Már történeti kuriózum

A harminc évvel ezelőtt megtartott önkormányzati választás kapcsán Fazekas Csabát, a Miskolci Egyetem docensét, a Politikatudományi Intézeti Tanszék vezetőjét kérdeztük.

Hogyan illeszkedtek bele az első önkormányzati választások a rendszerváltás folyamatába?

Az 1990-es önkormányzati választások teljesítették ki a „harmadik köztársaság” közjogi, politikai rendszerének alapvetését. A legfontosabb fordulat kétségtelenül a tavaszi parlamenti választások nyomán létrejött, demokratikus, többpárti országgyűlés és az annak felelős, Antall József vezette kormány létrejötte volt. Az átmenet furcsa jellemzője, hogy miközben a központi irányításban megtörtént a váltás, a kormánynak mintegy fél évig a még tanácsrendszerben létrejött helyhatóságokkal kellett együtt élnie. Azáltal, hogy szabad, többpárti önkormányzatokat is választott az ország, a demokratikus intézményrendszer „alsó szintű” kiépítése is megtörtént.

A helyiek és a közvélemény hogyan alkalmazkodtak ehhez a változáshoz?

Az első önkormányzatoktól a választópolgárok leginkább azt várták, hogy (ellentétben a pártállammal) ne egy központi akarat végrehajtói, hanem ellenkezőleg: a helyi lakosság érdekképviseletét kifejező és megvalósító intézmények legyenek. 1990 őszén a rendszerváltással kapcsolatos első csalódások is tetten érhetők voltak, például oly módon, hogy a parlamentben ellenzékbe kényszerült pártok sikeresen szerepeltek, kistelepüléseken függetlenként bizalmat szavaztak korábbi, helyben ismert vezetőknek, sőt pár nappal a hivatalba lépésük után a polgármestereknek már a „taxisblokád” megoldásán kellett dolgozniuk.

Hogyan alakult az elmúlt 30 évben az önkormányzatok szerepe és a választások?

Ma már történeti kuriózum, hogy az 1990-es önkormányzati választás is kétfordulós volt, a polgármestereket pedig nem közvetlenül választottuk. Ez 1994-től változott meg, a vonatkozó törvényeket többször módosították. A kormány és az önkormányzatok viszonyát az eltelt harminc évben gyakran jellemezte „kötélhúzás”, a 2010 utáni intézkedéseket egyértelműen központosítási, az önkormányzatok gazdálkodását, intézményfenntartói szerepét korlátozó tendenciák jellemezték, a pártpolitikai szempontok felerősödésével.

Miben lehetnek mások a leendő önkormányzatok és önkormányzati választások?

A helyi önkormányzatok mindenképp a politika létező, sajátos terepét, például a központitól eltérő alternatívák megfogalmazódását jelentik, ez a szerepük aligha változik, a későbbieket pedig az határozza meg, hogy a kormányzat mennyiben tekinti majd őket végrehajtóknak vagy éppen partnereknek. Ehhez külön hozzá kell venni, hogy a „helyi politika” egészen mást jelent falvak, kis- és nagyvárosok esetében, a helyi adottságokról nem is beszélve.

(A borítóképen: Fazekas Csaba szerint a helyi politika a helyi adottságoktól függ)

Kapcsolódó cikkek: