Húsz év után adta át a stafétabotot

Két évtizede már, hogy létezik és működik az Edelényi Hegyek Közössége, melynek eredményeiről, rendezvényeiről lapunk is rendszeresen tudósít. A szőlősgazda-közösség tavaly ünnepelte húszéves fennállását, így sokan megdöbbenve értesültek arról, hogy lemondott a vezetőség, úgy Virág Tamás elnök, mint a titkár Menyhárt Balázs és a vezetőségi tag Vaszily Gyula. Az egyesület közgyűlése az új vezetést is megválasztotta Afonyi László elnök, dr. Bakó Annamária titkár és Juhász Péter elnökségi tag személyében.

Van eleje és van vége

Virág Tamást arról kérdeztük, mi volt döntésük oka, hiszen az egyesület húszéves működése egyre sikeresebb volt, és nagyon sok fejlődést mutatott a szőlőhegyeken, tevékenységük elismerést váltott ki megyeszerte, és mindenképpen hatással voltak Edelény város és térségének szakmai, borászati, szőlőművelési, kulturális, idegenforgalmi életére.

– Minden tevékenységnek és feladatnak van eleje és vége! – jelentette ki. – 1989-ben, amikor megalapítottam a közösségünket elsődleges célom volt a szőlősgazda-társadalom összefogása azért, hogy ne hagyják el, műveljék a szőlőterületeket, útjaink járhatóak legyenek, és jelenjenek meg azok az infrastrukturális elemek – villany, út, víz, karbantartott vízelvezető árkok –, amelyek a XXI. században alapvető jogos igényként fogalmazódtak meg szőlősgazdatársainkban azok felé, akiknek lehetősége, módja van ebben segíteni a közösséget. Fontosnak tartottam a közösség összekovácsolását, kohézióját, amelyeket rendszeres, hagyományteremtő rendezvényeinkkel el is értünk, ahogy az alapításunkkor megfogalmazott célokat, szándékunkat is.

Arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébb ebből a húsz évből a következőket válaszolta Virág Tamás: – Legbüszkébb vagyok arra, hogy a szőlőhegyeket – főleg a Császta szőlőhegyet – már önjáróvá tettük: kiépült villamos rendszer, aszfaltos út vezet hegyeinkre, és ebben az évben adják át a vezetékes ivóvízhálózatot. Rendezvényeinkkel hagyományt teremtettünk, amelyek széles tömegeket vonzanak évről évre, mint például a Császtai Búcsú, amin több ezren vesznek részt szomszédos országokból, térségünkből, megyeszerte. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az általunk megépített építményeket nem támogatásokból, hanem önerőből, adományokból hoztuk létre. Például a kálvária létrehozásánál minden stációt, a golgotát egy-egy család adakozásából valósítottuk meg, melyen szerepel is mindenki névvel együtt. A harangtorony több mint 180 ember adakozásából valósult meg, ahogyan a szőlősgazda szobra, a felvidéki kapu, a borkút, az színpadok. Összességében hosszú távon hatással voltunk Edelény város fejlődésére, amely jó érzéssel tölt el. Egy új szellemiséget hoztunk létre a hegyeken, fiataljaink büszkék a helyre, büszkék az elért eredményeinkre, és a mindennapi életükben szerves részévé vált úgy, mint idegenforgalmi célpont, mint sportolási lehetőség. Edelény mint jó bortermőhely felkerült az ország borászati térképére, részévé váltunk a hegyközségi rendszernek, ezáltal újraélesztettük a szőlő- és borkultúrát.

Összességében: az elmúlt 20 év alatt soha nem látott fejlődést valósítottunk meg szőlőhegyeinken, ezt mutatják azok az építkezések, beruházások, amelyek már megvalósultak, illetve ebben az évben megvalósulnak. Úgy érzem, gazdatársaimmal megtettük mindazt, amit megkövetelt a hegyek érdeke.

Örökös és tiszteletbeli elnök

Felvetettük, hogy felmerül az összegzés alapján újra a kérdés, ilyen eredmények után miért mondott le.

– Úgy gondolom, egy fejlődési szakasz befejeztével új helyzetértékelésre és új célok megfogalmazására, ezek dinamizálására van szükség. Ezeket a hosszú távra érvényes célok meghatározását már nem biztos, hogy nekem kell megtenni. A leköszönő közgyűlésen a tagság megszavazta az „Örökös és Tiszteletbeli Elnöki Cím”-et számomra, amely felemelő és megtisztelő volt, és bizonyos kötelezettségekkel is jár a hegyek iránt. Amennyiben az új vezetőség, a tagság igényli segítségemet, támogatásomat, azt megteszem. Azt hiszem, zárszóként kijelenthetem: hiteles emberek, hiteles célokért messze eljuthatnak, csak tenni kell érte!

(A borítóképen: Virág Tamás)