Ütemtervszerűen a sírhelyekhez

A halottak napja egyháztanilag a szenvedő egyház ünnepe, amit 998 óta tart meg az egyház november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Szent Odiló clunyi bencés apát vezette be emléknapként, később a bencés renden kívül is ünnepnappá vált, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette.

Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére. A temetői előkészületek általában már napokkal korábban kezdődnek a sírok gondozásával, virágokkal, gyertyákkal történő feldíszítésével.

Körbelátogatja a sírokat

Sályi Károlyné már évtizedes „gyakorlattal”, kvázi ütemterv segítségével látogatja körbe az egykor népes család elhunyt hozzátartozóinak sírhelyeit. Először a vidéki helyszíneken kezd, oda érthetően ritkábban jut el, több is a munka a sok esetben elgazosodott, benőtt sírhelyeken. Előre megveszi a virágokat és kiskapával, metszőollóval, virágfölddel érkezik a helyszínekre. Az egyszerű a szép elvet vallja, a tisztítás után sem – fogalmaz – „csicsázza” túl a felületet, tartós virágokat, túlnyomórészt krizantémot helyez el ízlésesen az emlékhelyeken.

Egy sírhelyhez még egyszer visszatér: szülei nyughelyén mindenszentekkor gyújtja meg a gyertyákat. Kicsit izgul, hogy a korán kihelyezett virágok, dekorációk megérjék az ünnepet.

„Jó itt sokáig elidőzni, ilyenkor elbeszélgetünk a régiekről, többször előkerülnek ugyanazok a történetek” – tájékoztat Mária, aki családjával látogatott ki a Deszkatemplom melletti temetőbe. Pontos munkamegosztás van a családban: volt, aki a beszerzésért felelős, más a gyomtalanítást, talajlazítást végzi, Mária feladata a dekoráció, a gyertyák, mécsesek kihelyezése. „Aztán együtt örülünk a közös munka eredményének, csendben emlékezünk szeretteinkre” – mondta.