Háromhuta

2019.08.05. 07:30

Nyolcszáz éves történelemben járva

Az óhutai egykori pálos kolostor feltárása negyedik éve tart.

Bánhegyi Gábor

Az egykori szentély

Ha a felnőttek kicsit megkeresik magukban néha a bennük lévő és még mindig figyelő gyereket, akkor gyakran szeretnének belépni Meseország kapuján, ahol a sárkány nagy ellenség ugyan, de legyőzhető, és ahol a jó mindig elnyeri méltó jutalmát.

Ha létezne Meseország, az egyik faluja biztos Óhuta lenne. Itt érzékelhető, szinte tapintható a csend, a nyugalom, a biztonság. Gyönyörűen rendbe rakott porták sorakoznak, szinte várjuk, hogy kilépjen az egyik kapun a legkisebb szabólegény, aki végül elnyeri majd a királykisasszony kezét.

Verbovszki Károllyal, Háromhuta polgármesterével ballagunk az Óhuta feletti egykori pálos kolostor romjai felé. Tájfutók jönnek szembe, edzőtáborban vannak, megígérteti velük, elindulnak a település futóversenyén, majd tovább sorolja, amit a kolostor romjairól tudni lehet.

– A hutaiak mindig tisztában voltak az egykori kolostor jelenlétével. Nem szép ugyan kimondani, de az egykori kolostor faragott kövekből épült, és valamennyi óhutai ház kőház, még az enyém is Középhután. Nem mondom ugyan, hogy csak onnan építkeztek egykor a helyiek, de vélelmezhető, hogy a kolostor romjaiból eltűnt kövek mind megtalálhatók valamelyik óhutai házban. Több mint kétszáz éves történet, inkább ne bolygassuk.

Látványosság

Van idő beszélgetni, az egykori kolostor a település végétől kezdődő hegyi úton közelíthető meg.

– Itt az út mellett látszik az egykori ösvény maradványa – mondja Verbovszki Károly. – Ez az út az önkormányzat tulajdonában van, és szeretnénk megtalálni azt a pályázati forrást, amelynek segítségével újra járhatóvá tehetnénk. Szeretnénk egy valódi turistaösvényt stációkkal, pihenőkkel, információs táblákkal. Óhután pedig az erdei iskolával szemben egy látogatóközpontot, ahol 3D-ben is bemutathatnánk majd a kolostort. Ezzel párhuzamosan pedig jó lenne pénzt szerezni a kolostor templomának vagy szentélyének az újraépítésére. Hatalmas pénzekről van szó, de igazi turisztikai látványossággá lehetne alakítani Óhutát.

Közben felérünk a domb tetejére, bár akár hegynek is nevezhetjük, mert abból ezen a környéken igen sok van, szinte egymásba érnek a magaslatok. A réten már mutatja magát a kolostor romja, amely már jelenlegi állapotában is vonzza a látogatókat, pedig a negyedik éve folyó feltárás még el sem érkezett az igazi régészeti szakaszba. Negyedik éve folyik a feltárás, ami tulajdonképpen romeltakarítás. Minden nyáron egy hétig régész irányításával, önkéntesek segítségével folyik a munka.

– Most még kis túlzással azt lehet mondani, mindegy, hová és milyen erővel vágják bele a földbe a csákányt az önkéntesek – mondja dr. Szörényi Gábor, a miskolci Herman Ottó Múzeum múzeumigazgató-helyettese, aki a feltárást vezeti. – Ez egészen addig így lesz, amíg el nem érünk a régészeti szinthez, mert onnantól a szakembereknek kell átvenni a munkát, akiknek a majd előkerülő leletek konzerválását, dokumentálását is el kell végezniük. Jelenleg még nem tartunk ott, jobbára az előkerülő kövek deponálását végezzük.

Amikor elkezdték a munkát, csak egy apró dombos, fás ligetben kezdtek ásni egy, a földől 20 centire kilógó falszakasznál.

– Itt a környéken a legtöbb földterület mezőgazdasági művelés alatt állt, kivéve ezt a ligetet – mondja dr. Szörényi Gábor. – Ez is a kolostor jelenlétére utalt, hiszen itt azért nem szántottak, mert köves volt a talaj. Mára eljutottunk odáig, hogy már látszik a kolostor teljes geometriája, valamint a kápolna szentélye is előkerült, és annak folytatásaként vagy egy templomhajó, vagy a szentély folytatása.

Erre még csak hipotézisek vannak, Rostás László Pro Architectura díjas építész szerint – aki szintén segíti az önkéntesek munkáját –, ha ez egy templom volt, akkor meg kell találni azt a részt, amely a szentélyt teljesen elválasztotta a templom többi részétől.

– A pálos szentély egy kiváltságos terület volt – mondja Rostás László –, oda laikus szerzetesek be sem léphettek, csak a felszentelt pálos szerzetesek. Sőt, a felszentelt szerzetesek nem is érintkeztek a laikus testvérekkel.

Nyolcszáz éves történelmi díszletben járunk, hiszen a kolostor alapítása dr. Szörényi Gábor szerint arra az időszakra tehető.

