„Jó nektek. Itt minden van”

Nem Miskolcon születtem, de több mint húsz éve élek itt. Szerencsére sok diákkori barátommal tartom a kapcsolatot, akik mára az ország különböző sarkaiban élnek. Színházi ember lévén megszoktam, hogy számomra évad közben, augusztustól júniusig nincs „szabadság”, nem tudunk elutazni „egy-két napra”, így alakult ki az, hogy ebben az időszakban javarészt a barátok látogatnak meg bennünket. Itt, Miskolcon.

Nincs az a kihívás

A baráti köröm eléggé szélsőségesen eltérő érdeklődési területtel bír, de ez a város, illetve a közvetlen környéke eddig minden esetben megbirkózott minden kihívással programigényeiket illetően. Van, aki néhány nap szabadságot kifejezetten a Cinefest idejére tartalékol, mások számára a februári Miskolci Farsang vált kőbe vésett éves programmá.

Van barátom, aki kifejezetten horgászni jár ide, és minden évben felfedez egy-egy környékbeli horgászparadicsomot, köszönhetően a város és a megye szinte egyedülálló kínálatának és színes természeti adottságainak. Előfordult már az is, hogy kicsit el akartunk vonulni a város zajától: irány a Bükk. Én ugyan nem vagyok nagy túrázó, de ismerek olyan embert, aki azért tölti Miskolcon a szabadságát, hogy a gyermekeivel évről évre végig tudja járni az összes bükki tanösvényt. Ha mód van rá, egy-egy színházi előadást is megnéznek természetesen, vagy egyéb kultúrprogramot választunk, azokban sincs hiány szerencsére. Most várunk épp vendégségbe két családot is, kifejezetten a Borsodi Fonóra készülve. A gyermekek miatt valószínű, hogy a lillafüredi libegőt sem „ússzuk meg”, sőt ha már ott vagyunk, biztos, hogy pisztrángozunk egyet… a kisvasút után.

„Soha nem bántam meg”

Visszatérő vendégeim vannak tehát, de a hosszú évek alatt sem tudtuk kimeríteni a város adta lehetőségeket. Minden évben sikerült eddig valami új élménnyel gazdagodniuk, talán ennek köszönhető, hogy mindannyian szeretnek itt lenni, itt tölteni a szabadidejüket. Lehet, hogy őket kellene inkább megkérdezni, miért is érdemes Miskolcra látogatni. Engedtessék meg, hogy idézzek egyiküktől egy mondatot: „Jó nektek. Itt minden van.” Igaza van. És amikor ezt mondja, én nagyon büszke vagyok.

Nem itt születtem, 1998-ban költöztem Miskolcra, a munkám hívott ide. Jó döntésnek bizonyult. Soha nem bántam meg egy percre sem.

Fandl Ferenc, színművész