Az érzékenyítésben hisznek az állatvédők

Magyarországon bárki bármikor állattartóvá válhat. Ugyanakkor sokan a tartási ismeretek nélkül vesznek magukhoz házi kedvencet. Az átgondolatlanság miatt a megunttá vált kedvencek gyakran utcára kerülnek. Seres Zoltán, az Orpheus Állatvédő Egyesület elnöke, az állatok világnapja alkalmából osztott meg néhány fontos gondolatot az olvasókkal állatvédelemügyben.

Tartsuk be a törvényt

„A felelős állattartói kultúra kialakítása és az állatok védelme érdekében alapvető szükséglet lehetne, hogy aki kutyát vagy egyéb más kisállatot szeretne tartani, annak legyenek alapvető ismeretei az állat szükségletei és jóléte kapcsán. A helyi önkormányzatok az adott településeken élők számára működtethetnék az állattartók nyilvántartását, amely révén jogosítványt vagy eltiltást eszközölhetnének. Az, hogy bármikor bárki bármilyen hobbiállat tartását kezdeményezhet, alkalmatlanság esetén is, nyilván nem megfelelő. A civil szervezetek sok esetben nem tudnak gyorsan és hatékonyan fellépni egy-egy probléma megoldásáért. Állatrendőrség szükséges Magyarországra, ahol a tagok felismerik az állatkínzásokat, majd megfelelően fellépnek a bűnelkövetőkkel szemben” – olvasható az egyesület sajtóközleményében.

A felvetésekről helyi állatvédő szervezeteket is megkérdeztünk.

„Hosszú ideje tudjuk és tapasztaljuk állatvédőként a hatóságokkal együttműködve, hogy túlszaporulat van a kutyák és a macskák tekintetében. Ennek az oka, hogy nem ivartalanítják az egyedeket. Azzal maximálisan egyetértünk, sőt már törvénybe is van foglalva, hogy ebrendészeti hozzájárulás kiróható lenne az emberekre, hogyha nem ivartalanítják a kutyájukat. Azt gondolom, hogy a jogi környezet ehhez korrekt – hangsúlyozta Kisfalvi Nyina, a Miskolci Állatsegítő Alapítvány elnöke. – A gyakorlati megvalósítást akadályozza, hogy önkormányzati szinten nincs ebösszeírás. A rendőrség eljárásmódja és felelőssége szabályozott, és ha minden esetben a törvény betűje szerint járna el például állatkínzásról szóló bejelentés esetén, akkor nem lenne probléma. Talán az segítene, ha a hatóságok egységesítenék az eljárásukat és képzéseket szerveznének a témában. A kutyajogosítvánnyal kapcsolatban támogatnám, hogy ne lehessen mindenkinek kutyája, de nem látom reális esélyét, hogy egy ilyen okmányt hatóságilag be lehessen vezetni. Inkább azt kellene vizsgálni, hogy a megfelelő élettér és a gazdasági körülmények rendelkezésre állnak-e, bár örökbeadás esetén a menhelyeken ez már ma is bevett gyakorlat.”

Elvenné a kedvet

A kutyatartáshoz való elidegeníthetetlen jogról beszélt a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének elnöke.

„Az állattartás hasonló a gyermekvállaláshoz. Mivel az utóbbi esetében sem kérjük ki szakértők véleményét, hogy alkalmasak vagyunk-e a szülő szerepre, gazdiként is abszurdnak hangzik a hatósági ellenőrzés és a kutyajogosítvány – jelentette ki Mogyorósi István. – Nehéz meghatározni elöljáróban, hogy mi dönti el, hogy jó állattartó leszek-e, különösen azért, mert minden kisállatnak és fajtának mások az igényei. A vizsgáztatásban tehát nem, de tájékoztató előadások és tanfolyamok tartásában látok fantáziát, ahol egyszerű dolgokra tanítanák meg a gazdikat.”

Tanítani a gazdikat

Egy gyakorlott kutyatartó hasonló véleményt fogalmazott meg.

„Nagyon jó ötletnek tartanám, ha tapasztalatlan kutyatartóknak rövid kurzusokat tartanának az alapdolgokról, mint az etetés, féregtelenítés, elhelyezés vagy a kölykökkel való bánásmód. Magam is úgy csöppentem a kutyatartásba, hogy előtte nem volt kutyám, hirtelen lett kertes házunk, és az állatot ajándékba kaptuk már felnőtt korában. Bár a kutyás ismerősöktől lehet érdeklődni, de ha lenne ennek egy személyes fóruma, az sokat segítene a kezdőknek. Viszont azzal nem értek egyet, hogy ehhez jogosítványra, vizsgára legyen szükség, mert a kutya az ember barátja. Szerintem ez sok mindenki kedvét elvenné attól, hogy állatot tartson, és emiatt több árva kutyus maradna a menhelyeken is” – fejtette ki Lőrincz Katalin.