Durva szavak a színpadon – Trágár beszéd miatt gyűjtenek aláírásokat

Miskolc – A színház legfőbb céljai közé tartozik az efféle párbeszédek kiprovokálása.

Tiltakozó aláírásgyűjtésről számolt be a sajtó: Debrecenben a helyi színház a tragikus sorsú Sarah Kane Szétbombázva című művének februárban esedékes bemutatója, a darab nyelvezete váltotta ki a nemtetszést. Az eset alkalmat adott az olyan kérdések feltevésére, mint hogy belefér-e az ilyen durva, esetenként obszcén beszéd – az Európa Kulturális Fővárosa címre is pályázott – Debrecen értékrendjébe.

Minél több aláírás gyűlik össze, annál nagyobb szükségük van a polgároknak a szókimondásra. Fábián Péter

Az ottani színház nem áll el a bemutatótól, az erőszak témájáról szeretnének párbeszédet, ez nemzeti színházi státuszukból is következik. Az ügyben megszólított debreceni városháza pedig jelezte: nem kell, hogy az ő ízlésüket tükrözzék a színház által játszott darabok (talán kellő iróniára vall a megjegyzésük: Sarah Kane darabja kifejezetten nem is tükrözi azt).

Legyen színház!

A téma debreceni, de nemcsak az: más színházak is műsorra tűznek olyan darabokat, amelyek a témájuk, a szóhasználatuk, vagy az előadásmódjuk miatt megosztó lehet. A miskolci színházban is játszanak például előadásokat, amelyek megnevezése mellett a plakáton ott a 16+-os jelzés – általában az erős mondatokra hívják így fel a figyelmet.

Vannak-e korlátai a színpadi nyelvnek? Megengedhetőek-e a durva/durvának tartott szavak a színpadon, vagy más alkotásban? Ezt Fábián Pétertől kérdeztük – ő színész, a független K2 Színház egyik alapítója, társával, Benkó Bencével írják és rendezik előadásaik jelentős részét. Miskolcon az Elza-trilógiájukkal vannak jelen, amellyel bizonyítják: a magyar irodalom értő használói, készek a műfaji és a nyelvi határátlépésekre, Babits Mihályt ötvöznek szlenggel, közbeszéddel, keresett választékossággal. Kérdéseinkre a válaszát a debreceni esetre visszatérve fogalmazta meg:

Megfosztaná a várost

– Az, hogy a debreceni nézők aláírást gyűjtenek a „trágár” Sarah Kane-darab ellen, épp a darab bemutatásának létjogosultságát igazolja. A szókimondás célja nem egyszer a megbotránkoztatás maga: lázadás az eufemizmus, a problémák elhallgatása ellen, egyszersmind kiállás a szólásszabadság mellett. Az képezheti vita alapját egy adott művel kapcsolatban, hogy annak trágársága szolgál-e valamiféle esztétikai rendszert, vagy megmarad az öncélúság szintjén. Persze az öncélúság is lehet cél. A magam részéről üdvözlöm a debreceni aláírásgyűjtők társadalmi aktivitását, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a darab bemutatása ezek után mit vált ki a közönségből. A darab be nem mutatása, viszont megfosztaná a várost egy társadalmi párbeszéd kialakulásának lehetőségétől. Azt gondolom, hogy a színház legfőbb céljai közé tartozik az efféle párbeszédek kiprovokálása, így a Sarah Kane-darab lefújását színházellenesnek tartanám, függetlenül az aláírások számától. Sőt: minél több aláírás gyűlik össze, annál nagyobb szükségük van a debreceni polgároknak a szókimondásra – mondta el megkeresésünkre a véleményét Fábián Péter.

ÉM-BA

Vajon mégis mi fér bele, és mi nem a színház nyelvébe? Vajon hol a határ? A témában olvasóink véleményét is várjuk az [email protected] e-mail-­címre.

[related-post post_id="4120007"]

[related-post post_id="4120214"]