Tolcsva története három szobában

Tolcsván nagyon sok minden báró Waldbott Kelemenről szól. Néhányan talán már nem is tudják, az 1935. évi – második – erdőtörvényünk is Waldbott báró erdőtörvénye volt. Természetes tehát, hogy egy tolcsvai helytörténeti kiállítás is elképzelhetetlen báró Waldbott Kelemen jelenléte nélkül. Már csak azért sem, mert a három helyiségben lévő kiállítás abban a főutcai felújított házban található, amelyben egykor a báró egyik intézője lakott. Mindezt Csontosné Gárdosi Gabriella és Tóth Lászlóné árulja el, miközben az épület felé ballagunk.

Saját gyűjtés

– Itt minden a mi gyűjtésünk – mondják büszkén. – Ezt a kiállítást ketten találtuk ki, és az anyagot is mi gyűjtöttük össze hozzá. Segítségünk volt persze, az egyik szobában a polcokat az önkormányzattól kaptuk, de a berendezést mi végeztük el. Mi találtuk ki, mi hol legyen és mindent mi raktunk és szegeztünk fel a falra.

Korábban ugyanennek az épületnek csak egy helyiségét használták a kiállítás céljára, de ahogy gyűlt az anyag, nőtt a helyigény is, így ma már mind a három szobát a Helytörténeti kiállítás anyaga foglalja el.

– Azt tudni kell, hogy Tolcsvának nincs olyan önálló arculata, múltja, mint például Hercegkútnak – mondják. – Itt rengeteg volt a betelepülő iparos, akik a máshonnan behozott szokásaikat honosították meg vagy éppen hamar felvették a tolcsvaiak szokásait, és polgárosodtak. Sok zsidó és örmény kereskedő élt egyidőben Tolcsván.

Az előszobában régi tolcsvai képeslapok vannak a falon. A három szoba külön tematikát jelenít meg. A legnagyobb szoba egy átlagos tolcsvai otthont mutat be, a bejárattól jobbra lévő szobában a gazdálkodáshoz szükséges tárgyak kaptak helyet, a bal oldali szobában pedig a személyes tárgyak.

– Egyidőben a személyes tárgyakat nem lehetett megérinteni, de miután ezek akkor igazán érdekesek, ha megfoghatók, ezért lamináltattuk ezeket az okmányokat, amelyek között még egy Amerikába szóló útlevél is található – mondják a gyűjtemény gondozói.