2017.06.21. 14:00
Ezrek operája: „A rendező új életet lehelt ebbe a csodálatos műbe”
Miskolc - Szerelem, házasság, születés, érés, halál. A Székely fonóban az egész életünk. Az idén kicsit szabálytalan lesz a Bartók Plusz Operafesztivál Ezrek operája-előadása, hisz nem igazi operáról van szó, hanem daljátékról, Kodály Zoltán Székely fonójáról.
Miskolc - Szerelem, házasság, születés, érés, halál. A Székely fonóban az egész életünk. Az idén kicsit szabálytalan lesz a Bartók Plusz Operafesztivál Ezrek operája-előadása, hisz nem igazi operáról van szó, hanem daljátékról, Kodály Zoltán Székely fonójáról.
A Magyar Állami Operaház produkciója a színház Nagyszínpadán zajlik majd, de ezzel egy időben a Szent István téren elhelyezett LED-falas kivetítőn is végigkövethetjük az estet. Az előadás karmestere Kocsár Balázs, akitől megtudtuk, a Székely fonó egészen egyedülálló a magyar és külföldi zeneirodalomban is.
Hatalmas előadói szabadságot ad a dirigens számára." Kocsár Balázs
A karmester kezében
– A Háry János színpadi változatát és Kodály szimfonikus műveit már többször dirigáltam, de a teljes Székely fonót először vezényeltem az operaházban. Nagyon örülök, hogy lehetőségem van erre, hiszen szeretem Kodály muzsikáját, és igazán hiszem azt, hogy rendkívül komoly értékek vannak ebben a műben – fogalmazott a karmester. – Ami kihívást jelent számomra, az a darab formája, a mű kodályi koncepciója. Méghozzá azért, mert egy csokor csodálatos népdalt használ fel a szerző, és ebből egy drámai, egyívű, egy és negyedórás színpadi művet alkotott úgy, hogy a drámai cselekmény eszköze kimondottan a népdal és a népdal eredeti szövege. Ezt kiegészíti egy rövid átvezető zenei anyaggal, némi közjátékkal, de igazából nincs benne se prózai részlet, mint a Háry Jánosban, se olyanfajta recitativo (énekbeszéd), ami az operára jellemző. Épp ezért az egész zenedráma a karmester kezében van, ami óriási kihívás, de öröm is, hisz hatalmas előadói szabadságot ad a dirigens számára Kodály Zoltán.
Új történetté formálta
Az előadásról szólva Kocsár Balázs vázolta: Kodály eredeti szándéka tehát az volt, hogy alkosson egy olyan zeneművet, amelyben megmutathatja azt a csodálatos népzenei kincset, amit ő és társai feltártak a Kárpát-medencét bejáró népdalgyűjtő körútjaik során. Azt szerette volna megmutatni, hogy ez a népdalkincs, ez a csodálatos népművészeti remek képes arra, hogy klasszikus zenei formába öntve eljusson az operaház színpadára is.
– Ehhez azonban, finoman fogalmazva, gyengén szőtt dramaturgiai füzér társul, ami alapján az egyik népdal a másik után következik. Az operaházi előadás lengyel rendezője nem az eredeti zeneszerzői szándékot próbálta meg rekonstruálni, hanem az eredeti szándék alapján a saját előadóművészi szabadságán keresztül egy új történetté formálta a daljátékot. Sikerült elérnie, hogy egy nagyon egyszerű emberi történetet mesél el, amely szerelemről, házasságról, születésről, érésről, halálról szól, tehát könnyen megértheti bárki, mi történik a színpadon. Mindenki megérti, mi történik a színpadon. A történetet végigfűzi az említett szimbólumokon keresztül, és egy csodálatos lehetőség jön létre, hiszen a népdalok szövegének minden szava, mondata tökéletesen megfelel a színpadi cselekménynek. Nem átformálta, hanem a rendező új életet lehelt ebbe a csodálatos történetbe – magyarázza a karmester.
Van annyira erős
Elmondta azt is, hogy a magyar és a külföldi zeneirodalomban egyáltalán nem megszokott, hogy valamely színpadi mű csak népdalokból áll. Tehát Kodály Zoltán egészen különleges módon adott szerepet a magyar népdalkincsnek.
– Olyan művek természetesen születtek, melyek népzenei részleteket használnak, főleg a nemzeti romantika korában, de olyan műről, ami szinte kizárólag népzenei kincsből táplálkozik, olyanra nem tudok példát – tette hozzá Kocsár Balázs.
Megjegyezte: sajnálatos módon a Székely fonót külföldi színpadokon nem játsszák, ez egyszer történt meg a mű bemutatója után, amikor Sergio Failoni olasz karmester elvitte az előadást a milánói Scalába. Kocsár Balázs szerint ennek talán az lehet az oka, hogy a gyenge lábakon álló dramaturgia nem ad elég lehetőséget és kihívást a rendezők számára igazi színpadi mű létrehozására.
– Azt gondolom, itt lenne az ideje, hogy ezt a csodálatos művet is elengedjük itthonról, elhiggyük és elhitessük, ez a daljáték van annyira erős, hogy megvédje magát, és meg tudja mutatni a saját csodálatos értékeit a világon – fogalmaz.
Igen, létezik népopera
Kocsár Balázstól kérdeztük azt is, szerinte születtek, születnek-e olyan alkotások, melyekre ráillik a modern népopera kifejezés, hisz a miskolci operafesztivál ezeket a műveket is keresi.
– Azt gondolom, hogy csak definiálni kellene, hogy mit értünk modernen, és mit értünk népoperán. Ha a modernt kortársként értelmezzük, a népopera alatt pedig azt értjük, hogy olyan típusú zenemű, amely képes arra, hogy szélesebb közönség elé eljusson, különösebb előképzettség nélkül is befogadható legyen, akkor a válaszom az, hogy igenis létezik. Hisz vannak olyan, mai korunkban született operák, amelyek képesek arra, hogy teljes színházi élményt nyújtsanak, akár patetikus szintűt is – mondta.
Néhány magyar példát is említett a karmester: Vajda János: Mario és a varázsló, Szokolay Sándor: Vérnász, Ránki György: Pomádé király új ruhája, Petrovics Emil: Lysistraté, C’est la guerre, valamint Faragó Béla: Egy pohár víz című operája.
Ezrek operája
Kodály Zoltán: Székely fonó daljáték
Időpont: június 22., 19.30
Helyszín: Miskolci Nemzeti Színház, Nagyszínház (LED-falas élő közvetítés a Szent István téren)
Szólisták:
A háziasszony – Gál Erika
A kérő – Haja Zsolt
A legény – Pataki Adorján
A szomszédasszony – Wiedemann Bernadett
A leány – Sáfár Orsolya
Bolha – Gradsach Zoltán
A leány anyja – Kiss Erika
Karmester: Kocsár Balázs
Rendező: Michał Znaniecki
A Magyar Állami Operaház előadása