Meglepetés az ellenzék térfelén

Megyénkben az ellenzék oldalán másként alakult az európai parlamenti választás eredménye, mint amit az országos összesítés mutat. Bár a Fidesz–KDNP nálunk is fölényes győzelmet aratott, a leadott érvényes szavazatok 51,65 százalékával, és a második helyen megyénkben is a Demokratikus Koalíció áll 15,77 százalékkal, azonban az ellenzéki pártok további sorrendje már másként alakult. Megyénkben a 3. helyen a Jobbik áll 11,69 százalékkal, a 4. az MSZP–Párbeszéd 7,15 százalékkal, a Momentum pedig az ötödik 5,79 százalékos eredménnyel.

Az általunk megkérdezett politikai elemzők azt mondták: a Fidesz nagyarányú győzelme mindenki számára borítékolható volt. A kérdés csak az lehetett, hogy 12, 13 vagy 14 mandátumot szereznek. Az ellenzéki oldalon teljesen felborultak az előzetes várakozások.

Legendás mozgósítás

Fekete Sándor politológus jelezte: a Fidesz nagyarányú győzelme mindenki számára egyértelműen borítékolható volt. A kérdés csak az lehetett, hogy 12, 13 vagy 14 mandátumot szereznek. Az ellenzéki oldalon azonban teljesen felborultak az előzetes várakozások.

– Jómagam szívesen kezet szorítanék azokkal, akik megjósolták a befutó sorrendet. A DK tudatosan vállalt fel európai témákat, s „talált” egy szerethető arcot Dobrev Klára személyében, aki számára új távlatok nyílhatnak. A Momentum nemcsak Budapesten, de a vidéki nagyvárosokban is jóval 5 százalék feletti eredményt ért el. Az MSZP–Párbeszéd kijózanító pofont kapott, a Jobbik és az LMP viszont – a belharcoknak is köszönhetően – számos szavazót veszített. Az ellenzék számára tisztult a kép az őszi önkormányzati választások előtt – mutatott rá Fekete Sándor.

Jelezte: a Fidesz győzelme alapvetően három okra vezethető vissza. Egyrészt ismét egyetlen, jól felépített, könnyen dekódolható panelre támaszkodtak, ez pedig a „Nem akarunk bevándorlóország lenni!” volt. Másrészt a centralizált és a közösségi médiumokon keresztül az üzenet eljuttatása rendkívül hatékonynak bizonyult. A harmadik elem pedig a legendásan kiemelkedő mozgósítás, amely elsősorban telefonon zajlott.

A politológus meglátása szerint az EP-választások hazánkban elsősorban a belpolitikai szimpátiáról szólnak, bár most is voltak olyan területek, amelyek európai dimenziós kitekintésre érdemesek: a migráció és a klímaváltozás átlépte a határokat, bár utóbbi láthatóan nem igazán érte el a magyar társadalom érdeklődési küszöbszintjét. Látható, hogy a szavazók ezt a választást használták fel a „büntetésre” is (Jobbik és LMP).

Jól hangzó téma

Fazekas Csaba, a Miskolci Egyetem oktatója úgy fogalmazott: a közvélemény-kutatások ezúttal is nagyjából pontosnak bizonyultak. Jelentős volt a részvétel, vagyis az Európa-párti és az euroszkeptikus vélemények is mozgósító hatásúak voltak. A Fidesz–KDNP sikere nem számított meglepetésnek, annak arányára is számítani lehetett. Meglepetés inkább az ellenzéki térfélen történt átrendeződés. A kormánykritikus szavazók a DK és a Momentum kampányát inkább díjazták, az MSZP-ét és a Jobbikét jóval kevésbé, az LMP-ét szinte egyáltalán nem. A kormánypártok elsöprő sikere a migráció okán évek óta tartó EU-kritikus propagandában kereshető, és abban, hogy erre az egyetlen jól hangzó témára építették egész politikájukat. Más európai országok belső viszonyait azért jóval összetettebb kampánytémák uralták: a klímaváltozás következményei, a pénzügyi terhek hatékonyabb elosztása, a jogállamiság és a demokrácia, hívta fel a figyelmet Fazekas Csaba.

Kitartott a lendület

Hozzátette: a magyar kormány számára a bevándorlás kérdésének leegyszerűsítő megközelítése – ahogyan a tavalyi országgyűlési választások esetén is – sikeresnek bizonyult, a propaganda lendülete még bőven kitartott. A siker oka volt még a kormányzati eszközök és a médiában kiépített pozíciók erőteljes kiaknázása, a kormánypártokkal szimpatizálók és elkötelezettek hatékony mozgósítása.

– Az EP-választások hagyományosan inkább az egyes országok belső politikájának tükröződései voltak, az ideiről viszont elmondható egyfajta elmozdulás: az európai választópolgárok látókörébe bekerültek a kontinens közös problémái, jobban látjuk más országok pártjait, az összeurópai pártcsaládokat. Mindez lassan megváltoztatja az EP-választások alapvetően inkább belpolitikai tendenciáit és növeli az eddig inkább jellemző mérsékelt érdeklődést – mutatott rá a szakember.