Miskolc díszpolgára

2020.05.11. 16:10

Régóta vallja: földrajz az egész világ!

Tanítványai rendszeresen tartják vele a kapcsolatot. Interjú: dr. Hevesi Attila egyetemi tanárral, Miskolc új díszpolgárával.

Pap Gyula

Fotó: Bujdos Tibor

Dr. Hevesi Attila a budapesti gyermekévek után 1964-ben kerül a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumba, ahol földrajz–biológia szakos oktatóként az iskola „legendás” tanárává válik. Tanítványai, osztályának diákjai mind a mai napig szeretik és tisztelik, rendszeresen tartják vele a kapcsolatot. A város napja alkalmával Miskolc dísz­polgára kitüntetést ítélték oda neki.

Mi inspirálta, hogy a földrajz tudományának szentelje életét?

Pesti születésű vagyok. Általános és középiskolás éveimben Zuglóban, a Rákos-patak közelében, a Róna utcában, a filmgyár szomszédságában laktunk, közöttük igazi „réttel”, ahol kezdetben – 1949–1951-ben – még szarvasmarhákat is, később csak kecskéket legeltettek, lehetett lepkét, szöcskét, sáskát, sőt gyíkot is fogni, és volt még focizni is hely. 1955-re a rét fokozatosan zsugorodott, 1956-ra szinte teljesen beépült. De nyaraim többségét vidéki ismerősöknél és rokonoknál töltöttem, megtanultam, mi a különbség például az árpa meg a búza kalásza között, istállót, ólat kiganézni, lovat kocsiba fogni, aztán egy szilvásváradi nyáron – 1952-ben vagy 53-ban lehetett – egy számomra idősnek tűnő természetjáró házaspár elvitt a Szalajka-völgybe, és föl a Bükk-fennsíkra. Talán így kezdődött… A 7–8. osztályban máig meghatározó tanár tanította mind a biológiát, mind a földrajzot, s így volt ez az István-gimnáziumban is. Aztán, 1959 és 64 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen a földrajzi és a biológiai tárgyak túlnyomó részét szintén remek tanárok tanították. Amikor csak lehetett, vittek minket folyóhoz, hegyhez az Alföldtől a Kárpátokig, sőt Óromániába, a Harz-hegységbe és a Keleti-tengerhez. A tőlük tanultak alapján fogalmazódott meg később bennem, hogy „Földrajz az egész világ!” (Shakespeare után ferdítve). Sohasem éreztem úgy, hogy a földrajznak szenteltem az életem. Éltem és élek a földrajzból, és a legjobb tudásom szerint igyekszem másokkal is megosztani, amit a fönn írt „közvetítőktől”, e tudománytól, meg a rokon tudományoktól, főleg a földtantól és másik szakomtól, a biológiától kaptam. És azt, amivel a természetföldrajzot én is gyarapíthattam.

Melyek a legkedvesebb élményei a Földes Ferenc Gimnáziumból?

Aki alig 23 éves, és két gyakorlótanításos félév után igazán tanár szeretne lenni, annak a kezdés mindig izgalmas, személyre szóló kihívás. A Földesben egyszerre osztályfőnöke lettem 35–40, nem sokkal fiatalabb lánynak és legénynek, többségük nem miskolci, hanem úgynevezett vidékről „bejáró” volt. Egyikük óra elején jelentkezett: „Tanár úr! Sehol sem leltem meg a füzetemet”. „Kérem, mondja még egyszer!” „Miért? Nem tetszett érteni?” „De, csak számomra olyan szokatlanul szépen hangzott!” Talán ekkor kezdett igazán tudatosulni bennem Váci Mihály verssora: „Van egy másik, híreken túli Magyarország”. És az első szülői értekezlet: korban édesanyám, édesapám lehettek a szülők. És kérdezték: „Tanár úr! Mit tetszik javasolni, hogy…” Meg persze, a kezdetektől együtt focizás, hógolyózás az iskola udvarán, csavargások a Bükkben: sziklafalak, szarvasbőgés, barlangok.

Melyek önnek a Bükk hegység kedves helyei?

Mint említettem, a Bükk-kel való ismeretségem általános iskolás koromra nyúlik vissza. Gimnazistaként belebújtunk néhány barlangba a Budai-hegységben. Az egyetemen szakszemináriumi dolgozatom tárgyául a Bükk karsztját választottam. 1964 őszétől itt volt, van és lesz számomra a Bükk. A Tar-kő és a Három-kő után a hegyjáró megtapasztalja, hogy az Örvény-kőről, meg a Kapu-bércről észak felé is kitárul-tágul a világ. Nyolc és fél évig vezettem a gimnázium természetjáró szakosztályát. Kezdetben gyakran a végzős diákok vezettek engem. Aztán, ha vissza-visszalátogattak, már tudtam vinni őket is számukra ismeretlen helyekre: nagyvisnyói Leány-völgy, cserépváraljai Felső-szoros, háromkúti rombarlangrendszer. Néhány gimnáziumi tanítványommal elkezdtük mérni az édesvízi mészkőképződések sebességét például a Szalajka forrásmészkőlépcsőivel vetekedő szépségű Sebes-víz völgyében.

