Város, tele meglepetéssel

Nagyon nehéz egyetlen valamit kiválasztanom, hiszen szerelmes vagyok a szülővárosomba az Avastól a Weidlich-házon át a Diósgyőri várig. De ha egyetlen helyszínt kell kiragadnom, Lillafüredre esik a választásom.

„Mit nézzenek meg Miskolcon? Mindent! Ez egy gyönyörű, sokszínű, négy évszakos város.”

A táj szépsége és nyugalma

De miért éppen Lillafüred? Az idegenvezetői énem azzal érvel, hogy azért, mert tudatosítani szeretnénk mindenkiben, hogy Lillafüred is Miskolc része. Azért, mert itt együtt van romantika és történelem, természet és kultúra. Mert nagyon kevés olyan nagyváros van a világban, amelynek része egy csodálatos üdülőövezet, egy klimatikus gyógyhely, ráadásul a Bükki Nemzeti Parkban.

Ha a személyes kötődésem kapcsán szeretném bemutatni Lillafüredet: már gyerekkoromban is rendszeresen jártunk ide a szüleimmel, csak az 5-ös buszra vagy a kisvonatra kellett felülni. (Az erdei kisvasút azóta is az egyik kedvencem, nem tudom megunni…) Lillán – ahogy mi helyiek mondjuk – jókat lehet sétálni, akár a talpfákat számolva a kisvasút vonalán, közben rácsodálkozni a 19. század végéről származó diósgyőri sínekre. Lehet csónakázni a tavon, bár én inkább csak gyönyörködöm a látványban. A Szinva vízeséséről megszámlálhatatlan fotóm készült, és mégis minden alkalommal újat készítek, amikor ott járok. Mert mindig más. Mert megunhatatlanul gyönyörű.

A Palotaszálló és függőkertje évtizedek óta a kedvenceim közé tartozik. Minden terasz más és más látványt és élményt kínál. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy amikor 2013-ban megújult a függőkert, az ott elhelyezett információs táblák egy részére én írhattam a szöveget, és néhány fotóm is szerepel a vízesés teraszán. Magyartanárként mindig büszkén beszéltem az Ódáról, mintha egy kicsit a sajátom is lenne ez a gyönyörű vers, azáltal, hogy József Attila itt írta Lillafüreden.

Mivel a Bükkben számtalan barlang található, nem meglepő, hogy Lillafüreden és környékén is van belőlük néhány. A Szent István-barlangot is gyerekkorom óta ismerem és szeretem. Sokszor elvittek oda is a szüleim; gyerekként is megcsodáltam a cseppkövek varázslatos világát. Középiskolás koromban rengeteget köhögtem, s orvosi javaslatra rendszeresen elkezdtem járni a barlangba, aminek tényleg gyógyító a levegője. Két nyáron a szün­időben diákként túravezető is voltam ott, aminek több, máig tartó hozadéka lett: elmúlt az akut köhögésem, végleg beleszerettem a cseppkőbarlangba és az idegenvezetésbe. A lillafüredi táj szépsége és nyugalma pedig az örök ráadás.

Kupcsik Sarolta, lokálpatrióta és idegenvezető