Nem siet

Azt hiszem az utóbbi időben egy kicsit belassultam, de én akartam így, mert itt volt az ideje. De most feltűnt, hogy sokan mindig sietnek, mintha lemaradnának valamiről, de lehet jobb nekik, ha hamarabb odaérnek. Pásztor Attila írása.

Én úgy vagyok vele – a határidők szigorú betartása mellett, mert azért a „bakokra” ez a jellemző –, hogy már nem rohanok. Sehova. Meg hát ahová megyek az sem szokott elrohanni onnan, ahol éppen van. Viszont mindig időben elindulok, vagy elindítom a megoldási folyamatot. Apám mondta mindig annak idején, „Fiam, ami a te dógod, azt senki se fogja megcsinálni helyetted.” Konkrétan igaza volt, cáfolni azóta sem tudom, csak annyit tapasztalok, hogy ritkán van, aki segít a megoldásban, ha rendes, vagy ha megkérem és rendes.

Ugye, mivel állítólag régen minden más volt, akkor még én is rohantam, fagyizni, papírt gyűjteni, a barátokhoz biciklizni, focizni és így tovább. Általában elsőnek értem oda, és nem tűnt fel, hogy várnom kellett, mert az elkövetkező izgalmas dolog várása legyőzte a tétlen perceket. Most fordítva van, igen kevés az életemben az üresjárat, és a fent említett dolgok pedig igencsak megritkultak a mindennapjaimban. De hát az élet rendje már csak ilyen, frázis ide, közhely oda, most annak van az ideje, amit éppen csinálok. Puffogtathatnék csodálatos szólamokat, hogy mi az, amit szeretnék, érdemelnék, járna nekem filmszerű megoldásokkal fűszerezve. Egyébként optimista vagyok, lehet az oda vezető úton vagyok, csak nem sietek, mert úgyis megvár.

- Pásztor Attila -