2017.05.03. 08:17
Morzsává lett
<em>Morzsává száradt pogácsa és egy régi kétforintos lapul a piros tarisznyában, amit még 1993-ban kaptam. Meg valami idézet is, de a papírcetlin valamitől elmosódtak a mondatok, így csak halványan kivehető rajta néhány betű. De idézetté már nem állnak össze, pedig valamikor jó útravalónak bizonyult a Herman Ottó Gimnázium 4./C osztálya számára. </em>N. Szántó Rita írása.
Morzsává száradt pogácsa és egy régi kétforintos lapul a piros tarisznyában, amit még 1993-ban kaptam. Meg valami idézet is, de a papírcetlin valamitől elmosódtak a mondatok, így csak halványan kivehető rajta néhány betű. De idézetté már nem állnak össze, pedig valamikor jó útravalónak bizonyult a Herman Ottó Gimnázium 4./C osztálya számára. N. Szántó Rita írása.
Lehet, valakik meg is fogadták a 24 évvel ezelőtt legépelt sorokat, és talán jobban is vigyáztak rá, mint én, aki soha nem volt a bölcs idézetek rabja. Azt gondolom, ezeknek nem is az a lényegük, hogy utat mutassanak, sokkal inkább kellékek, hogy a pogácsa ne legyen oly magányos abban a laposka tarisznyában, az emlékes fiók legmélyén.
Mert jó esetben ott végzi minden tarisznya, és csak valamikor évtizedek múlva kerül elő. Funkciója már nincs, de mégis visszaidéz valamit abból az elmúlt négy évből, a ballagásból, a szerelmekből, az érzésekből. De finoman a tudtunkra is adja: abból a morzsából már soha nem lesz pogácsa.
