Helyi közélet

2019.01.27. 12:47

Mi fér bele a színházi nyelvbe?

Miskolc - A rendező nem látja, hogy az elmúlt évtizedekben társadalmunk elmozdult volna az elfogadás irányába.

Miskolc - A rendező nem látja, hogy az elmúlt évtizedekben társadalmunk elmozdult volna az elfogadás irányába.

– Az lenne az optimális, ha egy alkotóművész azt és úgy csinálná, ahogy ő igaznak vagy érvényesnek gondolja. A befogadói közegnek, jelesül a nézőnek nem kell ezzel azonosulnia, soha nem erőlteti rá a művészet az emberekre a saját nézőpontját. Csúnya szavak hangoznak el a színpadon, – ez az, ami leggyakrabban kiveri a biztosítékot a nézőknél – de vagy elfogadjuk, hogy a színház néha csúnya szavakat használ, vagy azt mondjuk, a színháznak a szépről a jóról kell szólnia. Nyilván érzi a hangomon, hogy ez utóbbival nem értek egyet – mondta lapunknak Rusznyák Gábor, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője, művészeti tanácsának tagja a Debrecenben történtekről.

Hogyan hat rá?

Rusznyák Gábor szerint ha a néző beül a színházba egy előadásra, még nem tudja, hogyan hat rá. Tetszik, nem tetszik, tud vele azonosulni, felháborítja, ez a végén derül ki: mindegyik reakció teljesen helyénvaló. A történtekben azt nem tudja elfogadni, hogy valaki úgy akar betiltatni egy darabot, hogy nem is látta.

– Ez a ’30-as, ’40-es, ’50-es évek idejét idézi, amikor cenzor döntötte el, hogy egy darab mehet vagy nem. Ez nem jó.

Rusznyák Gábor hangsúlyozta, ő ismeri Sarah Kane- darabját, egy költői mű, és biztos benne, hogy akár ki is tudja verni a biztosítékot.

– Ha én lennék a színház­igazgató, gyáva lennék ilyet bevállalni, ez egy bátor vállalkozás. De az a rendező, vagy színházvezetés vállalása. Azzal nincs baj, ha a nézőt felháborítja, van ilyen nézői reakció. Ugyanennek a másik oldalát nagyon szeretjük, amikor a néző felállva tapsol. Vannak ilyen szélsőértékek.

S hogy van-e valamiféle határ, hogy mi fér bele a színházi előadásba és mi nem?

Minden évben

– Úgy gondolom, a trágárság, a durva jelenetek fogadtatása rengeteg mindennek a függvénye. Hogy milyen kontextusba van ágyazva, hogy történik, miként történik. 18 éve vagyok a pályán, azóta ez a kérdés szinte minden évben felmerül, nem látom a fejlődést, nem látom, hogy a társadalmunk elmozdult volna az elfogadás irányába. Én, mint befogadó ha az előadás után észreveszem, hogy az felháborít, végiggondolnám, hogy miért, és kicsit elgondolkodnék ezen. Mert lehet, épp ez volt a cél, hogy kicsit kizökkenjek a komfortzónámból, és aztán még mindig eldönthetem, hogy nekem ez az egész tetszett vagy nem.

Rusznyák Gábor szerint jó lenne az érintett előadások előtt a színháznak okosan kommunikálni. A bemutatót meg kellene előznie a közönséggel való beszélgetésnek: miért tűzi műsorra, miről akar szólni. Lehet, ezek segítenének kicsit.

ÉM-HM


[related-post post_id = "4121417"]

[related-post post_id = "4121502"]

[related-post post_id = "4121460"]

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában