Ma is közösséget formál – Tompa Mihályra emlékeztek Miskolcon

Miskolc - Tompa Mihályra emlékeztek 200 év távlatából. Kultusz jellege igazolást nyert.

Tompa Mihály, az 1817 és 1868 között élt költő-lelkipásztor személyisége így 200 év távlatából is meghatározó – és egyben szimbolikus. Roppant izgalmas, hogy milyen irányvonalak mentén képes közösséget kovácsolni egy évszázadokkal korábban élt kulturális szereplő 2018-ban. A Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület emlékestet szervezett a költő tiszteletére pénteken, a Miskolci Akadémiai Bizottság Székházában.

A költészet megítélése szubjektív, de sokan mondják, hogy Tompa Mihály nemzetünk legnagyobb poétái közé tartozik. Az irodalmi kánonnak nem része – ezt roppantmód fájlalják is emléke őrzői –, de egykori életközösségében, a mindenkori „Gömörországban” szemmel látható és kézzel fogható kultusza van.

Elvégre emlékestet szerveznek a tiszteletére, amire azzal a prekoncepcióval ültem be, hogy a költőhöz kapcsolódó költészeti, kulturális és szakrális, de mindenképpen szakmai előadásokra számítok – egy maroknyi vendéggel. Ezzel szemben közel telt ház fogadott a MAB székházában, ahol a Tompa-kultusz kifejezés kultusz jellege abszolút igazolást nyert. A program végére az is logikus magyarázatot kapott, hogy Tompa Mihály mit képviselt a reformkorban és mit jelent ma a személye.

Soha véget nem érő harc

Egyházi méltóságok, költők, kutatók mind-mind az ő emléke miatt gyűltek össze. Köztük É. Kovács Lászlóval, a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület alapító elnökével. A 94 éves úriember beszélt az egyesület múltjáról, jelenéről, missziójáról, melyből már a legelején kirajzolódott, hogy a költő sokkal több egyszerű poétánál: egy igazi szimbólum.

Ezt jól mutatta a beszéd vége, amikor É. Kovács László politikusokat megszégyenítő lelkesedéssel és felháborodással kérte számon a mindenkori döntéshozókon, hogy még mindig nem része Tompa Mihály az irodalom­oktatásnak – ezért pedig tovább fognak harcolni az egyesülettel.

Őt Nagy Ákos Róbert esperes követte a felszólalók sorában. Mint a Tompa Mihály Emlékbizottság elnöke és a lelkipásztor „jogutódja” beszélt, hiszen onnan prédikál ma, ahonnan egykoron a költő. Ő az egyházi hivatásának oldaláról „vette védelmébe” Tompát, akit értek vádak, hogy csupán megélhetési lelkipásztor volt.

A poétai oldalról Serfőző Simon Kossuth-díjas költő szólt.

Trianon fájdalma örök

Dr. B. Kovács István gömörológus előadása azt a címet kapta, hogy „Az én Tompa Mihályom”. A szubjektív elemekkel tarkított szavak megint csak azt igazolták, hogy milyen sokat jelent a költő és mit szimbolizál: a saját életútját vetette össze Tompáéval, melyek közül kiemelkedett egy anekdota 1968-ból, 100 évvel a poéta halála után. Arról, ahogyan ezredmagával együtt, 15 évesen emlékeztek Gömörország szimbólumára.

És ez a Tompa-kultusz lényege: a Rimaszombaton született költő élete legnagyobb részét Gömörországban töltötte, ahol lelkipásztorként fontos közösségi szerepe volt. Messzi földön híres re­torikai képességeinek köszönhetően a tájegység központi figurájává vált. Az előadások üzenete az volt, hogy a trianoni döntés után válhatott szimbolikus alakká: a nagy, egységes Gömörországévá, aki összeköti a határon inneni és túli magyarságot – egy kapaszkodó, aki ma is képes közösséget formálni.

ÉM-KCS

[related-post post_id="4065334"]

[related-post post_id="3935248"]