2018.05.18. 13:04

71. cannes-i filmfesztivál - Erős ázsiai mezőny

Cannes - Erős az idei versenyprogram, és még mindig van hátra belőle. Különösen jól sikerültek a távol-keleti versenyfilmek, amelyik közül bármelyik megkaphatja az Arany Pálmát, és korántsem érdemtelenül.

Régi kedvencem, a kínai Jia Zhang-ke Jiang hu er nv/Ash Is Purest White című filmje az önfeláldozásról és viszonzatlan szerelemről dokumentarista hitelességgel ábrázolja Kína gyors fejlődését és az annak nyomában járó társadalmi átalakulást. A főszerepet alakító színésznő Tao Zhao igazán megérdemelné a legjobb női alakítás díját. A japán Hirokazu Kore-eda családi drámáján, a szívbemarkoló Manbiki kazoku/Shoplifters, egyike azoknak a filmeknek, amelyen szem nem maradt szárazon. Hamaguchi Ryusuke Netemo Sametemo (Asoko I & II)/Asoko I & II szerelmi háromszöge európai szemmel talán banálisnak tűnik, de a japán értékrendbe sokkal nehezebben illeszthető be a az elhagyás és a hűtlenség, innen nézve a film releváns társadalomkritika a fiatal generációról. A koreai Lee Chang-dong thrillere, a Burning a rejtélyen kívül egy igazán soha ki nem teljesedő gyerekkori szerelem története is, valamint a Dél-koreai osztályviszonyok hű ábrázolása. Mindegyik említett alkotásra jellemző mindent átható társadalomtudatosság.

Az Un certain regard szekció is igen erős az idén, ráadásul egy olyan hipnotikus kínai film is található a felhozatalában, mint Bi Gang Di qiu zui hou de ye wan/Long Day’s Journey into Night-ja, amelynek második fele 3D-ben látható álomutazás, lenyűgöző kameramunkával. Versenyen kívül volt látható Yoon Jong-bin izgalmas, valós eseményeken alapuló kémtrillere, a Gongjak, amely visszavitt bennünket a 90-es évek Észak- Koreájába, bemutatva az északi és a déli oldal politikai manipulációját. Cannes-ban évek óta erős az ázsiai válogatás, de az idei különösen jó évnek mondható, ami igencsak kedvez a távol-keleti alkotások szerelmeseinek.

- Váró Kata Anna, Cannes, 2018. május 17 -