2018.09.21. 12:31

Egy évben két diákolimpián: A gráf és az ismeretlen városok távolsága

Cukuba - Attila a matek után az informatika-diákolimpiáról is ezüsttel tért haza. Interjú: Gáspár Attilával.

Japánban, Cukubában rendezték idén szeptember elején a Nemzetközi Informatikai Diákolimpiát. A négytagú csapat egyike Gáspár Attila volt, aki még a Földes Ferenc Gimnázium „színeiben” indult a rangos versenyen, de ma már az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója. A magyar diákok közül ő érte el a legjobb eredményt. Rendkívüli tehetségét igazolja, hogy júliusban a matematika-diákolimpián járt, ahol szintén ezüstöt szerzett.

Olvastam, hogy te érted el a legjobb eredményt a négytagú, magyar olimpiai csapatból. Ezek szerint mondhatjuk, hogy jelenleg Magyarországon te vagy a legjobb informatikus a 18 évesek között?

Lehet, hogy ez túlzás, mert a diákolimpián csak programozni kellett, viszont az informatika más területei nem szerepeltek a versenyen.

Nem vagy csalódott, hogy nem sikerült az aranyérem?

Örültem volna az aranynak, és utólag úgy gondolom, hogy meg is lehetett volna. Csak harminc-valahány pont kellett volna hozzá. A maximum 600 pont volt, minden feladat 100 pontot ért. Én 305 pontot értem el, az aranyérem határa pedig 336 volt. Az egyik feladatra volt egy olyan megoldásom, ami ugyan nem oldotta volna meg teljesen a problémát, de úgy számoltam, hogy azzal szerezhettem volna még körülbelül 20 pontot. Csak sajnos néhány esetben lassú volt a programom, és az idő is szorított. Később jöttem csak rá, hogyan kellett volna javítani. A második versenynapon az utolsó 20 percben majdnem sikerült több mint 10 pontot szereznem az egyik feladattal, csak a megoldásomban volt egy hiba, és már nem tudtam kijavítani. Ha ezt a két részfeladatot jól megcsináltam volna, akkor most aranyérmes lehetnék.

Melyik feladat volt számodra a legemlékezetesebb?

Az tetszett a legjobban, ahol adott volt egy gráf. Választhattunk két hossz közül, hogy milyen legyen, és utána megkérdezhettük, hogy két ismeretlen város között mekkora a távolság. Végül ebből kellett kitalálni, hogy melyik a két ismeretlen város. Nekem ez tetszett a legjobban, mert nagyon érdekesnek tűnt, és amikor később megtudtam, hogy mi a megoldás, kiderült, hogy igazából nem volt nagyon bonyolult, csak trükkösen kellett megoldani.

Neked sikerült?

Olyan megoldást adtam be, ami nem oldotta meg teljesen a problémát, de így is megkaptam a pontszám felét.

Hány feladatot kellett megoldanotok összesen?

Mindkét nap 5 óra alatt kellett 3-3 feladatot megoldani. A pontozás teljesen automatikusan zajlott. Az értékelő rendszerbe beadtuk a megoldást, és pár másodperc múlva már tudtuk is az elért pontszámot.

A diákolimpiát Japánban rendezték. Köztudott, hogy a japánok precíz, szorgalmas emberek. Ez látszott a versenyen is?

Nem igazán. Az első nap a verseny körülbelül fél órát csúszott. Azt mondták, azért, mert sok versenyzőnél voltak olyan dolgok, amiket nem szabad a versenyterembe bevinni. Például ételt. És ezt szigorúan ellenőrizték.

A verseny többi része rendben ment?

Igen. Előadást tartottak különböző cégek, ami nekem nem tetszett túlságosan, de kétszer voltunk kirándulni. Első alkalommal elvittek bennünket egy olyan helyre, ahol 17. században épült házakat lehetett látni. Ezt a helyet most filmforgatásra használják. A másik kirándulás alkalmával egy sintó szentélyhez látogattunk el, és megnéztük a Hitachi-parkot is.

Visszatekintve az elmúlt évekre, a fantasztikus sikerekre, hogy ott vagy a világ legjobb ifjú matematikusai és informatikusai között, mennyi munkád, mennyi időd van ebben?

Rengeteget készültem ezekre a versenyekre. Rendszeresen jártam felkészítő szakkörökre, például matekból a diákolimpiai szakkörre, amit kéthetente tartottak a fővárosban. A Földes gimnáziumban dolgozó felkészítő tanáraimnak is sokat köszönhetek, Győry Ákosnak és Csató Endrének. Rendszeresen megoldottam a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok matek- és informatikafeladatait. Tavaly megnyertem a nehéz informatikafeladatok kategóriáját, a nehéz matekfeladatok kategóriáját és a közepes nehézségű matekfeladatok kategóriáját is.

Végül továbbtanuláskor a matematikára esett a választásod. Miért?

Engem elsősorban a matek érdekel, az informatika csak másodlagos számomra. A döntésben az is szerepet játszott, hogy az ELTE-n magas színvonalú a matematikaoktatás, és hogy az informatikának csak egy részével foglalkoztam, az algoritmikus programozás részével.

Milyen élményeid vannak az egyetemen töltött pár napról?

Eddig még nem voltak számomra különösen nehezek a feladatok, de remélem, hogy később majd érdekesebbek és nehezebbek is lesznek. Most kollégiumban lakom, az ELTE Bolyai Szakkollégiumában. Ide tanulmányi eredmény alapján lehet bekerülni.

Hegyi Erika