2017.11.25. 10:37

Az élet fájára felkerültek a gyógyulás szalagjai Miskolcon

Miskolc - A gyógyultak így mondtak köszönetet orvosaiknak, ápolóiknak, és így szerették volna jelezni, van remény.

Betegekkel szerettünk volna beszélgetni, de egyet sem találtunk pénteken a Regionális Egészségügyért Alapítványnál (REGEA). Olyannyira nem, hogy a jelenlévő klubtagok nevetve ki is kérték maguknak, itt betegek nincsenek, azokat más osztályon kell keresni. Így hát, ha beteget nem is találtunk, olyat viszont igen, aki szívesen nyilatkozott a gyógyulásáról.

2015. június 12-ére véget ért a kezelésem, ez a nap a második születésnapom." Tóth Mártonné

– Három évvel ezelőtt egy szűrésen jelzett a mammográf, hogy valami nincs rendben, emlődaganatot találtak nálam – kezdte Tóth Mártonné Icus. – Pár hónappal később elkezdtem a terápiát, 33 sugárkezelést kaptam, két műtétem volt, mire 2015. június 12-ére véget ért a kezelésem, ezt a dátumot tartom a második születésnapomnak.

Icus azt vallja, maga a kezelések sorozata könnyű, vagy legalábbis azon még csak-csak túljut az ember, de az már nehéz, ezek után hogyan talál magára. Neki – ha lehet ezt mondani, és szerintem lehet – szerencséje volt, mert elhívták egy REGEA-táborba. Először félt attól, ott mi várja, és félt Fodorné Vincze Anna Simonton-terapeutától is. Nem véletlenül, mint Icus mesélte, a terapeuta teljesen szétszedte. Emellett persze relaxációs módszereket tanult, beszélgettek is.

„Elkezdődött egy önmegismerési folyamat, ami még ma is tart, és bevallom, nagyon élvezem. Élsportoló voltam, azt hittem, sportsérülésen kívül más betegségem nem lehet. De három évvel ezelőtt rádöbbentett az élet, sajnos ez nem így van… Az Anna által megismert módszer sokat segített nekem. Mit kaptam tőle? Mindent. A legfontosabb talán az, megtanított hálásnak lenni. Ma már nem úgy fogom fel, hogy ez a nap is eltelt, hanem merek előre gondolkodni, merek álmodni” – sorolta.

Az álmai közt pedig sok minden szerepel, például egy tabló a Klinikai Onkológiai és Sugárterápiás Centrum bejáratánál. A tablóra pedig fotók kerülnének, a vidám, mosolygós gyógyultakról. Icus szerint ez erőt, reményt adhatna a kezelésre érkező betegeknek. Másik álma pedig az, hogy minden középiskoláshoz eljutna a szűrések szükségessége, és az önvizsgálat fontossága.

Már gyógyult

Icus ma már bátran kimondja, meggyógyult, néhány héttel ezelőtt – babonából – még csak tünetmentesnek nevezte magát. „A Simonton-terápia 12 alkalmas, először mindenki feketében érkezik, szomorú a betegsége miatt, de a negyedik-ötödik kezelés után megnyílunk, és kinyílik számunkra a világ. Szurkolunk egymás gyógyulásáért, izgulunk egymásért” – sorolta. És végül úgy összekovácsolódik a csapat, hogy a terápia után klubként működnek, összejárnak, programokat szerveznek, és továbbra is segítik egymást.

Az alapítvány tagjai azonban nem csupán Fodorné Vincze Annának szerettek volna köszönetet mondani pénteken, hanem a Klinikai Onkológiai és Sugárterápiás Centrum orvosainak, egészségügyi dolgozóinak is, azért a munkáért, amit értük tettek, tesznek mindennap. Éppen ezért emléktáblát állítottak a centrummal szembeni parkban és fát is ültettek. Az életfa ágaira pedig felkerültek a hála szalagjai, amik egyben a gyógyulást is jelzik. Az egykori betegek a hálán túl azt szeretnék, hogy az onkológiai kezelésre érkező betegeknek a fa reményt adjon.

Az emléktáblát Csöbör Katalin országgyűlési képviselő leplezte le, aki szintén elismerte az egészségügyi dolgozók munkáját, és hangsúlyozta, az elmúlt több mint két évtizedben a rákgyógyítás területén is mennyit fejlődött az orvostudomány.

Jogos elvárás

– A beteg részéről jogos elvárás, ha felkeresi az orvost, akkor az meggyógyítsa, lehetőleg azonnal. Ez a betegségek viszonylag nagy részében lehetséges is, de a rosszindulatú daganatok esetében nem ilyen egyszerű. Ráadásul a gyógyítási folyamat nemcsak a pácienseknek, de az orvosoknak is megterhelő – ezekkel a szavakkal köszönte meg az alapítvány munkáját dr. Tiba Sándor, a megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház főigazgatója.

- N. Szántó Rita -