Ellenségnek hitték őket

Válsághoz és zavargásokhoz vezetett Bolíviában az elnökválasztás. Hanák Péter miskolci mérnököt és társait helikopterrel kellett kimenteni az elmúlt héten bolíviai munkahelyükről, ahol gázturbinák beüzemelését végezték. Bár közvetlen veszélyben nem voltak, de mint Péter mesélte, az Evo Morales elnök pártján álló helyiek egyre gyanúsabban méregették az idegeneket.

Indiánok, farmerek

– Utazó mérnökként dolgozom a magyarországi Siemensnél. Kollégáinkkal a világ minden táján üzemelünk be gázturbinákat, Bolíviában három helyszínen három kombinált ciklusú gáz- és gőzturbinás erőművön dolgozunk. Az egyik erőműben én vezetem a gázturbinák beüzemelését. Első alkalommal tavaly novemberben érkeztem a dél-amerikai országba, azóta 3-4 alkalommal voltam itthon. A táborunk Entre Rios mellett található, ez egy kisváros Santa Cruz és Cochabamba között nagyjából félúton, Bolívia középső részén. Erről a területről származik a volt elnök, Evo Morales, és ezért a területen élők, indiánok, kokalevél-termesztők és farmerek őt támogatják – vázolta a helyzetet elöljáróban Péter.

Azzal folytatta, hogy az erőmű egyes blokkját még az október 20-ai választások előtt adták át az ügyfélnek, ahol az ünnepségre Morales is elment, és beszédet mondott. A parlamenti választások után azonban az országban rögtön elkezdődtek a tüntetések és zavargások, mert csalással vádolták meg az elnököt. Santa Cruzban lezárták az utakat, és az emberek előbb azt követelték, hogy írják ki a választás második fordulóját, később már új választásért tüntettek. Morales először azt hangoztatta, hogy nem történt csalás, és elnöknek tekinti magát, de amikor a rendőrség, majd később a hadsereg is átállt a tüntetők pártjára, hirtelen lemondott és Mexikóba menekült. Állítólag attól félt, hogy az életére törnek.

– A táborunktól nem messze van egy kis repülőtér, Chimore. Néhány kollégám látta, hogy Morales ott ült repülőre, amikor Mexikóba menekült. A mi körzetünkben nyugalom volt a tüntetések idején, amíg az elnök le nem mondott, viszont húsokat, hústermékeket és tejtermékeket már nem tudtunk vásárolni, amiket San­ta Cruzból hoztak a boltokba. Amikor a kollégáim hazamentek, még működött a chimorei repülőtér, onnan repültek Viru Viruba, a nemzetközi repülőtérre Santa Cruz mellett. Azonban amikor Morales bejelentette, hogy lemond, a mi körzetünkben is elkezdődtek a tüntetések és az útlezárások. Akkor a cégünk úgy döntött, hogy minket is kimenekít. Páran voltunk már csak ott, mert bizonyos munkákat még el kellett végeznünk. Addigra azonban lezárták a helyi repteret és a területről kivezető utakat is, így bent ragadtunk a táborban. Azt tanácsolták, hogy ne menjünk ki onnan, mert a helyi, Morales-párti emberek rendkívül gyanakvóak lettek, mert értesüléseik szerint Santa Cruzból ellenzéki tüntetők érkezhetnek. Három napig voltunk a táborban, miközben nemzetközi szinten a cégnél intenzív egyeztetés és munka folyt, hogy biztonságosan ki tudjanak minket hozni a táborból. Helikoptert béreltek, és két fordulóval szállítottak minket a Santa Cruz-i repülőtérre, mert akkorra már minden utat lezártak. Mi, akik Bolíviában dolgoztunk, most 2-3 hétig otthon pihenünk, aztán ha a helyzet engedi, akkor visszamegyünk dolgozni, természetesen csak a nagyon komoly belső biztonsági előírások betartása mellett. A beüzemelés még folyamatban van, de az útzárak miatt már a munkások sem tudtak eljutni a munkahelyükre, és a szükséges anyagok sem érkeztek meg. A tüntetések alatt az állami szervek sem működtek, volt, aki emiatt nem tudta meghosszabbítani a vízumát – mesélt a kalandos napokról Péter.

Végül megjegyezte: közvetlen veszélyben nem voltak, de kicsit hamarabb jött a pihenés, mert a tervek szerint karácsony előtt utazott volna haza.