Interjú: Lázár Jánossal

2020.11.26. 11:00

Nemzeti érdekünk, hogy Magyarország dohányfüstmentes országgá váljon

Interjú: Lázár Jánossal, a nemdohányzók védelméért felelős dohányügyi miniszterelnöki biztossal. Füstmentes Magyarország mintegy húsz éven belül, ez a kormányzati szándék. A dohányzás mindenki tüdejét károsítja: a dohányzóét és a nemdohányzóét is.

Nyikes Zita

20200929 Budapest Lázár János országgyűlési képviselő Magyar Nemzet fotó: Mirkó István (MI)

Forrás: Mirkó István, MW

Fotó: Mirkó István

Tíz évvel ezelőtt a felnőttlakosság több mint egyharmada dohányzott, ma már inkább csak minden negyedik felnőtt, és ez a szám is csökkenő tendenciát mutat, mondta el az Északnak Lázár János, a nemdohányzók fokozottabb védelme érdekében szükséges átfogó kormányzati teendők és ezzel összefüggésben a dohánypiac szabályozására irányuló kormányzati feladatok előkészítéséért és összehangolásáért felelős miniszterelnöki biztos. Azt is megtudtuk: Magyarországon az új típusú dohánytermékekre is van jövedéki adó.

Dohányzik?

Nem.

Soha nem is dohányzott?

Amennyiben a dohányzáson azt érti, hogy kipróbáltam-e valaha füstölgő dohányterméket, akkor igen, kipróbáltam. Ha viszont a dohányzás hétköznapi értelemben vett jelentését nézzük, azaz, hogy valaki több-kevesebb rendszerességgel fogyaszt dohányterméket, akkor nem, soha nem dohányoztam, még fiatal koromban sem.

A dohányosoknak nincs joguk ártani nem dohányzó embertársaiknak, füstölögnek a füstmentes nap alkalmából az egészségügyi szervezetek. A dohányzók oldala viszont azt mondja, hogy „az én életem, azt csinálok, amit akarok”. Kinek van igaza?

A dohányzás semmilyen módon nem szolgálja a közjót. A dohányzás „szabadságának” a gyakorlása mások számtalan egyéb szabadságát, alapjogát sérti. Mindenekelőtt a minden embert megillető egészséges élethez való jogot. Márpedig az a jog, amely más, alapvető szabadságát sérti, korlátozható, sőt korlátozandó. Ebből a logikából, ebből a jogfilozófiai alapállásból ered a fejlett világ minden dohányzásellenes jogszabálya, és én is ebből kiindulva is tettem le a kormány asztalára azt a – nagy vitát kiváltó – javaslatot, amely szerint Magyarországon meg kellene tiltani, hogy alanyi jog legyen a dohánytermékekhez való hozzáférés. Az eredeti javaslatom arról szólt, hogy akik 2020 után születtek, már akkor se vásárolhassanak cigarettát, ha betöltötték a 18. életévüket.

Statisztikák azt mutatják, hogy évente egy finnországnyi populáció, közel 6-8 millió ember hal meg valamilyen dohányzás miatt kialakult betegségben. Még drasztikusabb, ha úgy nézzük: minden 6. másodpercben meghal egy ember a dohányzással összefüggésben. Magyarországon mik a legfrissebb adatok?

Még a politikai ellenfeleink sem vitatják, hogy az elmúlt tíz évben nagyon sokat tettünk az elkeserítő hazai halálozási adatok javításáért. Ez azonban lassú folyamat. Tíz évvel ezelőtt a felnőttlakosság több mint egyharmada dohányzott, ma már inkább csak minden negyedik felnőtt, és ez a szám is csökkenő tendenciát mutat. Az egészségügyi hatások a dohányzásnál évek, évtizedek alatt jelentkeznek, így bizonyos, hogy a pozitív társadalmi változások jelentős része is csak lassan következik be. A 2010–12-ben végzett széles körű, a dohányzásra vonatkozó felmérést az egészségügyi tárca folyamatosan aktualizálja, ennek alapján egyrészt van okunk bizakodni, másrészt azt is látjuk, nagyon sok még a teendő. Továbbra is együttesen kell alkalmazni a szabályozás, a tiltás, valamint az adóztatás eszközeit a megelőzés és leszoktatás fontos feladatával.

 

Azt nyilatkozta a közelmúltban, hogy úgy számol: 30 év múlva alig lesznek rabjai a hagyományos dohánytermékeknek. Ennyire optimista, vagy tudja, hogy mi lesz a cigaretta helyett?

A csökkenő fogyasztási adatok adnak okot némi optimizmusra, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a dohányipar rendkívül innovatív – nem csoda, hiszen a túlélése a tét. Időben rájöttek, hogy a hagyományos füstölgő dohánytermékek helyett az új típusú, hevítéses dohánytermékek elterjesztésével vagy éppen más nikotinpótló megoldásokkal, mint például az e-cigi vagy a nikotinpárna, meg kell próbálniuk a fogyasztóikat átszoktatni, esetleg új fogyasztókat szerezni. A kormányoknak pedig az a dolguk, hogy ezt a szándékot is korlátozzák. Nem véletlen, hogy Magyarországon – számos más uniós tagállammal ellentétben – az új típusú dohánytermékekre is van jövedéki adó. Sőt a gyerekek körében kapudrognak számító nikotinpárnát is a fogyasztási dohány jövedéki adójával terheljük, ezzel Magyarország azon három uniós állam egyike – Svédország és Észtország mellett –, amelyik adóval is próbál küzdeni az ellen, hogy e termékek a fiatalokat elcsábítsák. Hallom az érveket arról, hogy az új típusú termékek kevésbé károsak, ami ugyan jól hangzik, és talán nem is kizárt, de majd csak 10-15 év múlva derül ki valójában, hogy igaz-e. Addig sem hagyhatunk védtelenül senkit.

Dohányozni a fiatalok körében egy kicsit hozzátartozik az életkorból adódó „megmutatom a világnak”, „feszegetem a határaim” magatartáshoz. Hozzá tartozik a fiatalsághoz. Nem lenne jó, ha a kábítószerek felé vinné őket a füstmentes világ...

Az ellenkezőjét tapasztalom, úgy látom, hogy szerencsére egyre kevésbé „menő” dolog dohányozni. Ennek számos oka van: a környezetükben egyre kevésbé láthatóak a csábító dohánytermékek, és a mai fiatalok sokkal tudatosabban is élnek. Remélem, hogy hatnak a dohányzásellenes intézkedéseink is. Kétlem, hogy a dohányzás helyett a drogok felé fordulnának a fiatalok, ezek kevésbé egymásból következő vagy egymást helyettesítő, inkább egymással párhuzamosan létező jelenségek. A veszélyeket azonban folyamatosan figyelemmel kell követnünk, és mindent meg kell tennünk azért, hogy ezt a sok hatástól befolyásolt generációt megvédjük.

Azt is elmondta a közelmúltban egy interjúban, hogy az EU megkövetel egy minden tagország által elérendő jövedékiadó-szintet, és hogy követendőnek tartja a szabályozást. Nem csak egészségvédelmi szempontokat kell érvényesíteni a dohánytermékek kapcsán?

A világjárvány is megmutatta, miért kell mindent megtennünk a dohányfüstmentes Magyarországért. A dohányzás mindenki tüdejét károsítja: dohányosét és nemdohányzóét egyaránt. Minden szakértő egyetért abban, hogy a dohányzás jelenlegi elterjedtsége hozzájárul ahhoz, hogy végül hányan kerülnek lélegeztetőgépre vagy hányan szenvednek olyan krónikus betegségben, ami a felépülés esélyét érdemben rontja. A dohányzást ezért is vissza kell szorítani minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközzel. Valóban ezek közé tartozik a jövedéki adó emelése is, hiszen a dohánytermékek árának növekedése végül hozzájárul ahhoz, hogy egyes fogyasztók leszokjanak vagy éppen ne szokjanak rá a dohányzásra. Magyarország azonban számos más eszközt is alkalmaz – gyakran az uniós szabályozással összhangban, de saját meggyőződésből vagy akár szigorúbban, mint ahogy az EU más országaiban csinálják. Az innovatív dohánytermékek jövedéki adójáról már beszéltem, de idetartozik az is, hogy az ún. trafikrendszer révén ellenőrzöttebbé tettük és érdemben szűkítettük a dohánytermékekhez való hozzáférés csatornáit. Talán épp a hagyományos cigaretták jövedéki adója volt az egyetlen ellenpélda, ahol egyelőre elmaradtunk az unió által elvárt magasabb szinttől. Így valóban az igaz, hogy a cigarettát terhelő jövedékiadó-emelés most egyszerre nemzeti érdek és külső kényszer.

Az egészségkárosodáson túl mekkora gazdasági károkat szenved az ország egy évben a dohányzás miatt?

A kérdést nem lehet csak gazdasági szempontok szerint megközelíteni, hiszen minden egyes egészségkárosodás vagy dohányzás okozta halál mögött egy emberélet, sőt egy-egy család áll. Ez a szempont az amúgy is fogyatkozó népesség körében nem elhanyagolható. Ugyanakkor közgazdasági alapvetés, hogy hazánkban a dohányzásból eredő költségvetési bevételek sajnos még mindig jóval alacsonyabbak, mint az egészségügyi kiadások. És ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy a beteg vagy idejekorán elvesztett polgártársaink a közös javaink megtermeléséből is kiesnek, akkor különösen elszomorító a kép.

Adóemelkedés, csökken a dohányboltok száma, láthatatlanná válnak a dohánytermékek a kiskorúak számára. Milyen lépések lesznek még az elkövetkező néhány „optimista” évben?

Ha rajtam múlik, akkor 2030–35 körülre meg kellene céloznunk a füstmentes Magyarország elérését, vagyis azt, hogy a felnőttek kevesebb mint öt százaléka dohányozzon. Ez nem lehetetlen célkitűzés, más uniós államok – például Finnország – is ezt tűzték zászlajukra. Számos ötletem van: szeretném, ha a dohányzást a járművekben is betiltanánk, és a társasházak jogot kaphatnának arra, hogy eldöntsék: szabad-e az erkélyen vagy a ház előtt dohányozni akkor, ha az a lakótársakat zavarja. Amennyiben a mindennapjainkban is természetes lesz a dohányzás visszaszorulása akár a saját otthonainkban is, akkor megint nagyot léptünk előre. A közeljövőben az adóemelésen túl egy jelentősebb változás közeledik: 2022-ben már minden cigaretta és cigarettadohány egységes csomagolást kap. Meg kell vizsgálni továbbá azt is, hogy az új típusú dohánytermékek szabályozását miként lehetne tovább szigorítani.

És mit tegyenek a dohányzásfüggők?

Maguknak, a szeretteiknek és a hazájuknak is azzal tesznek jót, ha mihamarabb leszoknak. Ez időnként talán nehéz, de sosem lehetetlen. Ma már rengeteg tapasztalat, szaktudás és segítőprogram támogatja hatékonyan a leszokást Magyarországon is. Van tehát segítség, és az elérhető mindenki számára. A legnagyobb lépés azonban mindig az első: eldönteni, hogy az ember le akar szokni. Ezt a lépést senki nem teheti meg más helyett.

(A borítóképen: Lázár János: cél, hogy füstmentes legyen húsz éven belül hazánk)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában