Tudja, hogy játszani mindenki szeret, ezért óráin is a játék kapja a főszerepet

Kazincbarcika - Pálné Szendi Nóra Bonis Bona Díjat vehetett át nemrég Kiváló Tehetségfejlesztő kategóriában. A pedagógus a Kazincbarcikai Pollack Mihály Általános Iskola Kazinczy Ferenc Tagiskolájának angoltanára, de pályáját óvónőként kezdte. Tapasztalatai szerint a gyerekeket a játékos tanítással lehet legjobban megnyerni a tanulásnak. Interjú: Pálné Szendi Nóra Bonis Bona díjas pedagógussal.

Diákjai kiváló eredményeket érnek el a versenyeken, és számos tanítványa a nyolcadik évfolyamon a középfokú nyelvvizsgát is megszerzi.

Milyen munkáért nyerte el a Bonis Bona Díjat?

Hadd mondjam el először, hogy nem tudtam a jelölésről, és nagyon meglepődtem, amikor az iskola vezetése közölte, elismerést kapok. 18 éve dolgozom angoltanárként a Kazincbarcikai Pollack Mihály Általános Iskola Kazinczy Ferenc Tag­iskolájában. Valószínűleg azért gondoltak rám, mert tanítok kicsiket és nagyokat is, és próbálom minden korosztályban megtalálni ­azokat a módszereket, amelyeket sikeresen alkalmazhatók tanítványaim gazdagítása során. Az elismerés annak is köszönhető, hogy az elmúlt tanévekben számos tanulóm eredményesen szerepelt ­különböző típusú és nehézségű versenyeken, valamint sokan szerezték meg a középfokú nyelvvizsgát.

Hogyan találja meg a tehetséges gyerekeket, milyen tanítási módszerei vannak?

Az egyik titok, hogy igyekszem minden korosztályhoz megtalálni a hangot. A kicsikkel azért könnyebb, mert eredetileg óvodapedagógus végzettségem van, és sokáig dolgoztam óvodában. Szintén segít, hogy saját gyermekeim is vannak, így tapasztalatból tudom, hogyan lehet a különböző korosztályú gyerekeket megismerni, velük együtt dolgozni. Úgy érzem, tanítványaimmal sikerült jó kapcsolatot kialakítanom, és szerintem ez az alapja mindennek. Ha ők azt látják rajtam, hogy nyitott vagyok, és igyekszem a tanórákat minél színesebben, érdekesebben megtartani, akkor az óra végén ők is csodálkoznak, „jaj, már kicsengettek? De gyorsan eltelt az idő!” Vannak olyan diákok, akik nyitottak, érdeklődőek, tehetségesek, és emellett szorgalmasak is. Velük aztán lehet szárnyalni! Persze azokkal is, akik kevésbé tehetségesek, de szorgalmasak. Az ő igyekezetüket is nagyra értékelem. A kevésbé szorgalmasokkal megint más a feladat. Náluk a megfelelő motivációt kell megtalálni. Ha felismerik a nyelvtanulás hasznát, máris sokkal nagyobb igyekezettel fognak neki a munkának. Amikor tanítványaim hazajönnek egy-egy külföldi nyaralásból, és lelkesen mesélik, hogy ők tolmácsoltak a családnak, akkor értik meg igazán, hogy mire való a szavak és a nyelvtan tanulása, az iskolai feladatok megoldása.

Említene néhány példát, hogy miként tudja motiválni tanítványait?

Erre egy kulcsszó van: a játékosság. Ez a titka mindennek. Szeretek játszani, a gyerekek is szeretnek, szerintem mindenki szeret. Ha megtalálom annak a módját, hogy hogyan tudom a tanulás folyamatát játékossá, élvezetessé, sokszínűvé tenni, akkor az már fél siker. A tanítási órákat sokféle motivációs tevékenységgel, zenével, az internet adta lehetőségekkel színesítem, mert a gyerekekben akkor marad meg az információ, ha azt számukra érdekes módon közvetítem. Hagyom, hogy diákjaim maguk jöjjenek rá bizonyos szabályokra. Sokszor együtt gondolkodunk. Ez hatékony módszer. Gyakran halljuk, hogy a gyerekek, bár már sok mindent tudnak, nem mernek megszólalni idegen nyelven. Ezért, amikor már elég nagy a szókincsük, az órákat társalgással kezdjük. Mindenki kap egy-két kérdést, és arra válaszol a maga módján. Itt nem az a lényeg, hogy a hibáikat javítsam, hanem hogy megértsék, amit kérdeznek tőlük, és hogy ők is meg tudják értetni magukat.

Említette, hogy versenyekre is viszi a diákjait. Miért jó, ha versenyen is megmérettetik magukat?

A versenyek sok mindenre jók. Mélyítik a kapcsolatot tanár és diák, valamint tanár és szülő között. Ha pedig csapatversenyről van szó, mert ilyeneken is részt veszünk, akkor a közösségformáló erő a lényeg. A versenyek gyarapítják a tudást, a kitartást, erősítik a csapatszellemet, és egyéb fontos nevelőhatásuk is van. Sokszor halljuk, hogy a versenyeztetés nem egészséges. Valóban vannak olyan szituációk, amikor a megmérettetés után csalódottak vagyunk, mert úgy érezzük, hogy a zsűri nem úgy értékelt minket, mint amire mi számítottunk. De ezekben a helyzetekben is számos nevelési lehetőség rejlik. Megértetni a gyerekekkel, hogy sokszor nem a versenyeredmény a fontos, hanem az a tudás, amit a felkészülés alatt megszereztek.

Miért lett pedagógus, és hogyan lett óvónőből tanár?

Több dolog is motivált. Az egyik, hogy nagyon jó gyerekkorom volt, és szerettem gyerek lenni. A családi példa is hatott rám, mert a nővérem is pedagógus. Úgy éreztem, hogy megvannak bennem azok a vonások – empátia, nyitottság –, amelyek alkalmassá tehetnek a pályára. Harmadik osztálytól tanultam angolt. Nagyon büszke voltam arra, hogy Kazincbarcikán az első angol tagozatos osztályok egyikébe járhattam. Már óvodapedagógusként dolgoztam, amikor lehetőségem adódott, hogy olyan képesítést szerezzek, amivel iskolában is taníthatok angolt. Majd amikor jött az alkalom, továbbléptem, bár fájó szívvel, mert az óvodát is nagyon szerettem, hiszen kisgyermekekkel foglalkozni nagy boldogság.

Hegyi Erika

Névjegy: Pálné Szendi Nóra

Tanulmányok:

Munkahelyek:

Kitüntetések, elismerések:

Szabadidő: Sport, zene, természet

Család: férjezett, 2 fiúgyermek édesanyja