Helyi közélet

2017.11.22. 13:22

DAM-vendégház: Az aulában Fazoláék fogadják, leginkább fogadták a vendégeket

Miskolc - Ma már csak az MÁ és az AG látszik, évtizedek alatt a V kikopott.

Miskolc - Ma már csak az MÁ és az AG látszik, évtizedek alatt a V kikopott.Igaz, tíz évvel később épült, mint a lillafüredi Palotaszálló, de mégis hasonló stílusjegyeket hordoz. Egészen pontosan hordozott. Elegáns, többszárnyú, kazettás üvegajtókon juthatott be a gyári elit, a padlót és a falakat márvány borította, a plafon díszes kazettáiból pedig nehéz csillárok világítottak. Az emeleti bálteremben kandalló ontotta a meleget, és tette otthonosabbá a magas rangú vendégek estéit. A második emeleten tárgyaló kapott helyet, amelynek erkélyéről a kertet csodálhatták meg a kilépők. A kert nem túl nagy, de elfért benne egy kisebb medence – de nevezhetnénk szökőkútnak –, végében egy női aktot formázó fehér márványszoborral. Este pedig a nehéz, kovácsoltvaslámpák világították meg az épület határolta picinyke udvart. A közösségi terekből mindkét irányba folyosók nyíltak, ahol a vendégház szobái kaptak helyet. A földszinten egyszerűbb, de kényelmes helyiségeket találhattunk, de itt két szobára jutott egy mosdóhelyiség. Az emeleten azonban már komfortosabb szállásokat alakítottak ki, saját fürdő, párnázott ajtók. Illetve egy luxus lakosztályt, amihez márvány fürdőszoba járt.

Így nézhetett ki annak idején a DAM-vendégház, ahova minden időben csak a szűk elitnek volt bejárása. Egészen pontosan nem mindig, de ne szaladjunk ennyire előre…

Hirdetik az épületet

A közelmúltban megírtuk, hogy egy ingatlanportálon hirdetik az épületet. Az ott talált kiírás szerint az egykori vendégház 3027 négyzetméter, és sokrétű felhasználási lehetőséget rejt magában, akár oktatási intézmény, akár szociális ellátóhely, akár szálláshely funkcióval is hasznosítható. Az ára: 102158 forint per négyzetméter. Ezek után arra voltunk kíváncsiak, milyen most az épület. Szerencsénk volt, a jelenlegi tulajdonos képviselője végigkalauzolt minket az egykori vendégházban. Először jutottam be az épületbe, és még így üresen, elhanyagolva, kiürítve is őrzi régi eleganciáját, még így is képes a betérőnek megmutatni valamit abból a letűnt korból.

A vasgyári park végében magasodó épület jelenleg a graffitisek „táblája”. Több évtizedes oszlopain, amik a bejáratot tartják, feliratok hirdetik, ki kit szeretett, kit szeretne, vagy éppen hogyan… A homlokzat oldalán egy robusztus, férfit formáló szobor, de a kővé dermedt alak sem volt képes megóvni az épületet a rongálóktól és az időtől. Az ablakokat bedobták, bedobják, vagy éppen csúzlikkal lövöldözik ki. Az utcafronti erkély korlátja még tartja magát, benne a MÁVAG-címerrel. Igaz, ma már csak MÁ és AG, évtizedek alatt a V kikopott.

A kétszárnyú üvegajtón belépve a földszinti aulában találjuk magunkat, ahol az udvar felől érkező napfény azonnal elvakít. Így csak később bukkan elő a homályból két mellszobor. Nem klasszikus alkotások, nincsenek finom részletek, inkább olyan nagyok, erősek: balra Fazola Henrik gyáralapító, jobbra Fazola Frigyes gyárfejlesztő. Talapzatukon elszáradt, megsárgult koszorúk…

Egyedi alkotások

Megtudjuk, a két szobrot felajánlották az önkormányzatnak. Cserébe azt kérték, a város szüntesse meg az épület előtti park közpark jellegét. Ez azért lenne fontos, mert igaz, hogy a terület a vendégházhoz tartozik, de mivel közpark, így az ingatlan tulajdonosa nem rendezheti a területet. Az ajánlatra egyelőre nem érkezett válasz.

A földszinten van az egykori étkezde és konyha. A régi bútorokból semmi nem maradt – illetve csak két intarziás szekrény –, de a plafonon az egykori csillárok lógnak, úgy tudják, egyedi, iparművészeti alkotások.

Amikor a bútorok kerülnek szóba, megtudjuk, a mostani tulajdonos tavaly januárban lett a volt vendégház fenntartója, és eléggé lerobbant állapotban vette át az ingatlant. Több mint ötven konténer szemetet hordtak ki az épületből, a régi bútorokat összedobálva találták, és legtöbbjükbe patkányok fészkelték magukat. Villany és fűtés most sincs.

Egy földszinti szobában az épület zanzásított történetét is megtudjuk. Egészen pontosan egy márványtáblát mutat meg alkalmi kísérőnk. Kartonpapírok alól kerül elő a díszes hirdetmény, gyors seprés, hogy ne legyen poros és olvashatjuk is, Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzósága alatt épült a vendégház, 1938-39 között. Veszelyi Géza építészmérnök tervezte, Dávid Károly építőmester építette. Még az akkori gyár­igazgatók is helyet kaptak a márványtáblán.

