a haláleseten, de ez sem jó.

Beszélni kell a halálról!

A halott emlékét a gyászon túl is fontos ápolnunk. Halottak napján azokra is emlékeznek az emberek, akiket nem ismertek életükben, a családon belül ismernünk kellene, kik voltak felmenőink, rokonaink. Erre pedig az évnek csupán egyetlen napja nem elég.

Egyre inkább hiányzik az emberekből az empátia.

A gyászolókkal türelmetlen a környezet. Az empátiát régen gyászruhával vívták ki, de ma ilyet már alig hordanak. Általánosnak mondható, hogy a gyászolót kerülgetik, azzal akarnak nekik jót tenni, hogy békén hagyják, nem zavarják, pedig egy ölelés vagy egy nyugtató elbeszélgetés nagyon jól esne neki.

A halál tabutéma. Az a fajtája, amivel leginkább találkozunk (például filmekben) pedig nagyon elrugaszkodott a valóságtól. Már-már elhárítjuk saját halálunk tényszerűségét is, nem rendelkezünk arról, hogy hogyan szeretnénk meghalni, pedig ehhez törvény adta jogunk van.

Az embereknek nagyjából egy tizede ír csak végrendelkezést.

A haldoklók kívánságait a hozzátartozók sokszor jót akarva hárítják el, mondván „örökké fogsz te élni” vagy „ne mondj ilyeneket”. Sajnos gyerekek is haldokolhatnak, esetükben ez még inkább jellemző – meséli a tanatológus.

Hegedűs Katalin véleménye az, hogy nyíltabb közbeszédre van szükség a halál témájában. Ennek pedig nem az ijesztgetés a lényege.

A halál az élet természetes velejárója, nem szabadna tabutémának lennie.

(A borítóképen: Eltérőek a gyászhoz kapcsolódó szokások – ez a kép egy indiai keresztény temetőben készült)

Kapcsolódó cikkek:

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában