Ahová mindenki szeretne visszatérni

Nem tudjuk nem megtenni: megállunk, kiszállunk az autóból, és az árkon átlépve percekig állunk néma csendben a színes virágokkal pettyezett mező szélén, hallgatva a rovarok és a madarak énekét. Ilyen szép táj talán máshol nincs is, mondogatjuk, miközben készül is gyorsan néhány fotó. Egy sokadrangú út szélén állunk, amelyre bizony ráférne már a javítás, ugyanis éppen Tornabarakonyba igyekszünk. A település egy zsákfalu az Edelényi járás szívében, amelyet Komjátin és Tornaszentandráson keresztül lehet megközelíteni. Bár a térkép és a GPS utat jelez Rakacaszend és Bódvarákó irányából is, mindenki óva int attól, hogy higgyünk neki.

Táborok egész nyáron

A KSH adatai szerint Tornabarakony a megye jelentős számú aprófalvai közé tartozik, csökkenő lélekszámmal, a tavaszi voksoláson 19-en szerepeltek a választási névjegyzékben. Néhány országos médium meglehetősen sötét képet festett róla, egy olyan települést mutatva, ahová már a madár sem jár. A számok és az erőltetetten festett sötét borsodi kép mögött azonban mi virágzó civil életet, egész nyáron át tartó táborozásokat, aktív görögkatolikus egyházat, élénk turistaforgalmat és igyekvő településvezetést tudunk, elindultunk hát, hogy a saját szemünkkel lássuk az egykori görögkatolikus központnak számító települést.

Amikor beérünk az első házak közé, a fotós kolléga rákérdez: valóban megérkeztünk-e, ugyanis az elénk táruló kép nem egy aprófalut mutat. Szinte minden ház előtt autó áll, van, ahol több is, a portákon kertészkedő, tevékenykedő vagy éppen pihenő emberek, családok, több helyen gyerekzsivaj, két háznál munkások dolgoznak. Az egyiknél a cserepeket pakoló emberektől kérünk útbaigazítást a tájház felé, miközben rácsodálkozunk, hogy minden ház és porta mennyire rendezett, és milyen gyönyörűek a díszes, faragott táblák, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy az eperfás ház, a levendulás, gyöngyvirágos, majd a zsályás ház mellett hajtunk el.

Jókor jöttünk – fogad minket Jenei Edit, a Barakonyi Patakvölgy Egyesület elnöke, ugyanis amellett, hogy éppen a táboraik félidejében tartanak, a Baráti Kör Tornabarakonyért Alapítvány tagjai is a fesztivált készítik elő, a görögkatolikusoknál éppen gyerektábor van, és mindenki „itthon van”, azok is, akik hétvégi házként használják az itt megörökölt vagy megvásárolt ingatlant.

A Patakvölgy Egyesület 2010-ben alakult, főként eredetileg debreceni lakosokból, az eredetileg megfogalmazás pedig nem véletlen, ugyanis Jenei Edit is elárulja, ma már gyakorlatilag több időt tölt Tornabarakonyban, mint eredeti otthonában, és az otthon fogalma is összemosódik kicsit, ezzel pedig nincs egyedül. Ennek megfelelően a településsel való kapcsolata sem 2010-re datálódik, hanem 36 évvel ezelőttre, amikor először járt itt. Az egyesület fő profilja, hogy felnőtt alkotótáborokat szerveznek, amelyre az egész országból érkeznek érdeklődők, az alkotás közben pedig nagyon jó kapcsolatok alakulnak ki. A megcsodált domborfaragott táblák is egy korábbi fafaragó tábor hozadékaként készültek, tudjuk meg. Idén nyáron a kosárfonó és lovastábort követően ottjártunkkor éppen a nemezelőtábort rendezték meg, amelyet a rekeszzománc tábor követett, mindkettő Gyöngy Enikő szakmai vezetésével. A gyógynövényes hagyományokra építve, dr. Szitás Éva, a Kassai Természettudományi Múzeum botanikusának vezetésével – akinek szintén háza van a településen – a napforduló után gyógynövényes napokat is tartanak gyógynövényszenteléssel. Ehhez kapcsolódik még Fodor Judit egyesületi tag szervezésében az ikonfestő tábor, ami a görögkatolikus létét erősíti a falunak, és amelynek keretében szertartást is tartanak az érsek-metropolita részvételével.

Görögkatolikus hagyományok

Ugyanis mint megtudjuk, a település fénykorában, amikor háromszáz feletti lakost számlált, a környék 14 településének volt a görögkatolikus központja, amelyre ma már csak a templom, a parókia, az érsek gyakori látogatása és az újjáéledő hagyományok emlékeztetnek. Emellett kávézóként és digitális jóléti pontként is működik az egyesület központja, amely Edit háza.

– Nagyon sok határ menti településről is érkeznek a programokra, élő kapcsolatunk van több településsel, mint Rozsnyó, Torna, Szepsi, Kassa, Péder – magyarázza Jenei Edit. – Mindenki szeret itt lenni, csodafaluként emlegetik, mindenki vissza szeretne térni, miután egy hetet itt megmerítkeznek a nyugalomban. A tősgyökeres barakonyiak szerint ez a település mindig gazdag volt, régen a gazdasága miatt, most a szellemi erőforrásoknak köszönhetően. Az egy telekre eső értelmiségiek száma az országos átlagot meghaladja, még ha ezt a KSH nem is mutatta ki. Mindenki igyekszik a falu új életét megtalálni, tenni érte. Jelenleg a szellemi tőke az import, sokan kétlakiak, ingáznak, kell a bevándorló, friss erő, akik meglátják a szépséget. A városi ember számára szinte már elérhetetlen az a természetközeliség, az a nyugalom és csend, ami itt van. A környékbeli településeknek is megvan az értéke, és aki megtalálja, hogy miben jó, az élni fog. Úgy tűnik, hogy Barakony erre az elmélyülést és csendet igénylő alkotó műhelymunkára nagyon alkalmas, így tervek vannak még sok mindenre, például az agyagozás felé is elkanyarodva. Ez a falu élni akar! Valóban nincs bolt, de nem érezzük hiányát, minden mozgásban van, a posta, a könyvtár, a falugondnoki rendszer pedig bármit megold. Azok a közügyek, amelyek egy település életéhez szükségesek, rendben vannak, az önkormányzat mindent megtesz – mondja Edit, aki maga is képviselő. Hozzáteszi, azt már sikerült elérniük, hogy szép számú ingázó, részlegesen itt élő lakója legyen a településnek, amelynek köszönhetően folyamatos mozgásban van a lakosságszám, és van, hogy hatvan fölé is emelkedik. Most azon szeretnének dolgozni, hogy végleges letelepedők is legyenek minél nagyobb számban. Vannak eladó, felújításra váró házak, és a falusi csok most ebben nagy segítség lehet. A településen egyébként több szálláshely is van, illetve többen adnak ki szobát, ugyanis része az Országos Kéktúra útvonalnak, így rendszeresek erre a bakancsos vagy éppen kerékpáros turisták.

A nemezelőknek további jó munkát kívánva átsétálunk Fodor Judit házához, amelyen a tábla a birsudvar elnevezést hirdeti, Judit pedig szívesen fogad minket a gyönyörű parasztházban, miközben a begipszelt bal kezét mutatva nevetve meséli el a múlt heti balesetét, amelynek során leesett a lóról. Sietve hozzáteszi: szerencsére a bal kezéről van szó, így nincs akadálya a jövő heti ikonfestő tábornak.

– A kilencvenes évek elején vetődtem ide először, egyébként a fővárosban élek a családommal, történelemtanár vagyok – kezd bele a saját történetébe. – A párommal túrákat szerveztünk, és a túrázók körében már a nyolcvanas években is ismert település volt Tornabarakony. A jelenlegi máriapócsi zarándoklatok egyik kezdetleges zarándoklata is innen indult, amelyeken részt vettünk. Nem vagyok igazán tehetséges művész, de megfogalmazódott bennem, hogy tábort azért lehetne szervezni, és egyik alkalommal, amikor kiléptünk a liturgiáról a XVII. kerületi templomból, egy résztvevővel egyszerre mondtuk egymásnak, hogy kellene egy ikonfestő tábort csinálni. A helyszín adott volt itt a faluban, nem volt kérdés, hogy itt legyen. A metropolita-érsek atya pedig minden alkalommal nagyon szívesen jön hozzánk – mondja.

A tábornak Laczkó Anita a művészeti vezetője, aki több templom ikonját festette már, és nem csak görögkatolikusok jelentkezhetnek. Esténként tartalmas beszélgetéseknek is helyt ad a tábor, az alkotás öröme pedig hatalmas érzéseket szabadít fel a résztvevőkben. Sokan fel is szenteltetik az elkészült alkotást, és használják otthon mint szent ikont.

Judit házától a falu felső vége felé vesszük az irányt, ahol Komárominé Gál Mária és Molnár János, a Baráti Kör Tornabarakonyért Alapítvány munkatársai fogadnak minket a nagy munka közben, ugyanis éppen az alapítványi épület felújításán dolgoznak, miközben már az idei fesztiváljuk szervezése is gőzerővel halad. Az alapítvány szintén szervez táborokat, illetve több nagy rendezvény fűződik a működésükhöz, amelyek gyakran több száz embert vonzanak a településre. Mint például a látogatásunk előtt a közelmúltban rendezett bál.

