Kivételes előadás került a vita kereszttüzébe

Miskolc - Meztelenség a színpadon 1992-ben, maradi színben tűntek fel a középiskolák.

A jó színház állásfoglalásra késztet. Nem mindig azzal, amivel az alkotók akarják.

Miért nincs rajta ruha?

Erre jó példa a Miskolci Nemzeti Színház történetéből Georg Büchner Woyzeck című művének bemutatója 1992 decemberéből. A Kamaraszínházként működő Rónai Sándor Művelődési Házban vitték színre – ez volt az első előadás, amelyet a magyar kortárs színház legizgalmasabb alkotója, Zsótér Sándor rendezőként jegyzett. Ezzel mutatta meg először különleges formanyelvét is. Az előadás képisége is különleges volt, ráadásul Zsótér Sándor Büchner drámájában a mindenét elveszítő, beszorított ember nyomorúságát úgy mutatta meg, mint időtlen lehetőséget. Használta Alban Berg operáját, a magyar undergroundot: a Trabant, a Bizottság zenéjét. Woyzeck szerepében Kuna Károly különleges érzékenységet mutatott, vibrált a színpadon. Az egész előadás lenyomta a nézőt, kivételes színházi pillanat volt. Katarzis.

A vitát mégsem ez váltotta ki, hanem a helyi középiskolák reakciója. A Woyzeck szerepelt a bérletes előadások sorában, de nem akartak élni a lehetőséggel, miután kiderült, hogy Kuna Károly az egyik jelenetben nem visel ruhát.

Középiskolások döntése

Nem a meztelenség lett skandalum, hanem a középiskolák döntése, amellyel maradi színben tűnhettek fel. A színház partnere volt a közösségnek abban, hogy megismerhessék a rendező és a teátrum álláspontját a színpadi meztelenség értelméről, a vita más értelmet kapott, és a téma végül lekerült a helyi sajtó napirendjéről is.

ÉM-BA

[related-post post_id="4121460"]

[related-post post_id="4121417"]