Farkasok végezhettek egy 150 kilós borjúval Füzérnél

Farkasok vadászhattak le egy növendék borjút Füzér mellett egy ápolt, körbekerített legelőn. Horváth Jenő, a település polgármestere lapunknak elmondta: a százötven kilogrammosra becsült állat lebirkózásához legalább négy farkas együttműködése kellett.

Mint hozzátette: az ötven szarvasmarhából, valamint azok szaporulataiból álló, magángazdálkodóként fenntartott csordáját karámok, villanypásztor, valamint nappal pásztor és őrkutyák őrzik. Éjszaka azonban nem tudja őriztetni a haszonállatokat, a hétvégi támadás pedig vélhetően szombaton hajnalban történt.

Az első eset Zemplénben

Horváth Jenő úgy tudja, ez az első eset Zemplénben, hogy a farkasok nagyobb méretű haszonállatra támadtak. Voltak már hírek korábban is a környéken arról, hogy például juhok, kecskék áldozatul estek a ragadozóknak, de azokat tudomása szerint nem regisztrálták hivatalosan. A füzéri polgármester vadászati tapasztalataira alapozva kiemelte: a kilencvenes évek végén a térségben újra megtelepedett farkasok eddig kerülték az ember által sűrűbben felkeresett területeket, de a mostani támadás egy frissen kaszált, bálákkal teli réten, a füzéri kertek végétől nem egészen 100 méterre történt. Hozzátette: a farkasok eddig leginkább muflonokat, őzeket, szarvasokat, gyengébb vaddisznókat zsákmányoltak, de most attól tart, hogy a ragadozók rászoknak a gyenge borjúhús ízére, így a támadások megismétlődésére is számítani lehet. Horváth Jenő arra is kitért, hogy nagyon nehéz kártalanítást kérni az elvesztett állatra, ugyanis a szabályozás nagyon szűk korlátokat szab.

A polgármester attól tart, hogy ha a kártalanítás szabályozása nem alakul az új helyzethez, a támadások pedig megszaporodnak, a károsult gazdák saját kezükbe veszik a „megoldást”, és bár ez szigorúan tilos, megritkítják a farkasállományt.

Hatékonyabb védelem kell

Egy megkérdezett szakértő azt mondta: a farkasok őshonos állatok a Zempléni-hegységben. Úgy 20 éve telepedtek meg ismét a térségben, és a hiúzokhoz hasonlóan szaporodni kezdtek, kiemelten védettek. Ez a helyzet az erdők közelében gazdálkodókat is újfajta helyzet elé állította. Eddig a farkastámadások legtöbbször azért következhettek be, mert a gazdálkodók nem védték haszonállataikat megfelelően. Az egy szál vezetékből álló villanypásztorok, a hiányos karámok visszatartják ugyan a házi állatokat az elkóborlástól, de a farkasokat nem állítják meg. Többre van szükség. A szóban forgó esetre reagálva kifejtette: a növendék borjú valószínűleg leszakadhatott a csordától, úgy kaphatták el a farkasok. Erre abból következtet, hogy a szarvasmarhák intenzíven óvják a borjaikat, vagyis a farkasoknak esélyük sem lenne egy tehéncsorda közepén leteperni a fiatal állatokat. Kérdésünkre elmondta azt is: kártalanításra akkor van remény, ha a gazda mindent megtett a haszonállatok megóvására, és a farkasok a védelmi rendszert kijátszva ejtik el valamelyik egyedet.