Az emeletre lift is járt, most éppen nem. Így lépcsőn megyünk az elsőre. A falat, félméter magasan márványlapok díszítik, ezeken alig-alig fogott az idő. A lépcső is bírta volna, ha évekkel ezelőtt valakik nem barbár módon – fogalmaz idegenvezetőnk – hozzák le az emeletekről a kibontott vasanyagot. De így hozták, ezért a lépcső széleiből hiányzik egy-egy darab.

Eredeti berendezés

Az első emeletre felérve elénk tárul a DAM-vendégház bálterme, ahol igazán érzi, átérzi az ember, milyen lehetett valaha. Itt még a parketta is eredeti, nem beszélve a márványkandallóról, a nehéz, fabetétes ajtókról, a falat embermagasságban borító sötét fáról. A meleg hangulatú terekről, amelyek egy-egy tolóajtóval leválaszthatók, egybenyithatók. „Sok közösségi rendezvény volt itt, esküvők, bálok” – tudjuk meg.

A bálteremben még időznék, jó elmerengeni azon, mi mindent láthatott ez a helyiség. De nem múzeumban vagyok – bár miért is ne lehetne egyszer az –, így idegenvezetőnk diktálja a tempót. Ezen a szinten ugyanis van még látnivaló, egy igazán elegáns lakosztály, illetve ami maradt belőle. Ez az a bizonyos márvány fürdőszobás rész. A falakon még látszik a márvány, de már csak darabokban. Itt is két szoba van, ezek valamikor összetartoztak, igazán pazar vendégszoba lehetett, kilátással a parkra.

A folyosón egy tűzvédelmi utasítást pillantunk meg, 1991-ben írták. A tájékoztatón felirat hirdeti, akkoriban a Dimag Rt. vendégházaként működött az épület. Akkor még úgy tudjuk, ezek voltak a szálloda utolsó évei, de kör­utunk végén majd kiderül, még később is adtak ki szobákat.

Irány a második emelet, ahol ugyanaz az elrendezés, mint az alsóbb szinten, csak itt egy tárgyaló kapott helyet. Ezen már nyomot hagytak a 70-es évek – akkor felújították az egész épületet –, az erkéllyel szemközti falat fa borítja, egy darabján üvegvitrin. Parkettának már nyoma sincs, a virágmintás padlószőnyeg egy modernebb kort idéz, de efelett is eljárt az idő, ma már retróként emlegetjük.

Nem szép látvány

A tárgyaló mellett ételliftet találunk, ezen egykor a jól megrakott tálcákat, tányérokat, csemegéket szállították az uraknak, majd elvtársaknak. És ezen a szinten találunk két régi bútort is, azokat a bizonyos intarziás szekrényeket, csak ezek élték túl az elmúlt évtizedeket. Na és egy villanyóraszekrény, illetve annak míves üvegajtaja, rajta a felirat: Barta Károly elektrotechnikai vállalat, Budapest.

Az emeleti szobák nem nyújtanak szép látványt. Többségük beázott, a vakolat lejött, de van, ahol a selyemtapéta még tartja magát. Kísérőnk szerint a tetőszerkezet is kiváló, a statikus véleménye az volt, ilyen precíz munkát ma már nem végez senki.

Ámulunk, bámulunk. Az üres szobákba próbáljuk elképzelni az életet, várjuk, filmszerűen megelevenedjen a múlt. De nem történik semmi. Az ablak tövében pihenő légy sem mozdul. Hiába közelítünk felé, rezzenéstelen. Megmosolyogjuk, mennyire nemtörődöm. De hagyjuk, nem bántjuk az egyetlen lakót.

Még hátra van a kert, ahova a földszintről tudunk csak kimenni. Most minden kopár, de el lehet képzelni milyen lehetett. Újabb információ: a kerti fehér márványszobor a legértékesebb az épületben található alkotások közül. Többet nem tudunk meg. Még annyit, kívül is volt két kovácsoltvaslámpa, de azokat ellopták.

Árlista: 2001-ből

Visszafelé még megcsodáljuk a két Fazola-szobrot. És felfedezzük az ajtó melletti apró recepciós fülkét. A kulcsot tartó boxokról már lekoptak a számok. De a falon még egy árlista hirdeti a szobaárakat. Ezen egy dátum: 2001. És megtudjuk, 16 évvel ezelőtt 3900 forintért már vehettünk ki egy kétágyas szobát, a legdrágább pedig az apartman volt, 8650 forintért. És mindehhez kötelező volt a reggeli, 650 forintos áron.

Majd egy újabb plakát fontosabb telefonszámokkal: a mentőket a 666-on, az állami tűzoltóságot a 888-on, a vállalatit a 777-en, míg a polgári fegyveresőrséget a 115-ön hívhattuk. Valamikor…

Készülnek a tervek

A jelenlegi fenntartónak vannak tervei, hogy mire lehetne hasznosítani az ingatlant, sőt már egy tervezőirodának is kiadták a munkát. Úgy tudjuk, az is az ötletek között van, hogy idősek otthonaként nyissák újra az épületet. De ha közben jön egy vevő, megválnak tőle…


[related-post post_id="3687075"]

[related-post post_id="3680831"]

[related-post post_id="3678761"]

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában