2017.06.03. 15:21
Hosszú
<em>Én nagyon örülök egyébként, hogy van ilyen, mint például a hosszú hétvége. Sokkal jobb, mintha rövid lenne, mert akkor nyilván kevesebbet pihenhetne, lazíthatna, főzhetne, utazhatna el az ember, aki megérdemli mindezt, és akkor csupa olyan dolog rövidülne meg, amit jó szívvel csinál. </em>Pásztor Attila írása.
Én nagyon örülök egyébként, hogy van ilyen, mint például a hosszú hétvége. Sokkal jobb, mintha rövid lenne, mert akkor nyilván kevesebbet pihenhetne, lazíthatna, főzhetne, utazhatna el az ember, aki megérdemli mindezt, és akkor csupa olyan dolog rövidülne meg, amit jó szívvel csinál. Pásztor Attila írása.
Bár az igazat megvallva, nekem most nem sok jut belőle, mert ugye még nagy hajtás van abban, amit benti munkának hívunk, és a hosszú hétvégén is zajlik. De azt, ami megmarad, igyekszem maximálisan kihasználni. A menü például összeállt a fejemben, és végre megint sokan leszünk az asztal körül. Kiegészítve a két kutyával, mert őket sem lehet ilyenkor levakarni, várják tátott szájjal, besunnyogva a konyhaajtóban a nekik jutó tuti finom falatokat. Egyébként emlékeimben élénken él az a majdnem bölcsesség, amit apám mondogatott, ha valamit tényleg nem rövidnek talált és kezdett feszült lenni: „Olyan hosszú, mint egy ebéd nélküli vasárnap.” Na az tényleg hosszú tud lenni, ha valóban elmarad – na jó, néha szombaton, nem vasárnap – 12.14-kor a gőzölgő húsleves… S miért „kultikus” számomra ez az étel? Egyrészt mert finom. Jó alapanyagból, bő zöldséggel, ahogyan azt anyámtól tanultam annak idején. Másrészt hosszú évek óta biztos pontja a hétvégéimnek, legyen az akár rövid, akár hosszú. És ha még a konyha is megtelik… Ugye értik.
