Úgy lesz megmutatva, ahogyan az megtörtént

Milyen év volt 2019?

A kérdés évváltáskor nagyon is kézenfekvő: az ember visszatekintve is reményeket fogalmaz: mi legyen majd, és mi ne legyen már.

Képek a teljes képből

Ugyanakkor nem könnyű a kérdésre a pontos választ megtalálni: sok részletet képes visszaidézni magától is a velünk történtekből az emlékezetünk, és még az sem biztos, hogy csak a jó, vagy csak a rossz dolgokat, meglehet a jelentőséggel nem bírókat is – de nem biztos, hogy a mozaikokból összeáll a teljes kép, amely minden részletében lefedné valamelyikünk – bármelyikünk – egy évének minden élményeit. Vagy csak ezek irányát. Nincs ez másként akkor sem, ha a fotó­riporter szerzői válogatást készít, mint most kollégánk, Ádám János, aki azokból a felvételekből szemezgetett, amelyeket 2019-ben, napilapos munkája részeként készített.

Ellesve az életből

Az úgynevezett életből el-lesett pillanatok ezek – elsőre nyugodtan mondhatjuk: fotósnak lenni biztosan nem rossz. Sőt!

Az ember ott lehet, ahol és amikor megesnek a fontos dolgok, előtörnek az érzelmek, találkozni lehet érdekes emberekkel.

Természetesen lehet így is gondolni erre a munkára, de nem feledhető az ezzel a munkával járó felelősség sem: úgy lesz-e megmutatva minden, ahogyan valójában megtörtént. És itt nem a technikára gondolunk: a megfelelő távolságra, a jó látószög megválasztására, a képélességre és így tovább. Elsősorban nem a technika, amiről szó van.

A fotót ember készíti, akinek van tudása arról, amit csinál – úgy is, hogy ismeri a gépét, és ismeri saját magát, aki valahogyan benne van az életben. Látott, tapasztalt valamennyit – jó esetben eleget ahhoz, hogy a képeiben benne legyen ő maga is, nem tolakodóan, de érthetően: ezeket a képeket ugyanígy senki más nem lett volna képes megcsinálni, mint ő.