 

– Alapítása a 13–14. század fordulójára tehető – mondja a régész. – Az első rendelkezésre álló oklevele 1307-ben a ma ismeretlen helyszínű Kökényesen említi meg a Szent Fülöp és Jakab titulusú egyházat. A kolostor 1311-es keltezésű búcsúengedélye Regéc mellettiként szól róla, míg a pálos rend történetírója, Gyöngyösi Gergely az 1319-es esztendő bejegyzésénél Horwath (Erdőhorváti) falu felett álló rendházként írta le. Tény, hogy a remeteség a hegység vízválasztó vonalán fekszik, ugyan közelebb Regéc várához, de már az Erdőhorvátiba lefutó völgy felső szakaszán. Mindez kérdésessé teszi az alapító személyét is. Amennyiben Regéchez tartozó földeken épült fel a kolostor, akkor az Aba család tagjai közt kell keresnünk első építtetőjét. Ha viszont Horváti falu felettiként tekintünk rá, akkor az Erdőhorváti és Komlóska települések határán álló Solymos vár (mai elnevezése: Pusztavár) birtokosai, a Tolcsva nemzetség tagjai lehettek a rendház alapítói. A középkori hovatartozás okozta topográfiai kavalkádot tompíthatja a kora újkori üvegműves falu, Óhuta létrejötte, amelynek hatására, már csak az egyszerűség kedvéért is, figyelembe véve a mai közigazgatási határokat, ma az óhutai kolostor elnevezést használjuk.

A forrás szerepe

Rostás László szerint egyáltalán nem volt véletlen a helyválasztást. A közelben lévő Pálos-forrás – amelynek a vize hideg és nagyon finom – erős szerepet játszott ebben.

– A pálos kolostorokat mindig forrás mellé építették – mondja az építész. – A források folyását követve mindig egy kis tavat alakítottak ki, ez volt az életükhöz nélkülözhetetlen vízvételi hely. Amikor ezt a kolostort építették, akkor még nem volt meg a kanonizálás, tehát a szerzetesek saját elképzeléseik szerint irányíthatták az építkezést. Amikor azonban megtörtént a szabályozás, ezt a kolostort is fokozatosan átépítették. Az igaz, hogy a szentély jelenlegi formájában jóval később épült, de van egy olyan gyanúm, hogy a szentély korábban is állt, csak később átépítették. A kolostor méreteiből ítélve 6-8 szerzetes élhetett és munkálkodhatott a falak között.

A bosszú áldozata

Talán kevesen tudják, egykor itt a kolostor falai között őrizték a Szent László-ereklyét, néhány ujjpercét, amely jelenleg Tállyán található, ahol jelzik is, az ereklye Óhutából származik.

Vélhetően ekkor tényleg búcsújáró hely lehetett a pálos kolostor, hiszen bár többször kapott búcsújárási engedélyt Rómából a hutai kolostor, a középkorban nagyon ritkán lakott környék volt a hely.

– A búcsú arra is utalhat – mondja Rostás László –, hogy valaki így támogatta a kolostor építési munkálatait, ezzel is bűnbocsánatot nyerve magának, vagy így biztosította a családja lelki üdvét.

Dr. Szörényi Gábor a kolostorról írt tanulmányában többek között arról ír, a 15. század folyamán azonban már több oklevél is tudósít arról, hogy a barátok különböző – köztük királyi és királynéi – adományokban részesültek.

A késő középkor virágzó évszázadait követően a kolostort a 16. század derekán érték az első csapások. A legsúlyosabb pusztítás 1547-ben történt, amikor Serédy Gáspár, Ferdinánd király hadmestere felgyújtotta a rendházat. Ez a sors várt szinte az összes pálos kolostorra, mert vélelmezték, hogy a kettős királyság idején a pálosok Szapolyait támogatták. Ezt követően talán rövid ideig még helyreállt a kolostori élet, de az írásos dokumentumok arra utalnak, hogy legkésőbb a 17. század kezdetéig elhagyta az utolsó barát is a kolostort, mely ezután fokozatosan pusztult.

– Most egy öngerjesztő folyamatban vagyunk – mondja a régész. – Általában a múlt leletei a földben vannak a legnagyobb biztonságban. Mi viszont elkezdtünk egy folyamatot, előkerültek a falak, amelyeket hiába takarunk le a fóliával, csak korlátozottan állnak ellent az időjárásnak. Ha kiástuk a falakat, akkor már kötelességünk gondoskodni az állagmegóvásról, ez viszont már komoly pénzbe kerül. Így a mostani hetet követően elkezdődik a dokumentálás, az építészeti tervek elkészítése, amelyek birtokában indokolhatjuk, miért fontos az egykori pálos kolostor feltárása, állagmegóvása és helyreállítása.

Végszóra az egyik csákányost Rostás László megállítja, saját kéziszerszámával az egyik követ addig tisztítja, amíg teljes pompájában elő nem kerül. Előkerült a szentély sarokköve.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában