A történelem pajzán játékába belefér, hogy véletlenül az igazság győzedelmeskedjen

Pécs - KOSZT: Kaukázusi Országos Színházi Találkozó – új név a Medárd napi keresztségben.

Megkezdődött a POSZT, a Pécsi Országos Színházi Találkozó, amit a jelenlévők már át is kereszteltek KOSZT-ra, ugyanis az idei válogatásban három feldolgozásban is láthatja a közönség A Kaukázusi krétakör című Brecht darabot. Ezért sokan már csak Kaukázusi Országos Színházi Találkozóként emlegetik az idei versenyprogramot.

Bele a közepébe!

Maradjunk hát ennél az elnevezésnél! Tehát a KOSZT nyitónapján mindjárt belecsaptak. Bele a közepébe: a budapesti Katona József Színház „olvasatában” láthatta a nagyérdemű a legendás Brecht–Dessau művet, izgalmas, minimalista, egészen friss felfogásban, Székely Kriszta rendezésében.

Szombaton pedig egymás után két kaukázusi is színre került. Elsőként a Pécsi Nemzeti Színház patinás épületében a Nagyváradi Szigligeti Színház, a klasszikus brechti világhoz és előadásmódhoz legközelebb álló színre álmodásban, melyhez az álomport egy erdélyi születésű, de román rendezőnő, Anca Bradu keverte.

Majd szusszanásnyi szünet után már a Miskolci Nemzeti Színház művészei várták a kamaraszínház előcsarnokában a nézősereget. A Szőcs Artúr rendezte előadás keretjátéka ugyanis nem a színpadon, de – jelzés értékűen – az aulában zajlik.

Roppant izgalmas

Így sűrű egymásutánban látni háromszor ugyanazt a művet roppant izgalmas intellektuális élmény.

Az alaptörténet – ez esetben pontosabban történetek – ismert a színházszerető közvélemény előtt, de így folyamatos „korrepetálás” után nemigen akad olyan cselekmény, vagy érzelmi szál, ami elvarratlan maradna a befogadó számára. Illetve dehogynem!

Ez azonban az egyszerű nézőnek csak akkor válik világossá, amikor szakértők elemzik az előadásokat. Erre pedig a POSZT-KOSZT-on mindig van alkalom, ugyanis az előadásokat követő délelőttök szakmai beszélgetésekkel telnek, ahol úgynevezett opponensek próbálnak közelebb férkőzni az egyes produkciókhoz, helyenként egymással is vitába szállva.

Ez alkalommal sem volt ez másként, s bár a vasárnapi értékelésen, amikor is már mindhárom A kaukázusi krétakör színre került, mindenki igyekezett elkerülni az összehasonlítást, de óhatatlanul, és kikerülhetetlenül, ha nem is a konkrét szavak szintjén, de megfogalmazásokban, gondolatmenetekben ez mindenképpen meg kellett, hogy történjen.

Háromkarú mérlegen

A vasárnapi alkalmon a nagyvárdiak előadását Ascher Tamás rendező és Weiss János filozófus elemezte, míg a miskolciak produkciójához utóbbi ítészhez a fiatal dramaturg, Bíró Bence csatlakozott. Beszélgetőtársként Szőcs Artur rendezőt, a női főszereplőt, Láng Annamáriát és a darabbeli szerelmét alakító Simon Zoltánt köszöntötte a moderátor, Lévai Balázs.

Éles problémafelvetésben jeleskedő és jelen idejű előadásként értékelték a miskolciak munkáját, kiemelve a gumiabroncsok uralta színpadkép apokaliptikus hatását. Érdekességként elhangzott, hogy a KOSZT-POSZT-on játszott három A kaukázusi krétakör előadásból kettőt nő, s egyet férfi rendezett, mégis ez utóbbi az, ami legérzékenyebben reagált és mutatta meg a női sors kegyetlen valóságát.

Egyértelműen érződött a beszélgetés során, hogy az óhatatlanul háromkarú mérlegre tett előadások közül a legsúlyosabbnak a miskolci bizonyult, mindaddig, míg a közönség soraiban helyet foglaló Ascher Tamás is megszólalt, s kikezdhetetlen szakmai tudásának fegyverzetében roppant pontos határvonalakat szabott az egyébként általa is remeknek tartott előadásnak. Rávilágított, hogy a gumiabroncsokból összerótt díszletet nehézkesnek, az aktualizáló politikai kiszólásokat helyenként túlzásnak érezte. Véleménye szerint ezek kizökkentik, egy másik koordináta-­rendszerbe helyezik a nézőt, ami nem kívánatos.

De nem felejtett el dicsérni sem. Kiemelte a női főszerepet, Grusét alakító Láng Annamária nyerseségében felejthetetlen líraiságát, plebejus egyszerűségét, és Harsányi Attila játékát, aki a bíró, Acdak szerepében sziporkázik a második részben. (Ne felejtsük el, hogy a tavalyi POSZT-on Harsányi Attila elnyerte a Básti Lajos-díjat.) S végül éppen Acdakot elemezve mondta el Ascher Tamás azt a tételmondatot, mely bármelyik A kaukázusi krétakör előadás kulcsa, slusszpoénja lehet, de különösen igaz a miskolci előadásra: a történelem pajzán játékába az is belefér, hogy egyszer véletlenül az igazság győzedelmeskedjen…

Ebner Béla