Bál és találkozó

– Híresek voltak a tornabarakonyi bálok, ahová mindig jó zenészeket hívtak, főleg Rakacáról, de például az utolsó még élő zenész, Papp János bácsi Martonyiban él, akit most mi is meghívtunk, harmonikán zenélt és mesélt a régi bálok hangulatáról. Tartottunk irodalmi szalont, amelyre Kégl Ildikót hívtuk meg, aki két novelláját olvasta fel, és beszélgetett róla az érdeklődőkkel. Zenélt a kárpátaljai Kokas Banda, és hajnal kettőig folyt a tánc. Ildikóval azóta is tart a beszélgetés a közösségi oldalon, mert annyira jól érezték magukat a résztvevők – meséli Mária.

A nyári nagy rendezvényük a Gömör-Tornai Népművészeti Találkozó, amelyet már kilencedszer tartanak meg augusztus 3-án a Kemencés dombon. A gyerekeket az Écsi Gyöngyi által fémjelzett Árgyélus meseszínházzal, népművészeti kézműves-foglalkozásokkal várják, délután – szokásosan – a hagyományőrző csoportok mutatkoznak be a jellegzetes cserháti csűr színpadán a környező településekről, míg este a Pátria Formáció előadását hallgathatják meg Kováts Marcell népzenész hangszeres játékával és Bognár Lili Janka énekével, majd táncházzal zárják a napot. Idén is sok helyi termelő jelenik majd meg a portékájával, de különleges kiállításokban sem lesz hiány. A jászberényi Hamza Múzeum kiállítása kapcsán Hamza Ákos filmjeiből is vetítenek majd, ahogy a felesége ruhaterveiből megvarrt ruhákat is bemutatják. Emellett a jászsági Mosonyiné Sülyi Judit fotókiállítását tekinthetik majd meg az érdeklődők.

– Nagyon érdekes, hogy itt egy erős szellemi potenciál, tőke jött létre, amely egy irányba hat a település érdekében – mondja Molnár János. Hozzáteszi, honismereti és néptánctábort is szerveznek. Az előbbinél az alapítvány által készített, a Szalonnai Nagydombság 22 települését bemutató kiadványukban szereplő településeknek a felét járták végig tavaly a gyerekekkel, idén jön a második fele. A cél, hogy a résztvevők megismerjék, megszeressék a tájegységet, visszatérjenek ide, esetleg itt telepedjenek le. A néptánctábort hét éve rendezik, amit idén a Kokas Banda vezetésével tartanak meg, és velük kárpátaljai gyerekek is érkeznek a borsodiak mellé. De tartottak már környezetvédelmi, turistaútvonal-takarító tábort, sőt jelöltek is ki egy lila, szaggatott jelölésű túraútvonalat Tornabarakonyból Martonyiba, ami továbbvezet a pálos kolostorromhoz. A tervek között szerepel egy csillagtúra-útvonal kiépítése, ami egyhetes, Tornabarakonyból induló túrázási lehetőséget jelenthet a falu szerelmeseinek.

Pályáznak, fejlesztenek

A település közösségi tereként, művelődési színtereként funkcionál a hajdanvolt iskola, amelynek szomszédságában turistaszállást is üzemeltet az önkormányzat az egykori bolt és kocsma épületében. Itt találjuk éppen néhány dolgozóval együtt nagy munkában dr. Szilágyi Ferencet, a település polgármesterét.

– Egy falu nem attól lesz élhető, ha többen vagy kevesebben lakják, hanem ha bejön az ember és azt érzi, itt jó lenni. Odafigyelünk a rendre, a tisztaságra, hogy minden rendben legyen. A Magyar falu programban is pályáztunk, hogy fejlesszük a közösségi épületet, településünket. Én azt gondolom, hogy van létjogosultsága a kisebb településeknek is, eszerint dolgozunk – magyarázza a polgármester.

A település augusztus 18-án rendez egy falunapot, elszármazottak ünnepével együtt, közreműködik többek között a Silvatica zenekar, arra is készülnek. Ezzel párhuzamosan a turistaszállásukat, tájházukat is szeretnék fejleszteni, megújítani, illetve templomuk külső szépítése is hamarosan elkezdődik, vezet körbe, mielőtt utunkra bocsátana.

Ahogy kihajtunk a településről, nagy hátizsákos, bakancsos turisták sorjáznak velünk szemben az út szélén. Automatikusan intünk nekik, ők pedig mosolyogva intenek vissza, mi pedig kicsit irigyek vagyunk rájuk, hogy tőlünk hosszabb időt tölthetnek a településen.