Tányéron Olaszország: minőségben a lényeg

Fokhagyma, paradicsom, oregánó, tiramisu, bazsalikom, még több paradicsom, kagyló, hal, pesto, pasta, szárított paradicsom, olíva, tenger, boldogság.

Egy szóval: olasz konyha. Ha szeretnénk megtapasztalni kicsit az olasz életérzést, akkor vegyünk egy Vespa robogót, sétáljunk a korzón, miközben fütyüljük a júniusi szellőbe a L’italiano dallamait, majd üljünk be egy kávézóba, és háborogjunk hangosan a nemzeti válogatott teljesítményén. Ha pedig még ekkor sem érezzük a dolce vitát, akkor nincs más hátra, menjünk el egy olasz étterembe.

Érdemes belemerülni

Olaszország lelke ugyanis – kis túlzással élve – a konyhája. Ha úgy gondoljuk, hogy a mirelit tésztás pizza és a ketchup kombinációja kimeríti az itáliai gasztronómia fogalmát, akkor érdemes kicsit jobban belemerülnünk a témába.

Az olasz az egyik leggazdagabb konyhakultúra. Híres az illatos levesekről, mediterrán szószairól és kényeztető desszertjeiről is. Persze mindennek az alapja a pasta. Az olasz levesben például nagyon bőséges a tésztabetét, így sokszor hiheti azt a vendég, hogy a pincér véletlenül összecserélte a rendelést. Bár úgy tűnhet, a tésztán kívül nincs élet Itáliában, valójában az olaszok mindenkinél több zöldséget fogyasztanak. Ezeket általában nyers formában, olajokkal és ecettel szervírozva.

Mivel az Appennini-félszigetet majdnem minden oldalról tenger veszi körül, a hal is a legnépszerűbb alapanyagok között szerepel. Úgy vélik, hogy az a hal friss, amit aznap fogtak a tengerből. Ez is mutatja, mennyire kényesen figyelnek a minőségi alapanyagokra. Felmerülhet a kérdés, hogy ezt a minőséget tudja-e produkálni egy magyarországi olasz étterem, ahol a beszállított áruk több ezer kilométert utaznak, mielőtt az asztalra kerülnének. Nos, a Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara véleménye szerint igen.

Olasz ízek magyarul

Ahogy arról mi is beszámoltunk, az Avalon Ristorante az első olyan vidéki étterem hazánkban, ami a kamarától megkapta az Ospitalitá Italiana díjat, mely az olasz vendéglátóipari színvonal legmagasabb minőségi elismerése. Ezt a színvonalat tükrözte a díjátadón felszolgált négyfogásos menüsor is.

Az ételsorról

Az előétel sonka és szalámiválogatás volt, egy szelet bianca pizzával és bazsalikomvízzel meglocsolt bivaly mozzarellával tálalva. A tányérra nézve az jutott az ember eszébe, hogy a szakács külön tálalta a feltéteket és a pizzakenyeret.

Pedig az olasz konyha lényege az egyszerű, harmonizáló, mégis jól átgondolt ízek párosítása. A bianca pizzában a rozmaring és a fokhagyma dominál, míg a mozzarella és a bazsalikom is klasszikus kombináció. Második fogásként érkeztek a tészták. A kifordult tankkerékre hasonlító pastát hagyományos bolognai raguval öntötték nyakon, míg mellette az avalon arrabbiata kapott helyet házi jula tésztával. A főétel brutális mennyiségű húsból állt: bárányborda, füstölt kacsamell és hátszín került a grillezett zöldségek mellé. Ennek kapcsán olyan érzete támadt a vendégnek, mintha a séf kissé bizonytalan lenne abban, hogyan tudná kihozni a maximumot a menüből, ezért mindenből megvillant egy kicsit. Az biztos, hogy aki becsülettel végigette idáig a fogásokat, nem ugrott be hazafelé az ABC-be még egy kis nassolnivalóért.

A legkellemesebb pillanata a délutánnak egyértelműen a desszert volt. A panna cottát mintha belerajzolták volna a nagy karimájú tányérba, és az íze, állaga olyan volt, hogy több műkincsgyűjtő is biztosan szívesen látta volna a vitrinjében.