A vers egyfajta terápia

Orosz Margit megtisztelőnek tartja, ha az embert elismerik szűkebb hazájában, ott, ahol él, alkot, ahol évtizedekig nevelte, tanította a felnövekvő nemzedéket, ahol a település vezetői mellett a polgárok bizalmát is kiérdemelte.

Irodalmi aktivitás

– Bánhorváti az otthonom, itt alkotok, s úgy gondolom, ezért társították hozzám a „Bánvölgye poétája” elnevezést. Először a Magyar Hírlapban illettek ezzel a megtisztelő címmel. Mindenkor igyekeztem, igyekszem sokat tenni a kultúráért. Ez nemcsak az iskolai szeánszok szervezését, a gyermekek versenyre történő felkészítését jelentette, hanem a település rendezvényein történő aktív részvételt is. Évtizedek óta zsűritagként segítem a környékbeli települések, városok irodalmi témájú megmozdulásainak munkáját. A kapott díjak mindegyike kedves számomra: a megyei pedagógiai díj, a Kláris Nívódíj, a Montázsmagazin Alkotói díj, amit újságírói tevékenységemért kaptam, a Németh László-díj. Ez utóbbi miniszteri kitüntetésért különösen hálás vagyok, mert kiválasztottak, fölterjesztettek és méltónak ítéltek e rangos díjra.

Gyógyító versek

– Szeretnék jó emlékeket, nyomokat hagyni magam után. Ezt megannyi antológiám, publikációm, tanulmányaim, illetve hat verseskötetem is alátámasztja. Lényeges, hogy a vers gyógyítson, örömet szerezzen, egyfajta terápiaként is hasson. A költeményeim témáját, formáját illetően változatos, színes a paletta. Úgy vélem, verseimet az élet ihlette: a vidéken eltöltött évtizedek, pedagógusként a gyermekek körében átélt élmények és azok az emberek, akik a környezetemben élnek, a szülőföldhöz, szűkebb pátriámhoz való ragaszkodás, a hagyományok tisztelete – mondta a Montázsmagazin alkotói díjas újságírója.

(A borítóképen: Orosz Margit)