Interjú: Deák Dániel politológussal

2020.09.10. 09:00

Nincs veszélyben a kormánypártok parlamenti kétharmados többsége

Mi a tétje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 6-os számú választókörzetben kiírt időközi ország­gyűlési választásnak? Befolyással lesz-e az eredmény a parlamenti munkára? Erről is kérdeztük Deák Dániel politológust, a XXI. Század Intézet vezető elemzőjét.

Méhes László

Egy szélsőséges nézeteket megfogalmazott képviselőjelölt, a jobbikos Bíró László mögött megfontolt döntéssel lehet választási pártszövetséget létrehozni a baloldalon?

Bíró László jobbikos politikus antiszemita és rasszista botrányai jól rávilágítanak arra, hogy a Jobbik ugyan igyekszik a baloldalra tolódni, ez azonban csak egy kommunikációs trükk, mesterséges kísérletezgetés, és nem organikus politikai fejlődés eredménye. A baloldalon egy olyan hatalomtechnikai alkukon alapuló ellenzéket akarnak létrehozni, amelynek sem közös ideológiája, sem közös víziója nincsen, így kormányzásképtelen. Ezt mutatják az ellenzéki vezetésű önkormányzatok is, ahol alig fél év után sorra bomlanak fel az együttműködéseik. Nem ismeretlen a magyar történelemben az a politikai megosztottság, amelytől a mai baloldal már hosszú ideje szenved. A dualizmus idején az egymással össze nem illő politikusokat sorai között tudó „szövetkezett ellenzéket” a kortársak nem éppen dicsérően „habarékpártnak” hívták. A kormányzásképtelen formáció 1906-os hatalomra jutását követően a külső és belső ellentétek hatására csúfos kudarcot vallott, egyetlen célkitűzését sem sikerült elérnie. A Tisza István vezetésével újjászervezett Szabadelvű Párt, akkor már Nemzeti Munkapárt néven az 1910-es választásokra felbomlott egykori „szövetkezett ellenzék” felett – a parlamenti mandátumok több mint 60 százalékát megszerezve – kiütéses győzelmet aratott. A történelem mintha ismételné önmagát: miközben Orbán Viktor hamarosan már ugyanannyi időt töltött hivatalban, mint Tisza István édesapja, Tisza Kálmán,

az ellenzék ismét „habarék” jelleget öltött.

Együtt járhat ez ideológiai torzulásokkal a baloldalon, vagy csupán a politikai retorika szintjén értelmezhető a Jobbik támogatása?

A baloldal évtizedeken keresztül antiszemitizmussal és rasszizmussal vádolta a Fideszt, Gyurcsány Ferenc például miniszterelnökként rendszeresen ezzel támadta az akkor ellenzékben lévő pártszövetség vezetőit. Amikor pedig a 2010-es kormányváltást követően nemzeti kérdésekben időnként együtt szavazott a Jobbik és a Fidesz a parlamentben, akkor éles kirohanásokkal támadták a kormánypártokat. A baloldal az elmúlt években erőteljesen radikalizálódott, és a hatalom érdekében már minden eszközhöz hajlandóak nyúlni, még egy antiszemita és rasszista politikus mögé is képesek beállni. Jól jelzi mindez azt az önfeladást és identitásvesztést, amitől minden ellenzéki párt szenved. Ezzel ugyan meg akarják téveszteni a választókat, azonban a választók nem hülyék. Ilyen átlátszó húzásoktól nem lehet politikai hasznot remélni, sőt

az identitásvesztés és az önfeladás törvényszerűen a támogatottság csökkenését eredményezi. Ráadásul egyre inkább úgy tűnik, hogy a háttérben ebben ez ügyben is Gyurcsány Ferenc húzódik meg, aki meglehetősen nagy profizmussal szalámizza le sorban az ellenzéki pártokat, a mostani húzásával pedig a Jobbiknak kívánja behúzni az utolsó gyomrost. Az MSZP már nem konkurencia számára, az egykori szocialista szavazók jelentős része ugyanis a Demokratikus Koalíciónál kötött ki. A Jobbikot pedig a „halálos ölelésének” köszönhetően szintén a parlamenti bejutási küszöb környékére gyengítette, de a párt még mindig túl sok befutóhelyet követel magának az ellenzéki listán, nagy vidéki hálózatára hivatkozva. Ezen akar változtatni Gyurcsány Ferenc, aki a mostani időközi választáson jóváhagyta és támogatta az antiszemita és rasszista botrányoktól hangos jelölt elindítását. Ha ugyanis a jobbikos jelölt csúfos kudarcot vall októberben, akkor onnantól kezdve

a Jobbiknak lényegesen gyengébb alkupozíciói lesznek az ellenzéki tárgyalásokon, hiszen már arra sem fog tudni hivatkozni Jakab Péter, hogy vidéken a jobbikos jelöltek esélyesebbek. Ez a választás tehát valójában nem is a választókról szól az ellenzéki pártok részéről, hanem az egymás közötti belharcokról, erőfitogtatásról.

Befolyással lehet ez az időközi választás a jelenlegi kormány kétharmados többségére?

Az ellenzéki pártok hajlamosak azt mondani, hogy a mostani időközi választás tétje a kétharmad lebontása. Ez egy hamis állítás, hiszen a kormányerő mögött a választás eredményétől függetlenül meglesz a kétharmados parlamenti támogatás, mivel a német nemzetiségi képviselő és az egykori jobbikos, ma már független politikusok rendre együtt szavaznak a fontosabb döntéseknél a Fidesz–KDNP-vel. Éppen ezért egyáltalán nem éri meg az a teljes identitásfeladás, ami jelenleg jellemzi a baloldali pártokat Bíró László támogatása kapcsán, hiszen közép- és hosszú távon csak veszíteni tudnak ezzel. Szintén fontos szempont, hogy a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak kezeléséhez stabil kormányra van szükség. Fontos a belpolitikai nyugalom, hiszen csak így tud sikeresen túllendülni az ország a mostani válságon. Ezért ha ezen az időközi választáson a kormánypártok jelöltje győz, akkor nem kell arra számítani, hogy ősszel és télen az ellenzék a tavaszihoz hasonló lendülettel támadja a kormányt a védekezés és az újabb gazdaságvédelmi intézkedések meghozatala során.

(A borítóképen: Deák Dániel)

 

Kapcsolódó cikkek:

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában