Messze nyugszanak szülőföldjüktől, jó lenne megőrizni az emléküket Miskolcon

Miskolc - Száz évvel ezelőtti csata helyszínére utaznak a miskolci hagyományőrzők­­ Olaszországba.­­­

Nagy túrára indulnak csütörtökön a 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjai és a Herman Ottó Múzeum néhány munkatársa: Olaszország a cél. Kegyeleti út az övék, hiszen idén száz éve, hogy véget ért az első világháború, amelynek végén, 1917 októberétől 1918 novemberéig az olasz fronton harcoltak a főként megyénkből toborzott 10-es honvéd ezred tagjai.

3000 katona esett fogságba a csata után, 300-an­­­­­­­­ jöttek haza.­­­­­­” Szopkó Róbert

Háromezren fogságban

Az első vonalban harcolók közül úgy háromezren estek fogságba 1918. november 4-én Asiagónál, közülük alig 300-an tértek haza egy év múltán.

– A Hétközség fennsíkra indulunk, azaz Asiagóba, de előbb megnézünk több I. világháborús múzeumot, emlékhelyeket: Roveretóban, a Forte Belvedere erődben, Borgo Valsuganaban – tudtuk meg Szopkó Róberttől, az egyesület elnökétől, aki egyébként „civilben” történelemtanár, a Herman Ottó Gimnáziumban tanít. (Érdekes egyezés, hogy az iskola épülete volt 100 évvel ezelőtt a 10-es honvédek kaszárnyája.)

A hagyományőrzők ez­után készülnek Asiagóba, ahol 2015 óta ciklikusan, de folyamatosan tartanak megemlékezéseket, a sorozat vasárnapi rendezvényére érkezik a csapat. Sok-sok program lesz ezen a napon a településen, például egy érdekes kiállításra nagyon kíváncsiak az utazók: korabeli filmhíradókból állítottak össze tárlatot.

Leróják kegyeletüket

– Asiago nagyon komoly sérüléseket szenvedett az I. világháborúban, azt mondják, úgy nézett ki, mint Berlin a II. világháború után. Elmegyünk a város mellett található hatalmas emlékműhöz is, a háború után ugyanis az olaszok összegyűjtötték az összes katonai temető elhunytját, és egy közös csontkamrába helyezték őket. Több mint 180 ezer katona maradványa van itt, köztük csehek, szlovákok, magyarok, németek, osztrákok, mindenki nevét feltüntették az emlékművön. Lerójuk a kegyeletünket a hősök emléke előtt, hiszen több száz kilométerre nyugszanak a mostani magyar határtól, mára már elfelejtkeztünk róluk. Jó lenne, ha valaki őrizné az emléküket – jegyezte meg Szopkó Róbert. Még megjegyezte, nem véletlen, hogy a fogságba esett háromezer 10-es honvéd közül mindössze 300-an maradtak életben. A hadifogolytáborban rettenetesek voltak a körülmények, egy éven keresztül ugyanaz a ruha volt a katonákon, éheztek, orvosi ellátás nem volt. Ők voltak az elsővonalbeli katonák. Akik hátrébb voltak, nem estek fogságba, viszonylag szervezetlenül szállingóztak haza, hónapok alatt érkeztek vissza Magyarországra.

2014-ben alakultak

A 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesület 2014-ben alakult, céljuk, hogy végigjárják azokat a helyszíneket, ahol a 10-es honvéd ezred az I. világháborúban megfordult. Voltak már Lengyelországban, Erdélyben, ez utóbbi helyen a Magyaros-tetőn, mégpedig napra pontosan az ott zajlott csata 100. évfordulóján, 2017. március 8-án. Az egyesület korhű egyenruhában ment fel a hegyre, és vitték magukkal a 10-esek zászlójának másolatát. Kérdeztük, így lesz-e most is.

– Nem, többek között azért, mert posztóból van a ruha, és nem lenne jó a kánikulában viselni. De szeretnénk koszorúzni, és szalagot is elhelyezünk az emlékművön.

Hajdu Mariann

Kik is azok a 10-es honvédek?

1867-ben, a kiegyezés után átszervezték az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregét is, itt is megjelent a duális berendezkedés. Volt a közös hadsereg, és volt a kifejezetten magyar had­sereg: ezeket az alakulatokat 1890-ben ezredekké szervezték.

A 10-es honvéd gyalogezrednek Borsod, Zemplén és Heves vármegyék voltak a hadkiegészítési területei, azaz innen toborozták a legénységet. Miskolcon a mai Herman Ottó Gimnázium épületében volt a laktanyájuk, a József laktanya.