2018.10.02. 07:44

Az elkötelezettség marad: a beteg mielőbbi gyógyulása a legfontosabb!

Miskolc - Türelmet kér az új főigazgató, aki elsőnek az Észak-Magyarországnak nyilatkozott, de elárulta: lesznek változások.

Dr. Révész János, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Központi Kórház új főigazgatójának íróasztalát ellepik a papírok, most történik a kórház átadás-átvétele. Nem lehet könnyű felelősséget vállalni egy ilyen nagy intézményrendszerért. Gratulálok az új munkakörhöz, és arról érdeklődöm, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve.

Miskolcról indult

– Mint Miskolcról indult elsőéves medikus, 1990-ben töltöttem itt első nyári gyakorlatom, 1995-től pedig folyamatosan itt dolgozom. Azt gondolom, ismerem a várost, a régiót, van képem az egészségügyi intézmények működését illetően is. Amikor az ember elfogad egy ilyen felkérést – hogy igazgassa az ország egyik meghatározó jelentőségű egészségügyi egységét –, természetesen vannak elképzelései és céljai. Ezeket három szakaszra kell bontanom: vannak olyan szervezési és igazgatási feladatok, amelyeket rövid távon, 3 hónapon belül el kell végezni vagy meg kell indítani – ezek részben már folyamatban vannak. Bírunk olyan, hosszú évek óta fennálló problémákkal, amelyeket egy éven belül szeretnék felszámolni, és természetesen fontosak a hosszú távú stratégiai tervek, amelyek a következő éveket érintik, s a régió népegészségügyi helyzetét hivatottak javítani. Ezek az elképzelések természetesen menet közben módosulhatnak, hiszen a Központi Kórház – mely Magyarország legnagyobb ágyszámú kórháza – folyamatban lévő operatív tevékenységének átadása, átvétele jelenleg is folyamatban van. Az elmúlt néhány napban az igazgatóság valamennyi munkatársával leültem beszélgetni, hogy részleteiben is átlássam az igazgatás, a kórházfenntartói tevékenység működését, illetve felmérjem a haladéktalanul orvosolandó problémákat.

Végiglátogatja

Terveim szerint a jövő héten már kezdődik a betegellátó osztályok látogatása. Minden egyes részleget, osztályrészt szeretnék személyesen meglátogatni, és a vezetőkkel beszélgetni, ebből pedig nem kevés, a hat telephelyen közel kilencven van. Nyilván lesznek megerősítések, de felmerülhetnek új szempontok, távlatok is.

Bízom benne, hogy legkésőbb október végén, november elején már a rendelkezésükre tudok állni. A hagyományoknak és a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően a kórházi dolgozóknak értekezletet tartunk, majd sajtótájékoztató keretében válaszolok feltett kérdéseikre. E kettőt össze is kapcsolnám, azaz kérelmezni fogom a fenntartótól, hogy a kórház történetében először sajtónyilvános összdolgozói értekezletre kerülhessen sor.

Az új főigazgató az elmúlt években az Onkológiai Sugárterápiás Intézet vezetője volt, így van vezetői gyakorlata.

– Miként az orvosi hierarchiában szokásos, én is alorvosként kezdtem, majd innen „bukdácsoltam” fölfelé. 2014-től töltöm be a kórház Klinikai Onkológiai és Sugárterápiás Centrumának – mely az Országos Onkológiai Intézet után a második legnagyobb centrum hazánkban – vezetői főorvosi tisztét. Az elmúlt négy évben hatalmas utat tettünk meg. A gyógyszeres terápia területén kiemelt minőségbiztosítási mutatókkal rendelkezünk, élen járunk a klinikai kutatásokban, a sugárterápia pedig teljes technológiai megújulás előtt áll. Büszke vagyok arra, amit elértünk. A kollégáimnak ezúton is köszönöm a támogatást, betegeinknek pedig a bizalmat. Én nem tartom jónak azt, ha egy kórházigazgató a napi betegellátástól teljesen elszakad, az a jó, ha a rendszert egyszerre látja alulról és felülről.

Sok idő kell hozzá

Aki vezetőként élt már meg rendszerszintű vezetőváltást, az tudja, az első 2 hónap napi 14 munkaóra és 24 óra mentális elkötelezettség, aztán a munkaórák száma picit csökken és egy év után áll be a normál mederbe. Az elkötelezettség természetesen marad. A Centrum vezetését most egy rövid időre átadtam, ennek oka, hogy szeretnék az új feladatra összpontosítani. De legkésőbb november közepétől az Onkológiai Centrum irányítását továbbra is el szeretném látni minimum egy évig – a technológiaváltás miatt. Utána meglátjuk, hogy az onkológiát vezetői szinten folytatom-e… a betegekkel való kapcsolatról semmiképpen nem mondok le.

Ami unikum: ez a terület – az onkológia – magában hordoz egy kulcslyukat, ugyanis az onkológiai bizottságok munkája kiválóan alkalmas arra, hogy mint vezető az egyes beteg szintjén átlássam: a sebészeti osztályok hogyan dolgoznak, mennyi a műtétre várakozás ideje, a radiológiai vagy a patológiai osztályok milyen minőségű leletet adnak ki, és mennyi idő alatt és így tovább. Ez nekem egy folyamatos visszajelzés, hogy a napi betegellátás szintjén a kórház hogyan teljesít. Lehet, hogy az igazgatói székből úgy látja az ember, minden rendben van, rendben a gazdálkodás, csökkennek a panaszos ügyek, a betegelégedettség papíron növekszik, viszont valójában a napi munka során derül ki, hogy a kórház milyen szolgáltatást tud nyújtani. Mert beszélhetünk bármiről, az egyes beteg, az individuum a legfontosabb.

B. Tóth Erika