A filmvászonról a miskolci táncszínpadra

Miskolc - A kisregény és a film értékei együtt jelennek meg a darabban.

A Miskolci Balett koreográfusával, Kozma Attilával és táncosával, Kovalszki Boglárkával a társulat új bemutatójáról beszélgettünk. A Truman Capote kisregényéből készült Álom luxuskivitelben című darab a hatvanas éveket idézi fel.

Honnan származik a darab alapanyaga? Mik az elő­adás előzményei?

KOZMA ATTILA: A tavalyi évadban a Casablanca sikere után úgy gondoltuk, hogy olyan irodalmi vagy filmadaptációkat teszünk át táncszínpadra, amelyeket a nézők értenek, szeretnek. Így jutottunk el a Truman Capote-műhöz, amelyet a közönség a filmvászonról ismer, de az eredeti mű egy kisregény, mely számomra jóval izgalmasabb volt, mint a film. A kettőt dolgozzuk össze, de a nézőknek nem kell megijedni, a kettő többé-kevésbé ugyanaz, csak a karakterek színesebben vannak ábrázolva a regényben. Szándékunk szerint a kisregény és a film értékei együtt jelennek meg a darabban.

Kovalszki Boglárka játssza a női főszerepet, aki az Audrey Hepburn alakította karaktert formálja meg.

KOVALSZKI BOGLÁRKA: A másik szereposztásban a Marilyn Monroe-s karakter jelenik meg, de hozzám az eredeti filmben megformált audrys személyiség áll sokkal közelebb. Hasonlítunk abban, hogy én is olyan bohém vagyok, mint ő. Nem szívesen hagyja el komfortzónáját, mint ahogy én sem. Ha két férfi közül kell választani, átgondolja jövőjét és a biztos körülmények mellett dönt. Mit tagadjam, én is ilyen vagyok, bár én sokszor a szívemre hallgatok. Ez a lány is szeret bulizni, ahogyan én is. És a filmbeli ábrázolás szerint eszméletlen cuki és vicces karakter, ez is tetszik benne.

KOZMA ATTILA: Azt érdemes tudni, hogy a filmben nem Audrey Hepburnt akarták szerepeltetni, hanem a Marilyn Monroe-t. Az író szándéka volt a másik színésznő, amelyet mi a feldolgozás alternatív szereposztásában szeretnénk megmutatni.

Elkezdődtek a próbák, különlegesek a darab díszletei is.

KOZMA ATTILA: Augusztus végén elkezdődtek a próbák, közeledik a bemutató. A díszlet különlegessége, hogy a regényt a díszletben játsszuk, a filmet pedig a színpadon előtte. A háttér egy bőröndöt formáz, hisz a főszereplő egy utazó figura és ebben a bőröndben játszódik a cselekmény.

Mivel ajánlhatjuk a közönségnek, hogyan tudta emelni a társulat a korábbi sikerek által magasra tett mércét?

KOZMA ATTILA: A sajátos ízt az adja, hogy ahogy említettem, az alapul vett kisregény jóval izgalmasabb, mint a filmes adaptáció. Ajánlom mindenkinek elolvasni, érdekesebben, színesebben bontja ki a történetet. Miközben az eddigi repertoárunk közönségbarát, nagyon szeretik ezeket a darabokat a nézők, megpróbálunk egy picit afelé tendálni, hogy van benne két-három olyan jelenet, amely nagyon szervesen épül a darabba, de letisztulva, inkább táncszínházi elemekkel operál, kerüli a bohózatba illő elemeket. A mi szándékunk az, hogy elkezdünk komoly táncszínházat csinálni, melyre ezek a darabok, A nagy Gatsby, Casablanca, Álom luxuskivitelben mintegy rávezetésként szolgálnak. Ebből a szempontból is egy újabb szintet jelent a mostani darab reményeink szerint.

Milyen kihívásokkal, új elemekkel találkozik a táncos ebben a darabban?

KOVALSZKI BOGLÁRKA: Bár ez az egyéniség közel áll hozzám, eltáncolni mégis nehéz, hiszen a színmű­vészi elemek azzá teszik. A part­nerem, Dragos Dániel ren­geteget segít, nagyon ­szeretek vele dolgozni. A próbák során Attila is kifejti, mesél azokról a részekről, amelyet éppen próbálunk. Ehhez adódik hozzá mindenkinek, amit otthonról hoz, a saját ­ta­pasztalatok, élmények, melyek segítenek színesen megformálni a szerepeket.

KOZMA ATTILA: A Casa­b­lan­cával meghívtak minket Pécsre a fesztiválra és ott az én Kossuth-díjas volt barát-mesternőm megnézte és azt mondta, hogy színé­szeket kellene behozni hozzájuk, hogy tanuljanak tőlük. Erre különösen jó lehetőség van a Miskolci Nemzeti Színházban, ahol borzasztó erős színészgarnitúra van. Egyébként a társulatban ezzel léphetünk egy újabb szintet, hogy amellett, hogy ők profi táncosok, kifo­gástalan technikai tudással, a színészi képességeiket is elő kell vennünk, fejleszteni, beépíteni a produkcióba.

A zene segít a kor- és hangulatfestésben.

KOZMA ATTILA: A törté­netünk a hatvanas évek elején játszódik, ebben már blues lesz, már Hammond orgona szól, míg a Casablancánál az amerikai dzsessz dominált, de most léptünk húsz évet előre, új műfajok tűnnek fel.

KOVALSZKI BOGLÁRKA: A zene nem az én korosztályomé, de mégis stílusban, hangzásban közel áll hozzám. A mozgások, játékok olyanok, hogy a zene nagyon sokat segít a megformálásban.

Pap Gyula

[related-post post_id="4017794"]

[related-post post_id="4006367"]