Milyen módszerrel készült a közkedvelt Bükki Nemzeti Parkról szóló könyv?

A Bükki Nemzeti Parkot részletesen bemutató kötet (monográfia, 2002) általam írt fejezetei körültekintő szakirodalmi elemzésre és részletes terepbejárásra alapulnak. Még gimnáziumi tanárként, 1969-ben védtem meg „A Bükk hegység édesvízi mészkőképződményei” című egyetemi doktori, majd 1986-ban, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének munkatársaként „A Bükk hegység felszínfejlődése és karsztja” című kandidátusi értekezésemet. (Mindkettőt summa cum laude.) És Baráz Csabának, a nemzeti park főmunkatársának, a könyv szerkesztőjének köszönhetően hozzátehettem néhány gondolatot, ami a föntiekbe nem fért bele vagy még nem volt meg.

Milyen elvek, elképzelések mentén alakították ki az egyetemi földrajzképzést?

Nálunk az első önálló egyetemi földrajz tanszék – a világon a negyedik (!) – éppen 150 éve, 1870-ben alakult meg a Pesti Tudományegyetemen. Aztán fölnevelte önmagát, majd a kolozsvárit, a rövid életű pozsonyit, később a debrecenit, a szegedit és a pécsit. A fölsoroltak természetesen tovább nevelték magukat. Mi is így csináltuk és csináljuk a Miskolci Egyetemen, ahol a földtudományok már 1992 előtt is otthon voltak és vannak, azóta a földrajzzal együtt. Hogyan nevelték, nevelik föl magukat? Ahogy egy jó földrajzórát kell tartani akár az egyetemen, akár a középiskolában. Olyan tanár szükséges hozzá, aki tudja és szereti szaktárgyát, s mindezt érthetően, érdekesen – térképpel, vetítéssel, és amikor lehet, akkor a terepen – úgy mondja el, hogy minden érthető és érezhető belőle. És olyan diákok, hallgatók is kellenek egy jó órához, akikben vagy van vagy éppen most születik a földrajz szeretete. Ez egyébként minden más tantárgyra érvényes… Ám ilyen feltételek mellett sem mindig sikerül. Tanulni lehet ebből is, és bízni abban, hogy a következő jobb lesz. „Széjjel szóródni – eső a homokra – /sivatagnyi reménytelen dologra/ s ha nyár se lesz tőled – s a táj se zöldebb:/ – kutakká gyűjt a mély: – soká isznak belőled!”, írja Váci Mihály; fontosnak tartom e sorokat.

Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának kitüntető címei és díjazottjai, 2020

Miskolc város díszpolgára:

Dr. Dobos László

Dr. Hevesi Attila Lajos

Pro Urbe kitüntető cím:

Papczun Ernő Ferenc

Péter Barnabás

Pfliegler Péter

Gálffy Ignác életmű-díj:

Drozsnyik István

Herman Ottó tudományos díj:

Dr. habil Gyulai Éva

Szemere Bertalan közéleti díj:

Nyírő Pál

Szabó Lőrinc irodalmi díj:

Kabai Lóránt

Kondor Béla képzőművészeti díj:

Lenkey Tóth Péter

Reményi Ede zenei díj:

Iván Klára Judit

Déryné színházi díj:

Nádasy Erika

Miskolc Város Építészeti Alkotói díj:

Viszlai József

Bizony Ákos Kitüntető Jogi Díj:

Megosztott díj

Dr. Bíró György (posztumusz)

Dr. Háger Miklós (posztumusz)

Benkő Sámuel-díj:

Dr. Felszeghi Sára

Harasztiné Tóth Margit

Pedagógiai díj:

Mattyasovszkyné Lipták Éva

Sarka Ferenc

Tóthné Csorba Mária

„Miskolc Város Turizmusáért” díj:

Creppy Palacsintaház, Oszlánczki Réka tulajdonos

„Miskolc Város Sportjáért” díj:

Egri István

„A Civilek Támogatásáért” díj:

Juhász Jánosné

„Az év sportolója” díj:

Nemes Rita

Mészáros László

Süttő Roland és Tombácz Anikó versenytáncpáros

„Az Év Civil Szervezete” díj:

Megosztott díj:

Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány

Rotary Club Miskolc

Pro Minoritate díj:

Fekete Dénes Gyula

Az Egyetemért – A Városért díj:

Dr. Roósz András

Nívódíj:

Bíborszél zenekar

Boncsérné Szinai Tünde

Holdviola Zenekar

Miskolci Egressy Béni – Erkel Ferenc A. M. I. Erkel Ferenc Tagiskolája

Múzsák Kertje Alapítvány

Pirity Attila

Timkó Tünde

Dr. Varga Zoltán

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által alapított Szentpáli István kamarai díjat dr. Vékony Sándor kapja.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában