Amikor a cég az iskola is

Miskolc - „Növelni kellene a közmunkajellegű és segélypénzek, valamint a munkajövedelem közötti különbséget.” Interjú dr. Barkóczi Istvánnal, a BOKIK alelnökével, több vállalkozás tulajdonosával.

Sokan és sokfélét mondanak a munkaerőhiányról és a szakképzésről. De kevesen vannak abban a helyzetben, hogy – miként mondani szokás – egyszerre dolgoznak a gát két oldalán… Dr. Barkóczi István, a B.-A.-Z. Megyei Kereskedelmi és Iparkamarában alelnök, ugyanakkor sikeres vállalkozó az iparban a FUX Zrt. és az Észak Ferr Kft. révén, illetve Miskolc első üzleti szállodáját, a Cityt működteti két étteremmel – Drót Bisztró és Vigadó – együtt. Azaz részt vesz abban, amit a kamara tesz a kormánnyal együtt a szakképzés átalakításáért, és tapasztalja a helyzetet a legkritikusabb munkaerőpiaci területeken, a vendéglátásban és az iparban.

Dr. Barkóczi István: - Egyszerűen belátható, hogy a bajok gyökere abban az évszázadok alatt kialakult életmódváltásban keresendő, amikor a családi tradíciók és meghatározottságok nyomán történő pálya- és szakmaválasztást mára teljesen felváltotta a „hol boldogulok legjobban, leggyorsabban” döntésrendszere. Ez utóbbival az a baj, hogy olyan gyorsan változik és akkora a lehetőségek tárháza, mivel szabad munkaerő-áramlás van, hogy ezt csak az oktatásirendszer-változtatással lekövetni, amely évtizedes lassúsággal mozgatható, szinte lehetetlen. Jelenleg az a reális megoldás, amin dolgozunk: a duális képzés, amiben az iskolák osztoznak a munkahelyekkel a képzés feladatain. Mi a kezdetektől részt veszünk minden formájában. A FUX-nál mérnökhallgatók dolgoznak, a City hotelben vendéglátós tanulók e forma keretében. A Cityben saját tőkéből, pályázati támogatás nélkül egy külön tankonyhát is felszereltünk, hogy segítsük a képzést. De látszik, hogy még sokat kell dolgozni a szakképzési rendszer tökéletesítésén.

- Hol látszanak a fő megoldandó problémák?

Dr. Barkóczi István: - Jó összehasonlítási alap a FUX-nál a svéd partnercégünk, ahol ugyanolyan tevékenység zajlik, mint nálunk. Csakhogy sokkal hatékonyabban, mert a munkaerő önállóbban jóval kevesebb ellenőrzési ponttal, pontosan nyolc órát dolgozik, intenzíven. Ha ez nálunk is így lenne, nagyon komoly mértékben lehetne emelni a fizetéseket. Ez egy ördögi kör most még: szociális, mentális értelemben nagyon mélyről merítünk munkásokat, mi képezgetjük őket. De pontosan az alapvető szociális-mentális képességhiányok miatt nem elég hatékonyak, így a fizetés sem tud elég gyorsan emelkedni. Ez viszont azt eredményezi, hogy túl kicsi a különbség a közmunkával és az állami járandóságokkal elérhető családi jövedelem és a munkajövedelem között. Azután így nagy a fluktuáció, kicsi a munkakedv. Egy 150, önkéntes munkanélküli érdeklődővel induló munkaügyi központos programunk végén így marad egy maroknyi ember, akikre aztán minden munkaerő-kereső cég rálicitál egy-kettő.

- Mi a megoldás?

Dr. Barkóczi István: - A multik a nagyobb anyagi erő és méret birtokában nem egyszerűen, de megoldják munkaerőgondjaikat: a képzetleneket sokszor munkaerő-kölcsönzéssel, a diplomásoknál a külföldi karrierút lehetőségével. A magyar kis- és középvállalkozók vannak nehéz helyzetben igazán. Nálunk a FUX-nál a mérnökhallgatókat azzal tartjuk meg, hogy igen korán bekapcsoljuk őket érdekes és perspektív projektekbe. A képzetleneknél, a segéd- vagy betanított munkások esetében nem látok más megoldást, minthogy növelni kellene a megkapható közmunkajellegű és segélypénzek, valamint a munkajövedelem közötti különbséget. Jobban ösztönözni a munkába állásra.

- Elegendő lenne ennyit tenni?

Dr. Barkóczi István: - Közel sem. Minimum a közmunkások felénél, akik alkalmasak erre, fokozatok kellenének, eleinte az oktatást keverve a munkával – alapfokú oktatásra gondolok. És hát természetesen az általános iskolai oktatásunkban a leszakadó gyerekek hatékony felzárkóztatását meg kell oldani, nem lehet, hogy Magyarországon ennyi sokféle értelemben vett funkcionális analfabéta érjen el a nagykorúságig. Ez akkora luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak.

ÉM-KL