Fotók: Múltidéző szafari a Vasgyár területén

Miskolc - Hetvennél is többen turistáskodtak szombaton a vasgyárban.

A Digép és azon belül az egykori fegyvergyár elhagyatott és új funkciót kapott épületeit is megismerhette az, aki ellátogatott a Vasgyári szafarira. A program Kapusi Krisztián, a Herman Ottó Múzeum történészének rövid előadásával kezdődött a Papszer úton található kiállító ­épületben, majd az érdeklődők tárlatvezetésen vehettek részt a közelmúltban nyílt vasgyári vonatkozású tárlatokon.

Kapusi Krisztián azt mondta, a két kiállítás eltérő irányból érkező kezdeményezések nyomán valósult meg, azok mégis erősítik és kiegészítik egymást.

Szafari a rozsdaövezetben

– A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Felsőhámori Kohászati Gyűjteménye és az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány kezdeményezte, hogy az idén 150 éves vasgyári kohászat emlékére rendezzünk egy kiállítást a belvárosban, ami nagyközönség számára elérhető élményt tud nyújtani és információkat tud közvetíteni. Ez volt az „Amikor még fújt a gyár”. A másik program pedig az Észak-Keleti Átjáró Egyesület Rozsnyó-Miskolc nemzetközi együttműködéséből fakad, melynek célja az ipari örökség megőrzése. Ebből lett a Buheráék társbérletben című kiállítás, mely az acélosodó Miskolc hétköznapjait idézi meg. Aztán a múzeum a partnerekkel közösen elkezdte rendezvényekkel feltölteni az időszaki kiállításokat – hangsúlyozta a miskolci múzeum munkatársa.

Ilyen program volt a november 3-ai is, melyen buszos kirándulás keretében volt megtekinthető a vasgyári kolónia építészeti öröksége, ipari területe. A „szafari” során Kripkó László, Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért alapítvány kuratóriumi tagja kalauzolta a program résztvevőit, akik rengeteg személyes történetet, régi anekdotát is megismerhettek a gyárak múltjából.

Velezdi László a túra egyik résztvevője érdeklődésünkre elmondta, kíváncsiságból vett részt a programon, hiszen 19 évvel ezelőtt ő is a DIGÉP területén dolgozott egy külföldi cég telephelyén.

– Pontosan tizenkilenc évvel ezelőtt dolgoztam itt, ebben a csarnokban. – mutatja. ­– Akkoriban persze az épület folytatódott még öltözőkkel, zuhanyzókkal, egyéb kiszolgáló épületekkel. Éppen azok helyén állunk, egészen megdöbbentő élmény.

Megismerni a múltunkat

Sokkoló élménynek nevezte a látottakat Kapusi Krisztián történész is, aki úgy gondolja, nagyon fontos lenne az, hogy Miskolc megismerje, és a helyén kezelje múltjának ezen szegletét is.

– Ez a terület mind a mai napig el van zárva a városla­kóktól, a többség előtt teljesen ismeretlen. Persze a kohászat, vagy éppen a DIGÉP sziluettjét mindenki ismeri, de sokkal kevesebben tudják, hogy mi célt szolgált egy-egy kémény, épület vagy csarnok, miket is állítottak elő itt. Ezt próbáltuk tisztázni ennek a szafarinak a kere­tében. Természetesen ez csak egy kezdőlépés, óriási feladat van előttünk. Szükség volna például egy térképre a te­rületről és talán még egyfajta szótárra is, hogy értsük azokat a kifejezéseket, melyeket a harminc-negyven évvel ezelőtt itt dolgozók még nap mint nap használtak. Nem mindennapi élmény volt turis­táskodni ott, ahol évti­zedekkel ezelőtt sok ezer miskolci dolgozott, pláne úgy, hogy ma még nem tudni, mi lesz ennek a sorsa – tette hozzá.

Kapusi Krisztián elmondta, a vasgyárral kapcsolatos programok tovább folytatódnak: november hatodikán a Papszer úti kiállítóépületben Diósgyőri kohászat története 1770-1990. címmel lesz előadás, november huszon­nyolcadikán pedig a Miskolci akadémiai Bizottság székházában LKM, vagyis Lakás, Környezet, Munkahely címmel lesz tudományos konferencia, melynek témája a XX. századi iparvárosok arculata, életmódja és termelése lesz.

ÉM-TÁ

[related-post post_id="4037889"]

[related-post post_id="3959563"]